Atomreaktorokat építhetnek az oroszok Iránban – Fogadjunk, hogy Zelenszkij ezért nem mer szemrehányást tenni

A globalizáció – legyen az gazdasági vagy akár politikai – sokkal szerteágazóbb annál, hogy például az oroszokat ki lehessen hagyni belőle. A Nyugat és az Irán közötti atomalku lényege az, hogy az atomenergia békés célú felhasználásának támogatásáért cserébe Irán nem csinál saját atombombát. A dologban az oroszok úgy vannak benne, hogy például ők építenek atomerőművet az irániaknak: részben, mert az oroszoknak sem érdeke, hogy Iránnak atomfegyvere legyen, részben, mert ez jó üzlet nekik. Tehát, miután az iráni atomprogram nemzetközi ellenőrzése nagyon fontos, az oroszok elleni szankciókon is túl tud lépni a Nyugat. Fogadjunk, hogy Zelenszkij ezért nem mer szemrehányást tenni.

Szegő Miklós írása

Iránnak már két éven belül atomtöltettel ellátott rakétái lesznek, egy éven belül pedig elegendő mennyiségű uránnal fog rendelkezni egy atombomba előállításához – közölte az Izraeli Védelmi Erők (IDF – Israel Defence Forces) katonai hírszerzése 2020 januárjában. Ugyanezt nyilatkozta néhány nappal később Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter azzal, hogy Irán megszegi a 2015-ben általa is aláírt bécsi nukleáris megállapodást (hivatalos nevén a Közös Átfogó Cselekvési Tervet – Joint Comprehensive Plan of Action, JCPOA).

A helyzet akkor kezdett el fokozódni, amikor Irán bejelentette, hogy megszünteti a nukleáris dúsításra vonatkozó korlátozásokat, mert – úgymond – a nukleáris programja csupán polgári célokat szolgál. Ezzel együtt megengedte, hogy a nemzetközi nukleáris felügyelet, a NAÜ ellenőrei folytathatják ellenőrzéseiket, így némi mozgásteret hagyott a diplomáciának.

2018 májusában Trump elnök közölte:

meghatározó bizonyítékaink vannak ara, hogy az iráni ígéret hazugság volt

és egyoldalúan felmondta az atomalkut. Nem sokkal Trump beszéde után – arra válaszul – Haszan Róháni iráni elnök azt közölte, hogy rövidesen újrakezdik a korlátlan urándúsítást és nem akar új atomalkut, de visszatérne a 2015-ös egyezményhez. Így azután Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság külügyminiszterei jelezték, hogy beindítják az iráni atomalku vitarendezési mechanizmusát, de nem csatlakoznak az USA által követett „maximális nyomásgyakorlás” stratégiájához.

Azóta tulajdonképpen nem sok minden történt, illetve a több hónapja tartó bécsi tárgyalásokról semmi érdemleges nem szivárgott ki. Viszont miközben az atomalkuról tárgyalt, Irán nem állt le a katonai fejlesztésekkel. Minden eddiginél grandiózusabb, 1450 kilométer hatótávolságú rakétát mutattak be – legalábbis erről írt a The New Arab alig egy hónappal ezelőtt. A szilárd üzemanyaggal működtetett harmadik generációs rakéta nagy manőverező képességgel rendelkezik, így akár arra is van esélye, hogy átjusson az izraeli rakétapajzson. (A cikkben nem szerepel az „izraeli” kifejezés, de nyilván erről van szó.) Ez Izrael számára a szó legszorosabb értelmében létprobléma: az ország mérete miatt gyakorlatilag két-három, a védelmi rendszeren átjutó atomrakéta is eltörölheti őket, és az iszlám országok tényleg szélsőséges Izrael-ellenessége miatt a támadás sem lehetetlen.

Az orosz politika szintén ez év februárjában lépett színre azzal, hogy Szergej Lavrov külügyminiszter Bécsben tárgyalt Hoszein Amirabdollahián iráni külügyminiszterrel, majd úgy nyilatkozott, hogy Moszkva is kiáll az alku felélesztése mellett és támogatja a „törvénytelen szankciók” feloldását. Az újkori történelemben a jó orosz–iráni kapcsolatok egyébként a cári időszakig (1721–1917) vezethetők vissza. Ez talán meg is történt volna, legalábbis Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője e hónap elején azt írta Twitteren, hogy a megállapodás végleges szövege „gyakorlatilag kész és az asztalon van”. Ezt Ned Price amerikai külügyi szóvivő is megerősítette azzal, hogy az Egyesült Államok közel van a megállapodáshoz és már csak néhány kérdés vár tisztázásra. Igen ám, de a majdnem kész szerződést elhalasztották az orosz–ukrán háború miatt – írja a portfolio.hu.

Viszont ha (majd) minden fél aláírja az felfrissített iráni atomalkut, az lehetővé teszi, hogy Oroszország egy korábban megkötött szerződés értelmében 10 milliárd dollárért atomreaktorokat építsen Iránban, pontosabban a dél-iráni Busehr atomerőmű fejlesztési projektje keretében.

Moszkva azóta azt közölte, hogy megkapta az Egyesült Államok biztosítékait arra vonatkozóan, hogy a Biden-kormányzat eltekint a szankcióktól, és megjegyezte, hogy a tárgyaló felek kiegészítéseket tettek az új JCPOA-megállapodás szövegéhez, amely szerint a JCPOA-val kapcsolatban nem korlátozzák az iráni gazdasági projektek megvalósítását, így az oroszok iráni atomreaktorainak építését sem. Ugyanezt erősítette meg Ned Price, az Egyesült Államok külügyminisztériumi szóvivője is:

Természetesen nem szankcionálnánk Oroszország részvételét azokban a nukleáris projektekben, amelyek részei a JCPOA teljes körű újraindításának.

Hoszein Amirabdollahián külügyminiszter pedig egy nappal később azt mondta, hogy a tárgyalások során két lezáratlan ügyet sikerült elintézni. Az egyik – feltehetően – az orosz atomreaktorok építése volt.

Fotó: MTI/EPA/Iráni Atomenergia-szervezet