Ahogyan arról portálunkon is hírt adtunk, etikai vizsgálatot kezdeményez a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) és a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) a férfi rövid pályás gyorskorcsolya 1000 méteres számában történt versenybírói ítélet kapcsán. Hogy a vizsgálat a mi szempontunkból eredményre vezet-e, kérdéses, jelentősége mégis óriási! Nem árt ugyanis jelezni minden illetékes felé, hogy a magyar sportolókkal nem lehet következmények nélkül akármit megcsinálni…
Érthető módon nehezen csitulnak az indulatok a hétfői rövid pályás gyorskorcsolya-döntő kapcsán, amelynek végén az egyébként első helyen beérő honfitársunkat, Liu Shaolin Sándort utólag kizárták a versenyből, megfosztva ezzel aranyérmétől is. A történetet mostanra alighanem mindenki hallotta. Számunkra sajnos sporttörténelmi jelentőségű ez a kizárás, hiszen az egyetemes magyar sport első egyéni téli olimpiai aranyérmét szerezte (volna) meg az extraklasszis Liu Shaolin Sándor.
Ha téli olimpiai arany kapcsán nem is történt még velünk ilyen, azért a magyar sport története bizony bővelkedik a hasonló történésekben. Egészen kicsi gyermek voltam még, amikor egy férfi kézilabda-meccset néztünk a tévében a családdal. A válogatott játszott. A román bírópáros elképesztően részrehajló bíráskodására ma is emlékszem, mint ahogyan arra is, ahogyan sportimádó édesapám megfellebbezhetetlenül közölte a tényeket:
velünk mindig, mindent meg mernek csinálni!
Beszélt még valami sportdiplomáciáról is, amelyben “nem vagyunk sehol sem”, igaz, ennek értelméről gyerekfejjel természetesen fogalmam sem volt, csak az volt egyértelmű, hogy itt valami nem stimmel…
Aztán az évek múlásával továbbra is számolatlanul jöttek azok az ítéletek, bírói, pontozói döntések, amelyeknek “megittuk a levét”. Lett légyen szó tornáról, műkorcsolyázásról, vagy egyéb pontozásos sportágakról. Nem is beszélve a különböző csapatsportokról. A póló szerelmeseinek például aligha kell ecsetelni, hogy ki is az a Zeljko Klaric? Ő az a horvát nemzetiségű sípmester, akinek egyetlen olyan meccsére sem emlékezhetünk, ahol ne a kárunkra ítélte volna meg a kétes szituációkat.
A gond nem is ez volt elsősorban, hanem az, hogy édesapámnak volt igaza: velünk akármit meg lehet csinálni, mert soha, semminek nem volt következménye. Egy-két napig még dohogott mindenki, szidtuk az adott bíró felmenőit, sajnáltuk a pórul járt sportolónkat vagy csapatunkat, aztán a dolog le volt tudva. Most végre fordult a kocka!
Most ugyan elvették az aranyat Liu Shaolin Sándortól, de aligha kérdéses: lesz még oka örülni klasszisunknak! Fotó: MTI
Ismét született egy kérdéses ítélet, amelyből “rosszul jöttünk ki”! És – ahogyan arról tegnap már írtunk – nagy a gyanú, hogy “lejtett” a hazai pálya, jobban csúszott a hazai jég ennél az ítéletnél. Mégis rendkívüli jelentősége van a sportági szakszövetség és a honi olimpiai mozgalom hivatalos, konkrét kiállásának. Nem is okvetlenül azért, mert ez majd visszacsinálna mindent és a mi fiunk kapná az aranyat. Ez, amint arra tegnapi nyilatkozatában Gyulay Zsolt MOB-elnök is utalt, sajnos aligha következik be.
Ennek ellenére, vagy éppen ezért nagyon fontos az etikai vizsgálat kezdeményezése, mert ennek a konkrét történeten túlmutató üzenete van. Egy ilyen vizsgálat kezdeményezése igenis nyomot hagy az illetékesekben, és talán egy következő, hasonló esetben – akár még most, Pekingben, akár később – azért a versenybírók, a videószobában ülők és minden más korifeus fejében ott fog motoszkálni a gondolat, hogy a magyarokkal jobb lesz vigyázni, mert nem fogják annyiban hagyni, ha a kárukra hozunk ítéletet – esetleg nem is igazságos módon.
Ha ennyit elérünk ezzel az üggyel, már megérte! S bár nyilván soványka vigasz csupán Liu Shaolin Sándor számára, de a szemünkben úgyis ő lett a szám olimpiai bajnoka! Ráadásul az olimpia még javában tart, és a kiváló versenyző akár már most, Pekingben megszerezheti első egyéni olimpiai aranyérmét. Elsőként ma, kora délután, az 1500 méteres döntőben.
Vezető kép: MTI/Kovács Tamás
Facebook
Twitter
YouTube
RSS