„Mikor a halálgép muzsikál felettünk”

„Mint a zsinórok, fákon a belek, / károgva száll sötét holló-sereg. / A kastély lépcsején sok-sok halott, / holt generális, őket hívhatod.” Unortodox publicisztika a háborúról. 

Tanács: lassan, mormolva olvasni a Bőg a bárány című népdal dallamára. 

Hétfő.

„és minden jel szerint 

amíg körbejár a Fény 

megint megtörténik 

velünk és általunk 

néhány átlagos világadat: 

születés 

éhhalál 

káini gyilkosság 

tanúk nélküli 

keresztrefeszítés 

és egyenesben közvetített 

háború”. 

Kedd.

„Setét lovát a föld vetette ki, 

Párolgó teste úgy szövődött össze 

Vér párájából, könnycseppek ködéből. 

Feje fölér a felhők tengerébe, 

Nehéz felhők elátkozott vizén 

Ott úszik két világtalan gödrével, 

Amelyből iszony s őrület villámlanak”. 

Szerda.

„Mikor a halálgép muzsikál felettünk;

Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,

S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;

Gerendatöréskor szálka-keresőket.

   Csak egy éjszakára”.

Csütörtök

„Mikor pedig ledőltek a füstölgő romok már, 

mint lángoló tenger borultak le a földre, 

az emberek futottak riadt, ijedt szemekkel, 

a pusztuló falukból szomszédos városokba.”

Péntek

 „Állnak a sírban szálegyenesen a holtak,

de a szél a partról a toronyba fölér:

zörögnek, amikor vonít a szél,

ó csontok a hegyen zörögnek.”

Szombat

„Mint a zsinórok, fákon a belek,

károgva száll sötét holló-sereg.

 A kastély lépcsején sok-sok halott,

holt generális, őket hívhatod.”

Vasárnap 

„Der springt noch auf, – hangz […] […] […]”.

[Lábjegyzet: Ez egy unortodox publicisztika. Lopott. A háborúról terveztem írni. A háborúról – mint minden nagy és komoly dologról – a költők tudnak igazán beszélni. Így ők fogalmazták meg azt, amely bennem, bennünk tombol. Hétfő: Nagy Gáspár verse. Kedd: Sík Sándoré. Szerda: Gyóni Gézáé. Csütörtök: Émile Verhaerené, Kosztolányi Dezső fordítása. Péntek: Yeats költeménye, Vas István fordítása. Szombat: Kosztolányi Dezsőé. Vasárnap: Radnóti Miklós verse, félbetörve.]

Vezető kép: Háború, vasútállomás, 1942. / Fortepan.hu