„Mint a zsinórok, fákon a belek, / károgva száll sötét holló-sereg. / A kastély lépcsején sok-sok halott, / holt generális, őket hívhatod.” Unortodox publicisztika a háborúról.
Tanács: lassan, mormolva olvasni a Bőg a bárány című népdal dallamára.
Hétfő.
„és minden jel szerint
amíg körbejár a Fény
megint megtörténik
velünk és általunk
néhány átlagos világadat:
születés
éhhalál
káini gyilkosság
tanúk nélküli
keresztrefeszítés
és egyenesben közvetített
háború”.
Kedd.
„Setét lovát a föld vetette ki,
Párolgó teste úgy szövődött össze
Vér párájából, könnycseppek ködéből.
Feje fölér a felhők tengerébe,
Nehéz felhők elátkozott vizén
Ott úszik két világtalan gödrével,
Amelyből iszony s őrület villámlanak”.
Szerda.
„Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára”.
Csütörtök
„Mikor pedig ledőltek a füstölgő romok már,
mint lángoló tenger borultak le a földre,
az emberek futottak riadt, ijedt szemekkel,
a pusztuló falukból szomszédos városokba.”
Péntek
„Állnak a sírban szálegyenesen a holtak,
de a szél a partról a toronyba fölér:
zörögnek, amikor vonít a szél,
ó csontok a hegyen zörögnek.”
Szombat
„Mint a zsinórok, fákon a belek,
károgva száll sötét holló-sereg.
A kastély lépcsején sok-sok halott,
holt generális, őket hívhatod.”
Vasárnap
„Der springt noch auf, – hangz […] […] […]”.
[Lábjegyzet: Ez egy unortodox publicisztika. Lopott. A háborúról terveztem írni. A háborúról – mint minden nagy és komoly dologról – a költők tudnak igazán beszélni. Így ők fogalmazták meg azt, amely bennem, bennünk tombol. Hétfő: Nagy Gáspár verse. Kedd: Sík Sándoré. Szerda: Gyóni Gézáé. Csütörtök: Émile Verhaerené, Kosztolányi Dezső fordítása. Péntek: Yeats költeménye, Vas István fordítása. Szombat: Kosztolányi Dezsőé. Vasárnap: Radnóti Miklós verse, félbetörve.]
Vezető kép: Háború, vasútállomás, 1942. / Fortepan.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS