Nem vagytok magyarok

Érzékelte valaki, mi minden hangzott el és íródott le a magyarokra magyar nyelven az elmúlt pár hét alatt? Tisztességtelenek, mucsaiak, buták, tájékozatlanok, analfabéták, trágyával etetett gombák, igénytelenek, fogatlanok, mosdatlanok, büdösek, reménytelenül hülyék, le kéne őket cserélni, ráadásul miséről érkeztek a választásra – érted, ezek a suttyók templomba járnak! Ez így ma a bevett véleménycsokor a magyarországi kommunisták körében a magyarokról. Jó, mi? Pontosan ugyanazt gondolják rólunk ma is, ahogy bántak velünk a saját országunkban 1919-ben, 1944–1990 között, sőt 1990 után is. A kommunista nem vész el, csak átalakul. Amikor pedig ideges, mert nem fér a hatalom közelébe, akkor visszavedlik az eredeti állapotába.

Szóval a magyarok mucsaiak, trágyaevők, tudatlanok, igénytelenek, buták, büdösek? Meglehet. De az is lehet, hogy csak ti, a törpe kisebbség, a velünk élő SZDSZ látja őket ilyennek. Ez esetben nektek kell alaposan körülnézni, nem ti mentek-e a forgalommal szemben az autópályán. De akárhogy is van, a magyarok ilyenek, hogy a ti szemszögetekből ilyennek tűnnek.

Nem is fogunk megváltozni, pláne a ti kedvetekért.

Képesek vagytok elfogadni, hogy ez a nép és az országa saját akaratából ilyen, amilyen, és nem olyan engedelmes betanított munkás, amilyenné ti, a maroknyi belpesti éttermiség akarjátok megint eltorzítani? Akkor ideje elkezdenetek az elfogadást. Hacsak nem nyomja ismét az arcunkba a puskacsöveit a nemzetközi bolsevik mozgalom aktuális óriáshadserege, mert akkor nyerhetnétek megint ti. Vagy nem tudjátok elfogadni? Akkor valami más megoldást kell találni. Az viszont nem fenntartható, hogy a magyarság él és gyarapodik, ahogy jónak látja, ahogy neki otthonos a saját országában, miközben ti, a maroknyi globalista éttermiség folyamatos frusztrált kútmérgezéssel keserítitek a mindennapjainkat.

A propagandistáitok, az ügynök-újságíróitok, a politikusaitok, az ügynökpolitikusaitok, az NGO-itok, az álcivil bajkeverőitek, a jogvédő bajkeverőitek mind-mind azért vannak itt, hogy zavarják és mérgezzék a békés hétköznapi életet, és terítsék a mindenszarizmust.

Ők érik el a rossz hangulatot, a ténylegesnél sokkal pesszimistább valóságérzékelést. De legyen nekik, egy kicsit rám is tudnak hatni, íme!

Ez annyira tipikusan magyar, hogy nálunk még a viccpárt sem vicces! A befeszülten bosszúskodó seggfejek és a retardáltan vihogó hülyegyerekek közül egyik sem szórakoztató. Ahogy a négy évvel ezelőtti kampányszlogenjeik lusta újrahasznosítása sem.

Népcsere, vagy ellenzékcsere kell?

A tanácstalan összeomlás kihozta a magyarországi komcsikból az őszinte énjüket, a Facebookon és minden más felületen tombolva-hörögve gyűlölik a magyart, amiért jó távol tartja a hatalomtól a saját elnyomóit. Le is akarják cserélni a népet, mert hát nem vevő a csodálatosan felvilágosult és felébredt, progresszív népi demokráciára, amelyben mindig a baloldal valamelyik pártja nyer. Régi átok ez mifelénk a kommunistákon, már Rákosi sem tudott kilencmillió fasisztával népi demokráciát építeni, így 1956-ban el kellett követniük ellenünk még egy vérengzést. Az is a kommunisták bűne, hogy így hetven évvel Rákosi után megint egyre inkább csak kilencmillióról beszélhetünk tíz, vagy tizenegy helyett, de ebbe most ne is menjünk bele, a kormány oldja meg a problémát, vannak már részsikerek.

Inkább abba menjünk bele, hogy ugyan kikre kéne lecserélni ezt a trágyaevő, fogatlan, büdös, analfabéta népet, amely nem kíván titeket? Kikre?

Csak nem azokra, akikre akkor is lecserélnétek minket, ha hatalomra kerülnétek? Akik itt sorakoznak hét éve a déli határainknál. Biztos emlékeztek, 3,4 millió magyar szavazott a betelepítésük ellen 2016-ban. Ez majdnem kétszer annyi ember, mint amennyi most titeket választott. Ugye szerintetek is elég egyértelmű a helyzet?

A hatalom a népé. Forrás: valasztas.hu

Az öröklött magyargyűlölet

Régi közhely, hogy nekünk kommunistából is a leghitványabb jutott, a környező országokban nem ilyen hazaáruló bagázs gyakorolta a hatalmat a kommunizmusban, mint nálunk. Ennek az oka az lehet, hogy idehaza a komcsik mindig csak durva erőszak árán tudtak hatalomba kapaszkodni, sőt ottmaradni is – lásd: ’56 –, vagyis a magyar néplélek és mentalitás valamiért még annyira sem volt fogékony a kommunizmusra, mint a szomszédaink. Alighanem ezért akasztottak a nyakunkba ilyen velejéig magyargyűlölő társaságot, mert kommunistából itt nem is akadt más fajta. Rengeteg erőszak, megfélemlítés, lelki és erkölcsi meghajlítás, negyvenöt évnyi agymosás árán tudták csak idehaza kiépíteni a kommunista tömegbázist.

A magyargyűlölő kommunista pártfunkcionáriusok, ÁVH-s terroristák, impexes vezetők, vállalatigazgatók, újságírók, titkos munkatársak, hálózati emberek gyerekei és unokái viszont már generációsan a magyargyűlöleten és a magyarok lenézésén szocializálódtak. Most is így viselkednek a demokratikusnak álcázott pártjaikban.

A munkájuk most is minél több jóhiszemű magyar megtévesztése, felheccelése a törvényesen megválasztott nemzeti kormány ellen, végső soron pedig a hatalom újbóli elbitorlása. Szükségük van a megvezetett tömegre, mert önmagukban túl kevesen vannak, de tizenkét éve nem tudnak olyan tömeget sem maguk mögé szervezni a magyarokból, ami elég lenne ehhez.

Aztán amikor jön egy olyan vezető, aki érti a magyar néplelket, szót ért az emberekkel, és zsinórban négyszer agyonveri a választásokon a kommunistákat, akkor ők nem értik az okát, miért lettek negyedszer is lecsapva. Most sem értik, és kibújt a szög a zsákból, most is csak a generációsan megörökölt magyargyűlöletük és irántunk táplált megvetésük buzog fel belőlük. Az a patkányság, amivel több, mint negyven évig dolgoztatták nyomorban a magyarokat, a saját szűk klánjuk felfoghatatlan mértékű gazdagodására. Amivel az úgynevezett rendszerváltás után micisapkázták a Szent Koronát, tetemcafatozták a Szent Jobbot, és önfeledten gúnyoltak mindent, ami a keresztény, nemzeti érzelmű magyarok számára fontos. Amivel 4+8 évig kormányozva, de az átmentett hálózatuk révén az informális hatalmat 2010-ig megszakítás nélkül kézben tartva kiárusították az országunkat, eladósították a külföldnek, és még jobban lerohasztották.

Talán itt is éppen egy buta, fogatlan, büdös, trágyával etetett gomba szavaz. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

De mindenekelőtt az a pökhendi önteltség, amivel mindezek után még nekik áll feljebb, és önmagukat akarják itt eladni a haladó, nyugatos műveltség letéteményeseiként.

Nem vagyunk velük egy nép

Sosem fogják érteni, hogy mi történt velük április 3-án újra, sosem fognak érteni minket, nem is akarnak. Ezekkel mi nem vagyunk egy nép. Különböznek a céljaink, az értékrendünk, a hitvilágunk, a kultúránk, az életmódunk, a világlátásunk. Az azonos nyelven kívül semmi közös nincs bennünk, magyarokban ezekkel az emberekkel. Nem egyedülálló dolog ez, a csehek meg a szlovákok sem egy nép a közös nyelv ellenére, hiszen ezen a közös nyelven kívül nagyjából semmi sem tartja össze őket. El is tudták engedni egymást, és halványulóban van a közös állam nosztalgiája is.

Mi is elengedhetnénk végre egymást ezekkel a magyarnak álcázott kommunistákkal. Nekünk sokkal élhetőbb életünk lenne a kényszeres aknamunkájuk nélkül, és ők is felszabadulásként élhetnék meg, ha nem kéne az általuk eszeveszetten gyűlölt orbáni Magyarországon szenvedniük, hanem kiteljesedhetnének egy számukra kényelmes közegben.