A kárpátaljai magyarok már nagyon sok mindent átéltek és a mostani háborús helyzetben is példásan helytállnak: túlnyomó többségük nemhogy nem hagyta el a szülőföldjét, hanem még a belső Ukrajnából érkező menekülteknek is segítséget, támogatást nyújt – hangsúlyozta portálunknak adott interjújában Potápi Árpád János. A nemzetpolitikáért felelős államtitkár kiemelte, nagyon káros azt sugallni, mintha Oroszország és Ukrajna ellentétét a 150 ezres magyarság döntené el, akik ráadásul minden nehézség ellenére kitartottak szülőföldjük, kitartottak Kárpátalja mellett. Mint megjegyezte, “Ukrajna is lehet annyira nagyvonalú, hogy nem egy elhanyagolható kisebbséggel akarja megvédetni magát”. Az államtitkár kitért arra, a nemzetpolitikának a napi politikán felülemelkedő kormányzati tényezővé kellene válnia, egy nemzeti minimumnak, amelyhez nem lehet hozzányúlni, az ellenzéki összefogásban résztvevő pártok ugyanakkor az elmúlt tizenkét év minden sikere ellenére ellenzik ezt a nemzetpolitikát, ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy a határon túli magyaroknál végleg elvágták magukat a gyűlöletkampányuk óta. Hozzátette, árulkodó ahogy aljas provokációkat követnek el, és most éppen szervezett akció keretében azt akarják elérni, hogy megsemmisítsék az összes határon túli magyar szavazatát.
Valóban minden határon túli fideszes?; megmarad a kárpátaljai magyarságból a háború után?; tudtunk az orosz-ukrán háború lehetőségéről, csak nem sejtettük?; elég erős a magyar nemzetpolitika, hogy túlélje a hazai politikai csatározásokat? Miért nem politizál úgy a baloldal, hogy rájuk is szavazzanak? – nagyinterjúnkban többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárral.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Több mint egy hónapja zajlik Ukrajna orosz megszállása, és a kezdeti sokk után egyre inkább úgy beszélünk erről a háborúról, mint amelyet ki lehetett volna olvasni az előzményekből, mint amiről, ahogy mondani szokás, tudtunk, csak nem sejtettük…
Évtizedek óta nem látott helyzet állt elő itt, Közép-Európa keleti felén, mert egy olyan háború robbant ki, ami valahol lógott a levegőben, legalábbis az, hogy előbb-utóbb valami fog történni. Ez a konfliktus nem egyik napról a másikra kerekedett, még akkor is, ha valahol mindenkit meglepett. Az egyik legtragikusabb része ennek, hogy testvérháborúként is felfogható. A másik fontos kérdés, hogyan érint bennünket, magyarokat, úgyis, mint szomszédokat, mint európai nemzetet, és mint országot, amelynek egy nemzeti közössége él Ukrajnában, Kárpátalján. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a kárpátaljai magyarságnak ne kelljen elhagynia a szülőföldjét. Én bízom benne, hogy van erre lehetőség. Ezt a közösséget kemény fából faragták. A kárpátaljai magyarok már nagyon sok mindent átéltek és a mostani háborús helyzetben is példásan helytállnak: túlnyomó többségük nemhogy nem hagyta el a szülőföldjét, hanem még a belső Ukrajnából érkező menekülteknek is segítséget, támogatást nyújt.
Bárhogyan is nézzük, a konfliktus készületlenül érte nemcsak Magyarországot, de a világot is…
A nem is olyan távoli múltban történt már hasonló konfliktus, ahonnan tapasztalatokkal rendelkezünk, hiszen a délszláv háború idején a szerb és a horvát oldalon is voltak magyarok. Vukovár ostromakor a kórházból elhurcolt és mártírhalált halt orvosok és betegek között is nagyon sok volt a magyar. A fiatalabbak hajlamosak a pacifista gondolkodásra, ami természetes, de sajnos a világon mindenhol folyamatosak a háborúk, így mindig készen kell állnunk az önvédelemre. Európát csak az előző évszázadban is több súlyos háború sújtotta, és látható, hogy két nagyhatalom még mindig ezen a területen néz farkasszemet egymással. Ráadásul Ukrajna a hatalmak érdekzónájának metszéspontjában nem nagyon tudott előre lépni, és ez egy sor problémát vetett fel.
A magyar kormány kommunikációja kapcsán azzal érvel az ellenzék, hogy az könnyen visszacsapódhat a kárpátaljai magyarokra…
A mi kommunikációnk egyértelmű. Mi azt mondjuk, hogy Magyarországnak és a magyar nemzet minden tagjának szerte a Kárpát-medencében ki kell maradnia ebből a konfliktusból. Ez nem a mi háborúnk. Hogyan is feltételezhető, hogy Oroszország és Ukrajna ellentétét a 150 ezres magyarság döntené el, akik ráadásul minden nehézség ellenére kitartottak szülőföldjük, kitartottak Kárpátalja mellett. Ukrajna is lehet annyira nagyvonalú, hogy nem egy elhanyagolható kisebbséggel akarja megvédetni magát. A baloldal azonban lebukott, titokban lepaktáltak az ukránokkal, hogy hatalomra kerülésük esetén háborúba léptetnénk az országot, ezzel veszélybe sodorják az egész magyar nemzetet határon innen és túl.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Átírta valamilyen értelemben ez a háborús konfliktus a nemzetpolitikai koncepciókat?
Egy új elem mindenképpen belépett, mivel a kormány meghirdette a Híd Kárpátaljáért segélyprogramot, ennek keretében a korábban intézményfejlesztésre, rendezvényekre szánt forrásokat természetesen átcsoportosítottuk. Most a humanitárius segítségnyújtás, a bajbajutottak támogatása a legfontosabb. Fontos eredmény, hogy nemcsak Magyarország, de a teljes magyarság összefogott: a Kárpát-medencei magyar szervezetek is beálltak a segélyprogram mögé, és igyekeznek kivenni a részüket a menekültek segítésében.
Van olyan nagy terv, fontos lépés, ami még beemelhető a nemzetpolitikába?
A meghirdetett programjaink jók, működnek, ezeket tovább kell vinni, illetve azokat, amelyek a világjárvány miatt megakadtak, újra kell indítani. Ilyen például a Határtalanul, a Kőrösi Csoma Sándor Program, a Petőfi Sándor Program. Fontos tanulsága lett a járványnak, hogy tömegeket sikerült elérnünk online formában, így ezen a területen vannak még kiaknázatlan lehetőségek. Fontos feladat lenne erősíteni az oktatásban a magyar jelleget, magyar identitást, hiszen hiába tanítanak magyar irodalmat Délvidéken vagy Erdélyben, ha egészen máshová helyezik a hangsúlyokat. Ezeket fontos lenne összehangolni. Ami személyesen nagy álmom, az a mindennapos testnevelés beemelése a magyar iskolákba a határon túl is, hiszen így óvhatjuk és nevelhetjük legjobban az egészséges életmódra a magyar anyanyelvű fiatalokat.
Tehát a jövőben a sport kaphat kiemelt figyelmet?
A sport egyre inkább része lett a nemzetpolitikának. Egyértelmű, hogy egy bármilyen színekben is versenyző magyar sportolóra az egész nemzet büszke. De ez nyilván az élsport, a versenysport, nekünk pedig a tömegsportot is erősítenünk kell, hiszen hiába vannak jó élsportolóink, ha a gyerekek nagy többsége egyre rosszabb fizikai kondícióval, egészségügyi állapottal rendelkezik.
A nemzetpolitikát a polgári oldal sikertörténetének is tekinthetjük, ugyanakkor minden választás alkalmával attól kell tartanunk, hogy könnyen lerombolhatóak az eredmények. Lehet valahogy önálló lábra állítani a nemzetpolitikát, hogy ne függjön attól, éppen milyen kormány van Magyarországon?
A nemzetpolitikának a napi politikán felülemelkedő kormányzati tényezővé kellene válnia, egy nemzeti minimumnak, amelyhez nem lehet hozzányúlni. Az ellenzéki összefogásban résztvevő pártok az elmúlt tizenkét év minden sikere ellenére ellenzik ezt a nemzetpolitikát. Elvennék a szavazati jogot, megnyirbálnák a támogatási rendszert, kritikusan állnak a kettős állampolgárság intézményéhez. Meglepődnünk annyira nincs min, hisz a jelenlegi ellenzék fő erejét a Demokratikus Koalíció adja, élén Gyurcsány Ferenccel, aki minden lehetőséget megragad, hogy támadja a külhoni magyarságot. Mindazt, amit 12 év alatt felépítettünk, néhány hónap alatt lebontanák és újra éket vernének a magyar nemzetrészek közé. Nem a támogatások megszüntetése lenne a legnagyobb tragédia, hanem az, hogy újra feltámadna a bizalmatlanság az emberek között, és újra szégyenkezniük kellene Magyarország, a magyar kormány ténykedése miatt, mint 2004. december 5-én. A külhoni magyarok ma felnéznek Magyarországra, büszkék arra is, amit közösen értünk el, és arra is büszkék, hogy a többségi nemzet is elismeri a nemzeti alapon politizáló kormány kiállását Közép-Európa mellett. Ezt sok helyről halljuk, és ez nyilván erősíti a magyar identitást.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök egyes kijelentései alapján nem határon túli magyarokat lát, hanem politikai ellentábort a kisebbségi magyarságban. Minden határon túli fideszes?
Ne csodálkozzon a baloldal, ha a határon túli magyaroknál végleg elvágták magukat a gyűlöletkampányuk óta. Én inkább azt a kérdést tenném fel magamnak, hogy miért alakul így a pártszimpátia. Miért nem politizálnak ők is úgy, hogy rájuk is szavazzanak? Nyitott a pálya, ott van 456 ezer potenciális új szavazópolgár. Persze nehéz ez a pálya az ellenzék számára, mert mélyről indultak. A nemzetpolitika rendszerét a Fidesz-KDNP építette ki, ezzel láthatóan a határon túli magyarok is elégedettek, hiszen 2014-ben 94, 2018-ban 96 százalékuk szavazott a nemzeti oldalra. Ebből az következik, hogy az ellenzéknek is ezt a politikát kell követnie, ha szavazatokat akar szerezni. Azonban ma is azt látjuk, hogy a baloldalon semmi sem változik, most is nyílt, aljas provokációkat követnek el, most éppen szervezett akció keretében azt akarják elérni, hogy megsemmisítsék az összes határon túli magyar szavazatát.
Általánosságban nagy problémája lehet a nemzetpolitikának, ha “túl sikeres” az anyaország, amely elcsábítja szülőföldjéről a határon túli magyarokat. Hogyan lehet ez ellen az elszívó hatás ellen tenni valamit?
Ez a jelenség ezer éve jelen van a Kárpát-medencében. Kinyílt a világ. Mindig lehet találni olyan országot, vagy várost, ahol valamiért jobb élni, mint ott, ahová születtünk. De a jobb életfeltételek ilyen hajhászása örök vándorlásra és elégedetlenkedésre ítéli azokat, akik így gondolkodnak. Ugyanakkor, aki becsületesen dolgozik, szorgalmas, határon túli magyarként szinte minden térségben képes érvényesülni a szülőföldjén is. Ezért is hoztuk létre a Kárpát-medencei gazdaságélénkítő programokat, vagy a vállalkozói mentorprogramot, hogy helyben tudjanak munkalehetőséget találni, vagy teremteni a határon túli magyarok. Sőt, tovább is mehetünk, és elgondolkozhatunk azon is, hogy a Magyar Falu Program mintájára hasonlót indítsunk a határon túl is. Persze, ez nem finanszírozható a magyar büdzséből, de a románok például éppen az RMDSZ javaslatára indítottak hasonló programokat.
Ahogy beszélgetünk, abból is kiderül, mennyire összetett és komplikált a nemzetpolitika kérdése. Nem érzi olykor megoldhatatlan, átláthatatlan feladatnak ezt a kérdést, amely maga alá gyűri az embert?
Nem. Azért nem érzem úgy, mert az ember idővel megérti, hogy nem lehet mindig mindent megcsinálni, pláne nem négy év alatt, ami egy kormányzati ciklus. Ennek ellenére nyilván nagyobb távlatokban kell gondolkodni, és ennek kell alárendelni azokat a feladatokat, amiket el tudunk végezni. Azt szoktam mondani, hogy ha Szent István megcsinált volna mindent, akkor ezer éve csak lógatnánk a lábunkat. Ráadásul mindig újabb és újabb generációk jönnek, akiknek más kihívásokkal kell szembe nézniük, mások az igényeik. Nekünk nem az a feladatunk, hogy előre elvégezzük a feladatokat gyermekeink, unokáink helyett, hanem az, hogy olyan feltételeket teremtsünk, hogy nekik már kedvezőbb legyen az indulás. Úgy érzem, a nemzeti kormány rengeteget tett ezért az elmúlt tizenkét esztendőben. Ezért ezúton is arra kérek minden magyar állampolgárt, éljen határon innen vagy túl, hogy április 3-án szavazzon az építkezésre a rombolás helyett. Aki a fejlődésre, a békére és a biztonságra szavaz, az a Fideszre szavaz.
Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS