Immáron tíz éve, hogy nincs közöttünk a rendszerváltozás időszakának egyik legnagyobb gondolkodója, legélesebb szemű kritikusa, Csurka István drámaíró, politikus, aki most, március 27-én töltené be 88. életévét. Személyes emlékeket is megidéző írásunkban előtte és a magyar ügyért folytatott, megalkuvást nem ismerő küzdelme előtt tisztelgünk!
Trianonról beszélt, amikor először láttam a tévében. Gyerek voltam még szinte, így nem tudtam, kicsoda ő, azt sem, hogy mivel foglalkozik vagy milyen pártnak a tagja. Mégis személyére irányította a figyelmemet, mert addig csak a nagypapámtól hallottam Trianonról meg a gyalázatos országcsonkításról, és tőle sem mások előtt, hanem mindig csak akkor, amikor ketten voltunk. Hamar megtudtam: az illető Csurka István író. Ez valamikor az 1990-es évek közepén történt.
Később aztán megismertem a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) nevét, és egy hittanos társam a kezembe nyomott egy Magyar Fórumot. Azt mondta: vegyem meg három hónapon keresztül minden héten ezt az újságot és döntsem el, igaz-e, amit Csurka István ír vagy sem? Nem volt szükség három hónapra, három hét is elég volt. Amikor 1998-ban parlamenti párt lett a MIÉP, érzékelhető volt, hogy mindazt, amit oda törekvő pártként felvállalt, azt bent lévő pártként is volt mersze felvállalni és képviselni. Talán ez tette leginkább egyedivé a MIÉP-et.
Valamint a szellemi hátország, amelyet Csurka István felépített pártja árnyékában. A Bocskai István Szabadegyetem és annak irodalmi színpada, amely végigjárta az országot tabudöntögető műsorával, visszaemelt a köztudatba elhallgatott magyar írókat, költőket, és újra előhozott, napirenden tartott a nemzet szempontjából sarkalatos témaköröket. Másokkal, sokakkal egyetemben Csurka Istvánnak köszönhetem és köszönöm ennyi év távlatából is, hogy ezeken az előadásokon megismerhettem Wass Albert, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Sajó Sándor, Márai Sándor és mások nevét, és munkásságuk egy-egy szeletkéjét. Merthogy sem az általános-, sem pedig a középiskolában nem hallhattunk ezekről az író- és költőóriásokról.
Ennyi idő távlatából is köszönöm Csurka Istvánnak, hogy írásai és a közéleti ténykedése révén felnyitotta a szemem számos, a nemzetet érintő kérdésben. Ennek révén egészen fiatalon, az útkeresés kérdőjelekkel teli időszakában célt adott az életemnek tevékenységével, amely számomra is élethosszig tartó elköteleződést adott a nemzet sorskérdései iránt.
Bármilyen furcsa is, jómagam igazán csak 2007-ben, már évek óta a lapjánál dolgozva szembesültem azzal, hogy Csurka István milyen kivételes alakja napjainknak. A lakiteleki találkozó 20. évfordulója alkalmából kaptam ajándékba egy könyvet Lezsák Sándortól, Pintér M. Lajos Ellenzékben című kötetét. A kiváló tollú szerző ebben a népi ellenzék 1968 és 1987 közötti tevékenységét dolgozza fel. Számomra csak ebből a kötetből derült igazán fény arra, hogy Csurka István tulajdonképpen négy évtizeden keresztül óvott, figyelmeztetett bennünket a ránk leselkedő veszélyekre és próbált kiutat keresni és találni számunkra. Messze nem a MIÉP-pel, de még csak nem is az MDF-fel kezdte a nemzet ügyének szívvel-lélekkel történő felkarolását, hanem – néhány más, nagy formátumú társával együtt – már sokkal korábban is a magyarság sorsával foglalkozott, írásai, tanulmányai már akkor a növekvő nemzetféltésről tanúskodnak.
Ebbe a tevékenységébe tökéletesen illeszkedett a Duray Miklós melletti töretlen kiállás, az írószövetségből való kilépés, a sanyarú erdélyi magyar sors megjelenítése a honi köztudatban, majd később az 1985-ös monori- és az 1987-es lakiteleki találkozón, az MDF-alapításnál betöltött vezető, irányadó szerepe, valamint a MIÉP létrehozása és vezetése is.
Az 1983-as Hubay-levél fordulópontot jelentett
A Minden, ami van című háromkötetes gyűjtemény, amely egybefoglalja Csurka István politikai írásait, a Hubay Miklós írószövetségi elnöknek 1983 nyarán írt levéllel kezdődik, amelyben Csurka kiáll a szilenciumra ítélt Csoóri Sándor mellett és bejelenti lemondását az elnökségi tagságról, valamint kilépését a írószövetségből. Sarokkő ez a levél, mert noha drámáiban, valamint a Nehézfiú történeteit elmesélő tárcáiban Csurka István rendre megírja a kádári Magyarország élhetetlen világát, ám más az, amikor valaki az irodalom nyelvén lázad a fennálló helyzettel szemben és más az is, amikor a maga, pőre valóságában, közéleti tanulmányokban, kivételes írói adottságát szolgálatba állítva teszi meg ugyanezt. Annak igazolására, hogy micsoda jelentősége volt Csurka István életében az ekkor átélt történéseknek, álljon itt a Hubay-levél egyik kulcsmondata:
Lépésemben pedig egy élete keserű pontjához érkezett vígjáték-író elszántságát látod, aki előtt hirtelen megvilágosodott valami, s aki ettől kezdve saját élete e megvilágosodásból származó erkölcsi parancsának engedelmeskedik.
A továbbiakban maradéktalanul úgy is tett, ahogyan az erkölcsi parancs ezt megkövetelte tőle, vagy ahogyan egyszer fogalmazott, amint “Fentről vezették”. Elég csak megnézni az 1980-as években született legfontosabb írásai címét (A magyar társadalom erkölcsi állapota, Új magyar önépítés, Az elfogadhatatlan realitás, Közép-Európa hó alatt, Magyar abszurditások – hogy csak néhányat említsünk, a teljesség igénye nélkül), amelyek már pusztán a címükkel is kifejezik, hogy milyen témában íródtak.
Monoron és Lakiteleken már a nemzet sorsa áll a középpontban
Az Új magyar önépítés című tanulmánya az 1985-ös monori találkozóra született és amellett, hogy már jól felismerhetően magán hordozza azt a később általánossá váló elemző-analizáló-szintetizáló Csurka-kézjegyet, amely egyedi volt a magyar a közéletben, még egy különlegességgel rendelkezik.
Csurka István ebben az írásában mindvégig és következetesen forradalomról és szabadságharcról beszél, amikor 1956-ot említi. Vagyis nem kisebbítve Pozsgay Imre különleges kiállásának jelentőségét, amikor államminiszterként 1989 elején a rádió adásában népfelkelésnek minősítette az addig ellenforradalomnak titulált 1956-ot, ki kell mondani, hogy Csurka István már 1985-ben fehéren-feketén forradalomról és szabadságharcról írt és beszélt. Aki ismeri a történelmet, az pontosan tisztában lehet azzal, micsoda bátorság kellett ahhoz, hogy ezt leírja és fel is olvassa a monori találkozón.
Nem kevésbé korszakalkotó a két évvel később, Lakiteleken elmondott beszéde sem. A Lezsák Sándor tanyáján felállított sátorban ismét ő a legkérlelhetetlenebb. Témája és mondanivalója természetesen ugyanaz, mint ami már a Monoron elmondott tanulmányában is: a magyarság élet-halál harca, a nemzet heroikus küzdelme a fennmaradásért, amely lehetetlen lesz, ha nem tudunk változtatni a sorskérdéseinkhez való hozzáállásukhoz. „Anti-katasztrófa-programot” hirdet, amelynek középpontja a magyar megmaradás. Természetesen Trianon és 1956 ebben az írásában is vezérfonal.
De nem hátborzongató-e, ha 35 év múltán felidézzük, hogy miként fogalmazott Csurka István Lakiteleken, a Lezsák-tanyán? Két rövid részlet álljon itt ebből a vitaindítóból:
A szemünk láttára írja át a gyermekeink tudatát egy idegen kéz, és nekünk szavunk sincs hozzá. A szemünk láttára teszik gyermekeink vállára apáink elkövetett és el sem követett bűneit egy bizonyos progresszió nevében, és a nép ártatlan gyermeke mire felnő, megtanulja titkolgatni magyar voltát.
…
Örökös védekezésbe szorult nemzet lettünk és most már ott tartunk, hogy még ennek a védekezésünknek a jogosultsága is sok oldalról megkérdőjeleztetik. Már-már magunk is elbizonytalanodunk, hogy vajon jogosult-e és megfelel-e egy általánosan elfogadottnak látszó, feloldódó, nemzetköziesülő világtendenciának a mi keserves, magyarként való magyar védekezésünk; hogy nem vagyunk-e ósdi nacionalisták és korszerűtlen koppánykodó mélymagyarok, amikor magyarként védjük és rejtegetjük magunkat magunk elől és a ránk váró végzet elől.
Változott valami azóta? Idebent szerencsére igen, 2010 óta nemzeti kormányzás van, amelyben nem csupán magyarok lehetünk végre, de szerencsére büszke magyarok is. Legalább a saját köreinkben már nem számítunk “koszerűtlennek” és “koppánykodó mélymagyarnak”, ha a nemzeti sorskérdésekről szólunk. Ez is nagy eredmény. Ami viszont a körülöttünk lévő világot illeti, ott olyannyira nem változott semmi, hogy Csurka István ma éppúgy megírhatná a fenti sorokat, mint tette azt 1987-ben. Vagyis magyar életünk, magyar jövőnk most is veszélyben van.
Csurka István lakiteleki tanulmányának zárszava pedig ma már sokszor idézett szállóige:
„Ha zászlóvivőnek nem is, golyófogónak talán megfelelek.”
Egységes életművet épített
Ez is klasszikus, csurkai megnyilatkozás, amely magán hordozta a váteszi vonásokat. Valóban az lett, a nemzeti oldal golyófogója. De ennél jóval több is: a népi ellenzék egyik első számú alakja, igazi szellemi vezéregyéniség, a nemzet élő lelkiismerete! A magyar sors különleges sajátossága, hogy éppen, mert a nemzet lelkiismerete volt, kellett megélnie a többszöri szilenciumot, a személye ellen irányuló nemtelen, aljas vádakat, a durva mellőzést, félremagyarázást, a pálfordulásokat, elhagyatást, illetve a forrásmegjelölés nélküli eszmelopásokat is. Ez utóbbiakban leginkább a ma már Gyurcsánnyal közös pártlistán lévő Jobbik jeleskedett. Ez a magára hagyottság egyaránt igaz az íróra és a politikusra is, már ha ez a kettő egyáltalán elválasztható egymástól.
Alexa Károly szerint nem választható el és 2012-es Csurka-emlékírásában meg is indokolta, miért:
Morogtam rá, de nem restelltem beismerni, hogy megint és megint és újfent igaza van, lett, bejött, amit előre jelzett. Azt mondják most, hogy meghalt: egész élete merő szerepválság volt. Politikus, író, publicista? Soha egységesebb életmű, mert rend volt benne, a lelkében. Ezért lehetett támadhatatlan, noha mindig és minden irányból lőttek rá egész életében. Vagy visszalőttek. Oly mindegy. Írásai a Magyar Fórumban az új Magyarország történetének leghitelesebb krónikás darabjai.
Telitalálat Alexa Károly jellemzése. Életműve egységességére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az 1956-ban, még a forradalom előtt írt egyik legelső novellájában – A mélység vándora – a főhős, Pásztor Mihály a történet végén, a magyar népléleknek oly’ sokat jelentő déli harangszó felcsendülésekor Nagyszalontán „szenderül el”. Korántsem véletlenül. Vagyis irodalmi szinten már ekkor megjelenik Csurkánál a Trianon kérdéskörére való utalás, amely aztán következetesen visszaköszön, nem csupán az írói, de a politikusi ténykedésében is, akár a felvidéki magyarság védelmében megírt Kutyaszorító miatt meghurcolt Duray Miklós és Csoóri Sándor melletti kiállást, akár a romániai falurombolás elleni tüntetést, akár a lélekemelő MIÉP-es Trianon-megemlékezéseket nézzük. Ebben is egységes és következetes a Csurka-életmű, íróként, közíróként és politikusként is.
Igazságai áttörték a hallgatás falát
Még egy dolgot fontos leszögezni. Csurka István a rendszerváltozás utáni, megalkuvást nem ismerő harca során látszólag gyakran kényszerült a vesztes szerepkörébe… Ha úgy vesszük, itt is egységesség van, hiszen íróként is és politikusként is ez a látszólagos sors jutott neki. Darabjait nem játszották, még a korábban rendkívüli sikerrel futókat is végérvényesen levették a műsorról. Politikusként létrehozott életműve, a MIÉP pedig 2002 után többé nem jutott a Parlamentbe, és a nemzetellenes fősodor végleg marginalizálta, elhallgatta.
Mégis, mindezek ellenére is csak látszólagos Csurka veresége. Valójában ő a győztes, ugyanis mindaz, amiért íróként és politikusként küzdött, amiért a MIÉP-et életre hívta, megvalósulni látszik. Célja az volt, hogy Magyarország sorsa a magyarok kezébe kerüljön, hogy a nemzeti érzületű, keresztény értelmiség és középosztály előtt – amely mindig is a MIÉP legfőbb bázisa volt – végre felcsillanjon a kedvező jövő képe. Az elmúlt 12 év eseményei egyértelműen errefelé mutatnak, elindultunk ezen az úton.
Emellett Csurka Istvánnak megadatott, hogy élete utolsó pillanatáig írjon, méghozzá úgy, ahogyan mindvégig tette. Szabadon, nyíltan, őszintén, kertelés nélkül – a nemzet érdekében, tovább építve ezzel “egységes életművét”. Mindezt nagyszerűen visszaadja Domonkos László Csurka című kiváló monográfiája is, amely már az író halála után látott napvilágot, s amelyből egyes események háttere is jól kiolvasható.
Zajlik a Csurka-reneszánsz
„Meghalt Csurka!” – mondta a telefonba zilált hangon kedves barátom azon a tíz évvel ezelőtti, szombat reggelen, 2012. február 4-én. Igen, sajnos ez igaz, biológiai értelemben valóban meghalt és immáron tíz éve nincs közöttünk. Ám szellemi értelemben továbbra is él.
Örömmel nyugtázhatjuk, hogy kezdetét vette egy jó értelemben vett “Csurka-reneszánsz”. Egyre többet hivatkoznak rá a történészek, kortárs írók, elemzők, közéleti személyiségek és a nemzetért aggódó egyszerű emberek. S amíg az elején csak félve, bátortalanul idézték egy-egy gondolatát, újabban egyre többször és többen ismerik el azon igazságait, amelyeket – amikor még személyesen ő mondta ki – talán kevesebben hallottak meg a kelleténél. Pedig valóban mindent látott, átlátott és megnevezte azt is, hogy mit kell tenni a magyar jövő érdekében.
2007-ben tartották a Lakiteleki Találkozó 20. évfordulóját. Lezsák Sándor szervezésében ismét összejöttek a “lakiteleki alapító atyák”, a tragikusan fiatalon elhunyt Csengey Dénes kivételével teljes létszámban. Ott volt még az időközben sajnos szintén elhunyt Csoóri Sándor, Fekete Gyula és Für Lajos is. És persze, Csurka István. Talán ott kristályosodott ki véglegesen az a tény, hogy a nemzeti oldalnak össze kell fognia, s végül ez a felismerés hozta meg 2010-ben a kétharmados győzelmet. Ebben hatalmas szerepe volt Csurka Istvánnak, aki az eseményre 2007 nyarán megírta tanulmányát, amelynek – hasonlóan az 1980-as években született elemzéseihez – már a címe is beszédes: A kilábalás forgatókönyve. Ebben írta az alábbiakat:
A változást két lépcsőben kell végrehajtani. Mert másképpen már nem lehet. Az ellenállás és különösen a forradalom minden formájáról le kell mondanunk. A nemzet korfája vészesen öreg, az ifjúság vékony és megosztott, a félrenevelés eredményes volt, és még ma is nagy erővel folyik. Egy olyan új világba érkeztünk, amelyben a felelősségvállalás ismeretlen fogalom, s a nemzet nem érték. Csak egy vékony rétegben élnek még eszmények, de ez a vékony réteg még magával tudja ragadni a tömeget. A magyarság, mint eszmény mégis erősebb és parázslóbb a lelkekben, mint gondolnánk. Ezért az első lépcsőben, amint az az eddigiekből kiderül, világos kétharmados választási győzelmet kell elérni. A második lépcsőben pedig ennek a kétharmados választási győzelemnek a birtokában rendszerváltást kell végrehajtani.
…
Reálisan felmérve a helyzetet ma nincs más lehetősége a magyar társadalomnak, a nemzeti középnek, a hazaszerető polgárnak és plebejusnak, a radikális miépesnek, mint a Fidesz köré csoportosulva, saját programunkat nem feladva kivívni a közös választási győzelmet. A Fidesznek pedig nyilvánossá kell tennie, hogy vállalja-e ezt megújítást, az új alkotmányt, az új választási rendszert. Tudatosan és nyilvánosan vállalni kell az együttműködést olyanokkal – becsületes magyarokkal, keresztényekkel – akikkel a liberális hatalom tiltja az együttműködést. Fel kell ismerni az ebben rejlő hatalmas erőt.
(Csurka István: A kilábalás forgatókönyve – Balatonederics, 2007)
Csurka István látta előre, hogy mi kell a magyar élet megindulásához. A kétharmados nemzeti többségű kormányzás lehetősége, amelyben persze a Fidesznek markánsan vállalnia kell azt a történelmi küldetést, amelyet egy ilyen lehetőség megteremt számára.
Amikor most, immáron tizenkét év kétharmados kormányzás után visszatekintünk, elmondható, hogy a Fidesz méltónak bizonyult a bizalomra, ugyanis a legfontosabb kérdésekben beteljesítette történelmi küldetését és megcselekedte, amit megkövetelt a haza. Csurka István politikusi nagyságát és nemzete iránti feltétlen elköteleződését mutatja a tény, miszerint saját pártja, a MIÉP törekvéseit is a magyar érdekek alá helyezte, és mindent megtett azért, hogy a kétharmados győzelem megvalósuljon. Az természetesen már a Fidesz-kormányok munkájának elismerése, hogy a 2010-ben aratott alkotmányozó többségű győzelmet újabb két kétharmados siker követte.
“Nincs más út, csak a magyar út”
Amennyiben Csurka István különleges közéleti életútját értékelni szeretnénk, szerencsére könnyű helyzetben vagyunk. Nincs szükség arra, hogy ilyen-olyan szempontok alapján magunk vonjunk mérleget a nemzeti oldal számára végérvényesen megkerülhetetlen Csurka-életműről, ugyanis a drámaíró megtette ezt egyik utolsó művében. A sajnálatos módon viszonylag kevés visszhangot kiváltó, ám annál fontosabb Dr. Utólag visszaemlékezése című esszéje 2010-ben jelent meg. Akkor, amikor a nemzeti oldal kétharmados győzelme már megszületett és minden reménye megvolt annak, hogy az alkotmányozó többség birtokában megindul az “új, magyar önépítés”. Mindezek fényében ő maga a következőképpen értékelte saját, közéleti munkásságát és fogalmazta meg annak esszenciáját:
Köszönök mindent a társaknak, az önfeláldozóknak, a szerényeknek és a talpasoknak, a kitartóknak és a hívőknek. Eszméink, vállalásunk, hitünk átszűrődött egy másik nemzedékbe és most azok állnak helyt – talán – a globalizmus megújuló tornádói alatt, akik akkor ellenfeleim voltak, s akiket fiatalságuk is a másik oldalra sodort. De az idő, a sors igazságot tett. Ha úgy nem is, ahogy elképzeltük és vártuk, mert úgy már nem is lehet, ha sokkal nehezebb körülmények között is, egy szinte háborúsan porig rombolt hazában, mégis újra megindul az élet.
Nehéz kimondanom, mert félek az elfogódottságtól: a magyar élet. Most már nincs más út, csak a magyar út. A többi pedig nem számít, vagy ahogyan Tömörkény István, árvízi mentésen ingyen dolgozó tiszai szegény embere mondja: „nem számos, nem uraknak történt.
(Csurka István: Dr. Utólag visszaemlékezése – 2010)
Tíz évvel ezelőtt bekövetkezett halála után néhány nappal a fentebb már idézett kiváló író, publicista, Alexa Károly a következőt mondta róla:
Azon tűnődöm most, a halálhírét véve, hogy vajon nem ő, ez a nagy magyar író volt-e az ezredforduló legokosabb embere a magyar politikai életben?
Amit Alexa Károly akkor még csak kérdezett, azt tíz évvel a halála után immáron kijelentő módba tehetjük: a legokosabb volt, de legalábbis mindenképpen a legokosabbak közül való és biztosan a nemzetét legjobban féltők egyike. Vegyük le polcainkról értékálló műveit, amelyek nélkülözhetetlen olvasmányok a magyar közelmúlt iránt érdeklődőknek, s amelyekből nem csupán magyarságunkat erősíthetjük meg, de közelebb kerülhetünk annak megértéséhez is, hogy mi történt ezzel a nemzettel a rendszerváltozás korában, miért siklott félre két évtizeden keresztül a nagy reményekkel várt “új, magyar önépítés”.
Vezető kép: Csurka István író, a MIÉP elnöke 2002-ben. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
G. Péter
2022-04-27 at 17:47
Nagy magyar volt és egy igazi Vátesz. Halála felbecsülhetetlen veszteség minden magyarnak! Nyugodjék békében!
G. Péter
2022-04-27 at 17:42
Nagy magyar volt és egy igazi Vátesz. Halála felbecsülhetetlen veszteség minden magyarnak!
Szövérdi Péter
2022-04-04 at 09:33
Tudja az ellenség, mivel teheti tönkre a gondolkodó, jövőlátó embereket. Rá kell kenni a náci jelzőt, amitől megretten az annyiszor végigvert magyarság. Ráküldték népünkre , így Csurka Istvánra is a pénzzel megvásárolt dögevőket. Mint 1711-ben, 1949-ben, 1945-ben, 1956-ban. Miért támadt volna másképpen a gengszterváltással változatlanul a nyakunkon maradt háttérhatalom?!
Illey
2022-04-01 at 14:07
Az örök világosság fényeskedjen neki. Nyugodjék békében !
füredi46
2022-03-30 at 13:15
A legőszintébb, legbecsületesebb, legjellemesebb és legnyíltabban szókimondó politikus volt, ami – sajnos – ritkaság a politika világában. Nem mellesleg szinte látnok is volt. Tűpontos meglátásai voltak. Hatalmas fa dőlt ki a halálakor. Pótolhatatlan a veszteség!
Papamaci
2022-03-29 at 11:27
apro_marosan_petergabor
Egyáltalán nem volt mindegy a Fidesznek. Ha akkor a MIÉP bejut, az MSZP-SZDSZ 5 mandátummal kevesebbet kapott volna, és a Fidesz + MIÉP erősebb lett volna az MSZP + SZDSZ-nél.
Nagyon csalásgyanús volt a dolog. Akkoriban a budapesti szavazatokat dolgozták fel utoljára, az SZDSZ és a MIÉP itt volt erős. fél 10 tájban mindketten 4,5%-on álltak, és ahogy jöttek be a pesti adatok a MIÉP megmaradt ezen a szinten, az SZDSZ meg felment 5,5%-ra.
Itt egy grafikon az USÁ-ból 2020-ból:
https://www.boomlive.in/world/counting-of-absentee-ballots-behind-surge-for-joe-biden-in-wisconsin-10528
Kisértetiesen hasonlít a két dolog.
Dusa Lajos
2022-03-28 at 18:54
Csurka István megelőzte a korát. De nagyon ám! Van erről egy szállóige: az igazságot egy ember is képviselheti.
A magyar nemzeti érdek – mindenek előtt. De hány év telt el azóta. hogy immár a Fidesz is ezt képviseli, s ezt jó apparátussal teheti. Csurka meg olyan egyedül volt, mint a kisujjam.
:o(
2022-03-28 at 15:19
A korabeli médiában nem volt jobboldal, nem volt nemzeti oldal, például a Napkeltében egyedül küzdött, pontosabban úgy mutogatták, mint egy idomított majmot…
.
Az akkori médiában _mindenki_ elhatárolódott tőle, mindenki hallgatott róla, és ezért volt lehetséges, hogy végül a pártja is meghasonlott…
.
Nagyon sajnálatos, hogy 1998-tól semmi nem történt, hogy a ballib uralta médiát megtörje a Fidesz, de az 1990-es évek végén induló magyar internetes világban is csak a gondola.hu volt, aztán a kuruc.info, amelyek nemzeti gondolatot mertek közvetíteni, mert más nemzeti hírportál nem létezett – meg is lett az eredménye 2002-ben…
Bodrogi László
2022-03-28 at 08:02
Kedves Hozzászólók ! Csupán a tisztánlátás végett néhány megjegyzés: Csurka Ístvánt manapság azok is
sűrün dicsérik akik korábban aktivan ellene dolgoztak. Ennek fő oka az lehet, hogy jó mélyen nyugszik a föld alatt.Bayer Zsolt volt az egyetlen aki bocsánatot kért Tőle. A CSURKA ISTVÁN, a MIÉP és a Pannon rádió kiszorításán az egész politikai elit aktivan dodlgozott és nem a baloldal volt ebben a legaktivabb. Ugyanezen körök hozták létre aztán a Jobbikot , mert az igényt ki kellett elégíteni. Csurka István Jobbikot mínősítő mondatait ma már sokszor idézik.Erről Bencsik András is sokat tudna mondani aki személyesen is jelen volt a várban a Magyar Gárda avatóján. Mint érdekesség megemlitendő, hogy a 2002-es választási vereség fő oka abban is keresendő, hogy mind a MIÉP mind pedig az SZDSZ kiejtésében előzetes megegyezés született, de aztán az SZDSZ maradt.A Csurkát ma oly bátran idézőknak üzenem, hogy feltétlenül szóljanak, ha bemutatásra kerülne Csurka István utolsó darabja “A HATODIK KOPORSÓ “. Lássuk kinek van ennyi bátorsága. A többi stimmel.
apro_marosan_petergabor
2022-03-28 at 02:10
Csurka művelt, tájékozott, nagy átlátással bíró önálló gondolkodású, komoly ember volt.
Egy dolog nem volt való neki, a pártvezetés. 2002-ben ha nincs az elszólása (azt mondta tagságának lelkiismeretee szerint döntse el mndenki, kire szavaz, ez diszkrét felhívás volt átszavazásra, a FIDESZre, igy a MIÉP kicsivel nem érte el az 5%-ot), a MIÉP partlamentben van, a FIDESZ-nek meg mindegy volt, akkor amúgy sem nyertek.
gyozo2018
2022-03-27 at 18:30
A három közül az egyik blokkolja a drámáinak az előadását.
A volt élettársa a gyerekei szerint csontra kifosztotta.
Girolámo
2022-03-27 at 00:18
A Jobbikosok akkori kilépése úgy lett találva,hogy Cs.I. már őreges,fiatal erő kell.
De aki a Jobbikot “előkészítette”,az a nemzeti tüzes serpenyőre szerelt egy műanyag nyelet,hogy ne égessen.
Már akkor erről a gázbizniszről volt szó,ami most Ukrajnára ráéghet.
Csak_úgy
2022-03-26 at 21:08
Csurka István MIÉP Elnökének Trianoni Beszéde 2004.06.04-én a Hősök Terén
Isten veled!?
https://www.youtube.com/watch?v=lUgh7PKP6ZE
Csak_úgy
2022-03-26 at 20:42
Az Új szinházból a mai napig nem lett Csurka István szinház, még azt sem merték felvállalni. Továbbá, még a darabjait is gyávák voltak műsorra tűzni, azt is tiltották, ez ám a mocskos kétszinűség a javából!
Orientál
2022-03-26 at 20:24
Csurka István élete legnagyobb kudarca volt amikor MIÉP pártja alól a balliberálisok kiszervezték a Jobbikot Vona vezetésével. Vonáék miatt és által ezzel fasiszta zsidózó pártot kezdtek el csinálni a Jobbikból ,Vonáék a balliberális elvtársaik segítségükkel.
odu
2022-03-26 at 19:52
Konkrétan az életem köszönhetem neki, 98-ban biztosan felkötöm magam, ha nem lett volna.
Etel
2022-03-26 at 18:46
Még élhetne, még mondhatna valamit, de nem érdemeljük, így arra kényszerülünk, hogy (Dr.) Utólag fedezzük fel írásaiban, ami nekünk szól. Az a helyzet, hogy még mindig, minden mondata nekünk szól.
Antónia
2022-03-26 at 18:18
Csurka István azok közé a kevesek közé tartozott, akik komolyan gondolták a rendszerváltást, a szocializmus felszámolását.
Nem az ellenfelei, hanem a “barátai” szigetelték el, amikor Antall és Lezsák eltávolították őt a kormányzó MDF-ből.
Nem volt más választása neki sem, mint önálló, nemzeti érdeket előtérbe állító politikai közösséget szervezni. A libernyák politika ás média azonban még halála után is náci-bolsevik könyvégetéssel felérő módon támadta, amikor a színdarabjának a színrevitelét lehetetlenné tették.
Krisz
2022-03-26 at 17:42
Nagyon hiányzik a magyar közéletből, de a szellemisége tovább él. Sőt, 1990 óta most a legerősebb ez a szellemiség hazánkban, dacára annak, hogy a nagyvilágot egyre inkább hatalmukba kerítik a sátáni erők. És ezek az erők itthon is egyre pofátlanabbul nyomulnak.
Patriot
2022-03-26 at 17:36
Isten áldja haló porában is !
Farkas Tamás
2022-03-26 at 17:29
Talán a figyelmemet elkerülte,de nem íródott le az a legfontosabb kifejezés amivel előre jelezte a mostani migrációs problémákat ,amikor azt mondta: “SZÁLLÁSCSINÁLÓK” ami számomra utalás volt az unió öngyilkos programjára migráns betelepítés erőszakolására. A régi Scify irodalom Hari Seldonjává vállt ezzel számomra.
MISZTOTFALUSI
2022-03-26 at 17:17
A Magyarságnak két Látó-embere volt a XX.században: az egyik Wass Albert, a másik Csurka István. Csurka Istvánnak még a kérdésfeltevése is abszolút egyedi és eredeti, amint a Magyarság sorskérdése kapcsán, már egyenesen SORSKÉRDÉSÜNK SORSÁRÓL beszél, ill. kérdez. S hogy miért így? Azért, mert a Magyarság országában – a Kárpát-Medencében – hatalmat bitorló idegenszívű sorstalanok – alantasan vagy éppen nyíltan, folytonosan gátolták a nemzeti öntudat-ill. önismeret megerősödését, vagyis, amint a németek nem lehetnek németek 1945 óta, úgy a magyarok se legyenek/lehetnek magyarok, mert az az említett csoport mindenkori uralmát veszélyezteti, a magyarság felett. Ezért kádár legnagyobb bűne a magyarsággal szemben, a Nemzettudat kilúgozása a lelkekből, értelemből. Ez megbocsáthatatlan, halálos bűne. Ezt látta Csurka István, de Wass Albert is, onnan a távolból. Távoztukkal felbecsülhetetlen veszteség érte a magyarságot, s mostmár csak imádkozhatunk, hogy küldjön Szentfelsége /Nyírő Józseftől tanultam e megszólítást/ ilyen Látó-embert a magyarságnak, mert megmaradása múlik ezen. Uram! Hallgasd meg könyörgésünket!
PG
2022-03-26 at 16:55
Bár én nem voltam MIÉP-es de tiszteltem Csurka Istvánt, elsősorban a bátor szókimondásai miatt. A temetésére is elmentem.
Azt nem lehet megbocsájtani a Jobbiknak, élén Vona Gáborral, hogy szembe fordult a MIÉP-pel és Csurka Istvánnal, s kiléptek a MIÉP-ből Jobbik néven. (Ezzel a radikálisabb jobb oldal elvesztette a hitelességét.)
ZUGLÓBA NEMMEGYEK MERT ELÁSNAK
2022-03-26 at 16:24
Rásütötték a náci jelzőt kedves zsidó barátaink.
nemzeti
2022-03-26 at 16:15
Több választási gyűlésén ott voltam.
Nem,hogy ülőhely,de állóhely is alig volt
a színházi nagyteremben.
Halála előtt elhagyta a kórházat és egy
fontos helyre vitette magát és
kérte szavazzanak holnap Orbán Viktorra.
Kár,hogy őt is megölte a liberalizmus.
Nem volt jelentős tényező a pártja országgyűlésben.
Többet érdemelt volna.
hufi
2022-03-26 at 15:37
Mélyen tisztelem CSurka Istvánt, nyakas magyar volt. Ott voltam a nagygyűlésein, felemelő érzés volt látni a sok egyként gondolkodó embert, van néhány videófelvételem róla.
Igazi hős korszak volt, Fűr Lajossal, Csengei Dénessel, meghívott külföldi szereplőkkel.
Ő igazán ismerte a kommunisták becstelenségeit, megjárta Kistarcsát, saját tapasztalatát megosztotta másokkal, lelkesítő beszédeket mondott.
Le a kalappal Csurka István nagysága előtt.
ViAM
2022-03-26 at 15:32
Csurka István gondolatai, szavai, írásai azért is maradnak időtállóak, mert a magyar élet, a magyar jövő mindig veszélyben volt és lesz.
Isten áldja emlékét és azokét is, akik még gyerekként jöttek rá, hová, ki mellé kell állniuk. Remélem sokan vagytok, lesztek fiatalok!
(A kirekesztéséről annyit, hogy egy időben, munkatársa volt Józsa Péter Pál, akinek korai halála után három évvel most kerül bemutatásra Vidnyánszky úr rendezésében az a darabja, amit életében nem sikerült színre vinni.)
Tudományos libsizmus
2022-03-26 at 15:12
A liberálisok nem választáson akarják megméretni magukat, hanem a zsűribe akarnak beülni.
Nem szó szerinti az idézet, azért nincs idézőjel. Csurka halhatatlan szavai.