Védjen meg téged Márki-Zay Péter! – valahogy így hangozhat egy rossz kívánság 2022-ben, háború idején. A baloldal közös miniszterelnök-jelöltje a Facebookon tette nyilvánvaló, hogy a honvédelmünket – és ezáltal a szuverenitásunk egy esszenciális szegmensét – nemzetközi-, és szupranacionális szervezetek, valamint nyugati országok kezébe adná. Tudjuk, hogy Kanadában kereskedőként dolgozott, de jó lenne, ha a Magyarországot nem kezdené el árulni, ugyanis a haza nem eladó!
Márki-Zay Péter 2022. március 6-án, vasárnap este azt az elmés gondolatot osztotta meg a közösségi oldalán, miszerint Magyarországot „a NATO, az Európai Unió és a Nyugat védheti meg.” Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) egy katonai szövetség, amelyhez hazánk 1999-ben csatlakozott, miután erről a magyar emberek 1997-ben népszavazáson döntöttek. Azóta, hála Istennek, Magyarországot nem érte katonai támadás, így a NATO beavatkozására nem volt szükség. A másik két, a hódmezővásárhelyi polgármester által favorizált szervezet/csoport azonban már számtalanszor „bizonyított”, amikor Magyarországnak szüksége lett volna rájuk.
Kezdjük a Nyugattal, hiszen velük a közös történelmünk jóval távolabbra mutat. A Nyugattal, amely már sok száz évvel ezelőtt is készségesen állt a magyarok rendelkezésére, amikor a keresztény Európát védtük a sokszoros túlerőben lévő török hadakkal szemben. Milyen érdekes, hogy sem Buda 1541-es elfoglalásakor, sem Eger 1552-es bevételekor nem számíthattunk senki másra a saját honfitársainkon kívül, ellenben, amikor 1529 és 1683 között az Oszmán Birodalom Bécset ostromolta, a nyugati páncélosok mind Szulejmán, mind Kara Musztafa csapataival szemben fel tudtak sorakozni és megálljt parancsolni a muzulmán hordáknak. A török hódoltságot követően Magyarország végre felszabadulhatott volna(!), ha a kedves nyugati szomszédaink nem döntenek úgy, hogy inkább elfoglalják az országot. A dualizmus 1867-től 1918-ig tartó, virágzó korszakát leszámítva, a magyarok közel kétszáz éven át másodrendű állampolgárokként, elnyomott nemzetként éltek a saját hazájukban. Nyugatról jött a biztatás 1956-ban, amikor a Szabad Európában azt harsogták a szovjet tankokkal harcoló civileknek: „Tartsatok ki, jövünk!”. Minden, az utcán harcoló magyar azon nyomban nemzeti hőssé avanzsált, emléküket a tiszteletünk legmagasabb fokával zártuk a szívünkbe, a magasságos Nyugat azonban akkor (is) leszerepelt. Hagyták a világ legnagyobb államának, hogy vérbe fojtsa egy szabadságáért küzdő apró ország forradalmát, nem meghallva mártírjaink segélykiáltását. Na, ezek ők.
És akkor ott van az Európai Unió (EU), amelynek, pontosabban a szerveinek, a legnagyobb teljesítménye, hogy megállapítják, a férfiak is szülhetnek (Európai Parlament, EP), illetve jogi köntösbe bújtatott kamujelentésekkel próbálják a politikai ideológiailag nem megfelelő országokat lejáratni és ellehetetleníteni (Európai Bizottság, EB). Komolyan, tőlük várna bárki segítséget Magyarországon? Az EP-ben ül olyan képviselő, aki azt nyilatkozta, hogy Magyarországot „ki kell éheztetni”, míg az EB korábbi elnöke annyi tiszteletet volt képes mutatni hazánk felé, hogy két „isiászos roham” (tudják, az a Gyurcsány-féle) között diktátornak nevezte a miniszterelnökünket. Az EU csodásan helyt állt a migrációs válság idején, és remekül kezeli máig az illegális bevándorlók okozta problémákat is. Az uniós válságkezelése annyiban merült ki, hogy vegzálták a migrációt elutasító és gazdasági bevándorlókat be nem fogadó országokat, élen Magyarországgal, amiért felépítettük a kerítést a délkeleti határainkon, ezzel is óvva a keresztény Európát és az uniós állampolgárokat, valamint koncepciós perbe fogták az olasz belügyminisztert, Matteo Salvinit, amiért – a hatályos jogszabályoknak megfelelően – nem adott engedélyt a Soros György által támogatott, migránsokat taxiztató Sea-Watch NGO-hajónak a kikötésre, majd amikor a tilalom ellenére ezt mégis megtették, letartóztatta a kapitányt, Carola Racketét.
Ahogy a migráció veszélye, úgy a koronavírus-járvány sem tűnt el az életünkből. Az oltás működik, az átoltottság az oltható állampolgárok körében hetven százalék fölötti, így ma már szinte mindenki korlátozó intézkedéstől mentesen élhetjük az életünket. Ez viszont nem az EU-nak köszönhető. 2021-ben az egész világ az unión nevetett, amikor utolsók között voltak képesek vakcinákat beszerezni és engedélyezni, miközben, persze, hevesen támadtak mindenkit (így minket is), akik a tétovázás helyett a cselekvés mezejére léptek, és elsődleges célként az emberek életének a megóvását tűzték a zászlajukra. Nos, ez lenne az Európai Unió, és az áhított, kolbászból készült kerítéssel körbefont Nyugat, akikre Márki-Zay Péter építené a honvédelmünket, és akik – szerinte – megvédenének minket. Ahogy a baloldal kormányfő-jelöltje fogalmazott: „Április 3-án erről döntünk.” Ritka, mondhatni kivételes pillanatok egyike: egyetértünk a „kapitánnyal”. Huszonhét nap múlva erről (is) fogunk dönteni. Arról, hogy a szuverenitásunkban és az önrendelkezésünkben hívő, azért küzdő kormány irányítsa továbbra is az országunkat, vagy adjuk át a stafétát egy, a nemzetközi nagytőkét és a globális érdekeket maximálisan kiszolgáló csoportnak. Legyünk ott, ez lebegjen a szemünk előtt, és döntsünk jól!
Fotó: Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS