A hazai baloldal odáig jutott nagy elkeseredésében, hogy mára nyíltan támadja Magyarország demokratikus intézményeit, és nemcsak a jobboldali szavazók döntését kérdőjelezik meg, hanem a döntés jogát is. Mit lehet kezdeni a magyar néplélekkel, ha – Tóta W. Árpád szavaival élve – “buta, mint a s*gg”? Ám a demokrácia megkérdőjelezése nem itt kezdődött a baloldalon, hiszen elemi erővel igyekeznek kirekeszteni a határon túliakat a demokratikus szavazás jogától, és lassan a vidékiek is erre a sorsra juthatnak. Nem történt elmozdulás attól a pillanattól, amikor Rákosi Mátyás Moszkvában arról panaszkodott, hogy nem tud mit kezdeni tízmillió fasisztával és a logika mentén fél évszázadra be is vezették hazánkban az egypártrendszert. A baloldalnak azóta problémája van a demokráciával, és mindent meg is tesznek, hogy leépítsék.
“Mi van, ha a néplélek ostoba, mint a s*gg?” – teszi fel a kérdést Tóta W. Árpád a HVG véleményrovatában, és ez az a pont, amikor a választási sikertelenség miatt összeomlott ellenzéki tábor látványos hisztériázásai közepette meg kell szólalni. Veszélyes üzem ugyanis egy demokratikus rendszerben a választókat hülyézni, pláne az önmagukat európainak és demokratának hirdető balliberális holdudvar részéről, ez ugyanis egyet jelent azzal, hogy legfőbb ellenségükké maga a demokrácia vált. Alább összegyűjtöttük, hogyan is vált a baloldal gyakorlatává a magyar demokrácia szisztematikus rombolása.
Az előválasztás bebizonyította, hogy a baloldali szavazók ostobák?
Nézzük elsőként is a baloldali előválasztást, amely az ellenzék teljesen saját kezdeményezése volt, amely azt hivatott érzékeltetni, hogy az összefogásban résztvevő pártok jelöltjei közül a baloldali szavazók dönthették el, ki is képviseli leghitelesebben az ellenzék hangját. Olyannyira volt ez a választók véleménynyilvánítási jogaként beállítva, hogy az előválasztás első napján, amikor a szavazási rendszer saját belső törvényeinek engedelmeskedve összeomlott, az ellenzéki képviselők és sajtójuk versenyt ordibálva hirdették, hogy a kormány akarja megakadályozni a demokrácia érvényesülését, olyannyira, hogy még a kínai kommunistákat is belekeverték. Az elektronikus rendszer hibáit kijavították, így végre választani is lehetett az ellenzéki jelöltek közül. Szavazni lehetett például Jakab Péterre, aki gyurcsányi fordulatokkal tűzdelt ordenáré-politizálásától remélte, hogy az majd a miniszterelnök-jelöltségig repíti. Indult továbbá Dobrev Klára, akinek egész kampánya nem szólt másról, minthogy elhitesse, hogy ő nem a Gyurcsányné, miközben férje most újabban feltámadt bátorsággal ismét azt hirdeti, hogy mindenki merjen Gyurcsány lenni. A megmérettetésen részt vett Karácsony Gergely, a főváros álmoskás, lyukas zsebeit mutogató vezetője, akit egész kampánya során körüllengett az a fura érzés, hogy a kampány mellett érettségire is készül a ballagásról megörökölt zakójában, és aki hiába fordult másodikként az előválasztás második fordulójában, kénytelen-kelletlen visszalépett a Városháza-botrány miatt, hiszen ki tudja, mi derül még ki a főváros kínos ügyeiből. Így kerülhetett nyertes pozícióba Márki-Zay Péter, az egyedüli valódi sikereket is elkönyvelő “független”, “konzervatív” és “keresztény jelölt”, aki minden külföldi támogatás nélkül, kvázi önerejéből nőtte ki magát a miniszterelnök-jelöltek közé, és aki végül az ellenzéki szavazók akaratából megnyerte az előválasztást. Ez egy hosszú történet volt, és azért is érdemes felidézni, mert miután hónapokig szórakoztatták önmagukkal a baloldali érzelmű választókat, az ellenzék bukása után, már annak estéjén is szétesett az összefogás, Márki-Zay Péter politikai magányban mondta el beszédét, miközben szövetségesei azzal támadták, hogy hiba volt az indítása, és hogy tulajdonképpen sosem gondolták komolyan esélyesnek. Miközben, hangsúlyozzuk, Márki-Zay Pétert demokratikus körülmények között a baloldali szavazók választották meg, azaz az ellenzéki pártok többsége a kudarc után azonnal megtagadta az előválasztás intézményét, eredményének helyességét, egyúttal a baloldali szavazók akaratát. Innen nézve Márki-Zay Péter indulása a baloldali szavazók tévedésének eredménye volt. És ugye mi van, ha a néplélek ostoba, mint a s*gg?
Hogyan rekesszük ki a népet a demokráciából…
A baloldal azonban nemcsak önnön demokratikus működésében csalódott és tagadta azt meg, de következetesen erodálja a magyar demokratikus választási rendszert, különös tekintettel a határon túli szavazatok kérdésére. Engedjük is el a 2004-es, számtalanszor emlegetett kettős állampolgárságról tartott, szégyenteljes kampányban lezajlott népszavazást, mert ennek bélyegét és örökségét (elvileg csak) Gyurcsány Ferenc és pártja hordozza a politikai közéletben attól a pillanattól kezdve, hogy 2010 májusában az Országgyűlés elsöprő többséggel fogadta el, hogy a határon túli magyarság közjogi értelemben is a nemzet részének tekinthető. Ezt a gondolatot akkor az ellenzéki pártok többsége is magáévá tette, ugyanakkor a 2022-es országgyűlési választást övező kampányban egyre többször váltak a határon túli szavazók és szavazatok az ellenzék céltáblájává. Márki-Zay Péter és unokatestvére, Hadházy Ákos egyenesen odáig ragadtatták magukat, hogy kegyeletsértéssel vádolták meg a határon túli magyarokat, azt állítván, hogy azok elhunyt rokonaik nevében is visszaküldik a levélszavazatokat, így Orbán Viktor élőhalottak seregeinek élén akarja megnyerni a választásokat. Ezek Márki-Zay Péter szavai. A határon túli szavazatok érvénytelenítésére tett leghatározottabb, bár meglehetősen szánalmas kísérlet a hamis levélszavazatokra felépített, még idő előtt megkomponált hazugságkampány volt, amelyet az Index/Telex erdélyi fiókszervezete bonyolított le. Hagyján, hogy az ominózus cikk már azzal elbukott a hitelesség próbáján, hogy hónapokkal a választások előtt megíródott, de az egész sztori körülbelül annyira volt hiteles, mintha Parászka Boróka kutyasétáltatás közben botlott volna teljes véletlenségből a háza előtt egy rakás kiöntött hamis levélszavazatra. Mindezek nyomán ugyanakkor a baloldali politikusok és a sajtó, élükön Márki-Zay Péterrel agresszív kampányt indított a határon túli szavazatok megsemmisítése ellen. Azaz, egy elképesztően szerencsétlenül összeeszkábált kamusztorival akarták a magyar demokratikus választási rendszert megtámadni, azt erodálni. De mi van, ha egy saját húsába maró határon túli újságíróbrigád ostoba, mint a s*gg? Jegyezzük meg, nem biztos, hogy idővel csak a határon túliakat akarja majd kirekeszteni a demokratikus választási rendszerből a baloldal, hiszen nekiállhat szalámizni más társadalmi rétegeket is, hogy végül csak egy szűk kör gyakorolhassa a demokratikus alapjogokat.
Ha a demokráciában a nép hangja érvényesül, akkor a demokráciával van a baj
De térjünk vissza egy pillanatra a vox populihoz, a nép hangjához, a s*ggostobaságú szavazóhoz. Mert a kérdésföltevés önmagában hordozza a választ is, hogy a néplélekkel van a baj, legfőképpen akkor, ha a demokratikus választásokon kinyilvánítja az akaratát. Veszélyes vizekre téved ugyanis a balliberális tábor, ha kijelenti, hogy a nép ostoba, mint a s*gg, és ezért nem képes választást nyerni az ellenzék demokratikus keretek között. Mert ez egyúttal azt is feltételezi, hogy az országjobbítás legfőbb akadálya maga a demokratikus választási rendszer. Mindez azt jelenti tehát, hogy a balliberális tábor legfőbb ellenségévé maga a demokrácia vált, azt kérdőjelezi meg. Ráadásul, és erről az elmúlt napokban számtalan cikk megjelent már, a balliberális oldal alapvető gyakorlatává vált a szavazók hülyézése, különösen, ha vidékiek. Ezt különösebben azért sem érdemes kommentálni, mert mind a Facebookon megjelent posztok, mind az ellenzéki portálokon megjelent cikkek másban sem találják a baloldal választási sikertelenségének okát, mint éppen a választókban. Különösen, ha vidékiek.
Még mindig a tízmillió fasiszta országa vagyunk, akiket csak az egypárti rendszerben lehet kordában tartani
És ne feledkezzünk meg arról a kérdésről, hogy akad még olyan demokratikus intézmény, ahol a választási szavazáson kívül megszólalhat a vox populi, jelesül a népszavazás. Ilyet indított is az ellenzék a Fudan Egyetem ellen, illetve az álláskeresési járadék folyósítási idejének meghosszabbítása érdekében. Csak nem sikerült összegyűjteni a megfelelő számú aláírást a választások idejére, talán éppen azért, mert a Fudan Egyetem ügye éppúgy nem ütötte át a néplélek ingerküszöbét, mint az álláskeresési járadék kérdése egy olyan időszakban, amikor rekordalacsony a munkanélküliség. Nem sikerült olyat kérdezni a választóktól, ami valóban érintette volna a mindennapjaikat, a kérdések mögött húzódó politikai üzenet pedig pusztába kiáltott szó maradt. Az ellenzék ezzel azt bizonyította csupán, hogy nem érti a nép hangját, nem egy nyelvet beszélnek, így képtelenek élni a demokrácia nyújtotta eszközökkel.
Ez történik olyankor, amikor a füstös szobában társadalommérnökösködéshez szokott ellenzék nem nő fel a demokratikus intézményekhez. Sőt, egy bakugrással kellemetlen akadállyá vált, amelyet mostantól támadni kell. Ne felejtsük el, hogy Rákosi Mátyás annak idején Moszkvában panaszkodott arról, hogy nem tud mit kezdeni tízmillió fasisztával, gyorsan be is vezették az egypártrendszert. A baloldal félelmei a vox populitól láthatóan azóta sem változtak. Ha bárhol el akarná kezdeni a balliberális holdudvar a romokból az újjáépítést, az éppen a demokráciával való megbarátkozás.
Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS