Drámai látleletet adott az „önérdekképviseletét elvesztő és résmentesen amerikanizált” Nyugat-Európa és a világ helyzetéről Schmidt Mária történész professzor, a Terror Háza és a XXI. Század Intézet főigazgatója a PestiSrácok.hu felkérésére megírt vitacikkében, amelyben a „bitang nehéz körülmények között” munkához látó ötödik Orbán-kormánynak is határozott tanácsokat nyújt. Schmidt Mária szerint folytatni kell az egészségügy, az oktatás és a honvédelem reformját. Utóbbi részeként újra kell gondolnunk a férfi és női általános hadkötelezettség visszavezetését, hiszen a háború – mint látjuk – egyáltalán nem veszett ki a világból. A professzor hangsúlyozza írásában: a kormány eddig is a reálpolitika talaján állva képviselte a magyar érdeket, de most mindent meg kell tennie, hogy szövetségeseket találjon és megfékezze a háború eszkalációját. „Erre, amint az emberek szeme Nyugaton is egyre jobban kinyílik, új lehetőségek adódnak majd” – jegyzi meg a Merre tovább? – Vita a nemzeti blokk feladatairól című sorozatunkba írt publicisztikájában Schmidt Mária. Szóljon hozzá, írjon építő kritikát Ön is!
Schmidt Mária: Háborús és gazdasági vészhelyzet fenyegeti földrészünket
A Fidesz–KDNP sorozatban negyedik kétharmados győzelme óriási siker és öröm, ám egyben nagy felelősség is. Különösen, hogy nehezített pályán kell folytatni a kormányzást, ahol az eddig elért eredmények megtartása is embert próbáló feladat lesz.
A magyar választópolgárok azért szavaztak Orbán Viktor miniszterelnökre és a Fidesz–KDNP-re, mert kormányzásuk 12 éve alatt jelentősen javult az életszínvonaluk. Megnőtt az önbecsülésük és ennek következtében az önbizalmuk is. A magyar választók döntő többsége egyetértett azzal, hogy a kormánypolitika centrumában a családok és a gyermekek védelme és támogatása áll, és hogy kiemelt célja a gyermekeket nevelők anyagi megbecsülése. Támogatják a kormányt a nemzeti érdekek képviseletében, a nemzet megerősítését szolgáló intézkedéseiben, a nemzeti szuverenitás védelmében.
Tizenkét egyhuzamban kormányon eltöltött év után a Fidesz–KDNP az elitellenes és a proteszt szavazatokat is begyűjtötte. Azért, mert az ellene felsorakozó, egybesült ellenzék a már többszörösen elutasított múltat kínálta, na meg az Orbán-gyűlöletet, valamint a kritikátlan Nyugat-imádatot. Olyan politikai tartalmakkal házalt, amelyek egy szűk fővárosi buborékon kívül senkit sem érdekeltek, viszont mindenki mást elriasztottak. Alkotmányos puccsal fenyegetőztek, a társadalmi rend felforgatásával ijesztgettek, ami megriasztotta a csendes többséget. Ahogy az is, ahogyan az orosz–ukrán háborúra reagáltak.
A most munkáját kezdő, ötödik Orbán-kormány bitang nehéz körülmények között folytatja a kormányzást: a szomszédunkban háború dúl, Európában és a világban válságok és krízisek torlódnak egymásra, amelyek erőssége és kimenete ma még nem látszik, de előszeleit már mindenki érzi. Orbánnak az elmúlt három ciklusban folyamatosan válságot kellett kezelnie. Olyan volt ez a hátunk mögött hagyott időszak, mint egy autóverseny, ahol menet közben kell kereket cserélni. Kezdődött egy pénzügyi és gazdasági világválsággal, és azzal, hogy államcsődközeli helyzetből kellett startolnunk. Folytatódott egy száz éve nem tapasztalt pusztítást hozó koronavírus-járvánnyal, ami az egész világot lebénította. Most pedig háborús és az abból fakadó gazdasági vészhelyzet fenyegeti földrészünket.
Az USA szándéka, hogy Európát is hadviselő féllé tegye
2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát és ez, miután nem maradt korlátozott, helyi háború, mára egyre inkább azt a kockázatot hordja magában, hogy azt a világot, amiben az utóbbi több mint harminc évben éltünk, alaposan megváltoztatja. A háborút, és ez mostanra mindenki számára egyértelmű, az USA vívja Oroszországgal az ukránokon keresztül. És feltett szándéka, hogy Európát is hadviselő féllé tegye. Az orosz agresszió megtorlásául az USA gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, kulturális és jogi háborúval felelt. Ezzel totális-globális célokat tűzött ki. Az USA évszázados demokráciaexportjának folytatásaként orosz rendszerváltást és Putyin elnök eltávolítását akarja kieszközölni. Oroszország teljes elszigetelését és ellehetetlenítését célozza meg. Ezzel azt üzeni a világnak, hogy aki ellene fordul, vagy ellenszegül az érdekeinek, azt letörli a térképről, még ha hatalmas gazdasági erőforrásokkal rendelkező egykori nagyhatalomról van is szó, amelyik rendelkezik atomarzenállal is. Aki a Pax Americanát megkérdőjelezi, erre a sorsra jut.
A már meghirdetett és be is indított gazdasági és pénzügyi szankcióknak Európa az elsődleges kárvallottja. Az Európai Unió vezetői visszakérdezés nélkül teljesítik az amerikai héják újabb és újabb követeléseit, amelyek súlyos megélhetési gondokat okoznak majd az európai polgároknak. Élelmiszer, nyersanyag- és fűtőanyaghiányra kell berendezkedniük, ami hatalmas munkanélküliséggel párosulhat. Oroszország Európa energiaellátásának majdnem 40 százalékát adja, aránylag olcsón és megbízhatóan. Az USA követelésére földrészünknek le kellene mondania az orosz gázról és olajról anélkül, hogy pótlásukra bármiféle lehetőség lenne. Az ukrán és orosz gabonaexport leállása élelmezési válsághelyzetet eredményezhet azokban az országokban, amelyek eddigi szükségletüket tőlük fedezték. Az uniós vezetők mindezt azzal intézik el, hogy ne fűtsük fel otthonainkat 18 fok fölé, ne zuhanyozzunk annyit és inkább szellőztessük, mint mossuk a ruháinkat. Az európaiak többsége nem akar hinni a fülének és még nem veszi komolyan, hogy mindez bekövetkezhet. De ha az orosz energiaszállítás tényleg leáll, gyorsan eszmélnek majd. Seperc alatt társadalmi elégedetlenség alakulhat ki, amelynek a következményei előre nem láthatóak.
Németország, az agyaglábakon álló óriás
Európa legfőbb problémája abból ered, hogy nincs önérdekképviselete. Nyugat-Európa mára résmentesen amerikanizálva lett, képtelen a saját érdekeit az USA-tól megkülönböztetni. Dermesztő látni, hogy a 80 milliós Németország milyen kiszolgáltatottá vált, mennyire képtelen ellenállni annak az öngyilkos politikának, amit az USA regnáló gerontokratái rákényszerítenek. Sokáig Németország tűnt Európa legerősebb államának. Mostanra az agyaglábakon álló óriás megjelölés is igencsak hízelgő és túlzó rá nézve.
A háború veszélyeztetni látszik az oly szorosnak tűnő lengyel–magyar barátságot is, mert a lengyelek hisztérikus oroszellenességükben úgy vélik, hogy feltétlen amerikabarátságuk védernyője alá húzódva biztonságban lesznek. Mi lesz velük, ha az amerikaiak és az oroszok békét kötnek és kiegyeznek? Ha egy új amerikai adminisztráció a Csendes-óceánra fókuszál majd és hátat fordít az addigra érdektelenné tett Európának?
Az USA hadiipari lobbiját kiszolgáló Biden-kormányzat a minap 33 milliárd dolláros újabb, Ukrajnába irányuló hadianyagszállításokról döntött, aminek kétharmada az USA fegyvergyártóinál marad. És ahogy Ben Wallace brit hadügyminiszter mondta, ez nem nagy ár azért, hogy teljesen legyengítsék az oroszokat és elvágják őket európai energiapiacaiktól. A második világháború végén az USA pénzügyminisztere, Morgenthau egy olyan tervvel állt elő, ami Németország deindusztrializációját célozta meg, lakosságának életszínvonalát és képzettségi nívóját afrikai szintre szorította volna vissza. Akkor ez a projekt nem kapott politikai támogatást. Lehet, hogy most kap?
Hozzánk is ugyanazzal a recepttel jöttek, amivel Zelenszkijt is megválasztatták
Európa nyugati felének megmondói, akadémiai és médiamunkásai, valamint politikai elitje teljesen amerikanizált. Kulturális preferenciái, témái, törekvései megkülönböztethetetlenek az amerikai anyaországétól.
Az áprilisi választásokon az ellenzék mögött álló amerikai és nyugati döntéshozók biztosra mentek és mindent meg is tettek annak érdekében, hogy hazánk skalpját is odatűzhessék a demokráciaexport sikereinek újabb helyszíneit jelző céltáblájukra. Ugyanazzal a recepttel jöttek, amivel Zelenszkijt is megválasztatták. A legszéleskörűbb egységet, mondhatni egy hazafias népfront 2.0-t szerveztek Orbán ellen, egy táborba gyűjtve a neoliberálisokat és a szocialistákat, a zöldeket és az atomhívőket, a posztkommunistákat és a posztnyilasokat. Bár sok helyen sikerrel távolították el a nem eléggé, vagyis nem teljesen amerikabarát vezetőket, nálunk orbitális kudarcot vallottak. Pártonkívüli, kanadai-magyar civil jelöltjük nem ütötte meg azt a szintet, amit a magyarok a vezetőiktől elvárnak.
„A nép szolgája” című, sajtóhírek szerint Amerikából bőkezűen támogatott ukrán szappanopera főhőse (és producere) Volodimir Zelenszkij egykori komikus. A sztoriban a szerény és őszinte középiskolai történelemtanár hadat üzen a korrupciónak és egyik napról a másikra megválasztják Ukrajna elnökének. Zelenszkij és cégtársai a filmforgatással párhuzamosan „A nép szolgája” néven pártot is alapítottak, és mire 2019-ben a népszerű tévésorozat véget ért, Zelenszkijt a valóságban is elnökké választották. (A szerk.)
A demokráciaexport újabb magyarországi bukása miatt szálka maradtunk az amerikai és az európai vezetők szemében. Ezért haladéktalanul elindították ellenünk azt a „jogállamiság” fedőnevű eljárást, ami pénzmegvonással történő büntetést jelent a különvéleményért és az engedetlenségért. A jogállamiság olyan gumifogalom, mint a szocializmusban használt közérdek, ami Nyugatra utazásunkkal sérült volna, ha kiengedtek volna minket. Ezért például Dániában az is belefér a jogállamba, hogy Koszovóba deportálják azokat a migránsaikat, akiket nemkívánatosnak tekintenek. Olaszországban belefér a jogállamba, hogy azt tervezik, mesterséges intelligencia segítségével monitorozzák majd polgáraik életének minden rezdülését, hasonlóan a kínai kommunistákhoz. A különbség az, hogy az utóbbi tűrhetetlen. A fejlett Nyugat jogállamai elkobozzák az oroszok vagyonát, házait, hajóit anélkül, hogy hadiállapotban lennének Oroszországgal. Korlátozzak az oroszok hozzáférését saját megtakarításaikhoz, bankszámláikhoz. Nem néhány „oligarcháról” beszélek, hanem az oroszokról, kollektív ismérvek alapján, mindegyikükről. Ja, és a befolyó összeget Ukrajnának akarják átutalni. Mindez belefér a jogállamiságba, csak az nem, hogy mi gátat szabunk az LMBTQ nyomulásnak, nem engedjük, hogy gyermekeinket nemátalakító eljárásokról világosítsák fel, megakadályoztuk, hogy a teljes magyar médiából Amerika hangja legyen, mint Nyugaton. Elég nekünk a 444. Ez az ő megfogalmazásukban azt jelenti, hogy nálunk nincs se jogállam, se sajtószabadság.
Valóban előre kell mennünk, nem hátra!
Összefoglalva: nemzeti érdekeink védelmét a hatalmas amerikai birodalom és európai helytartói nem veszik jó néven. Fennáll a veszélye annak, hogy egyedül kell ragaszkodnunk az orosz energiaellátáshoz, mert nélküle leáll a gazdaságunk, és nem tudunk főzni és fűteni sem. Orbánra, vagyis hazánkra minden nap egyre nagyobb nyomás fog nehezedni. A Covid-válságból is csak most lábalunk ki, még nem tértünk vissza a karantén előtti rendes kerékvágásba. Folytatnunk kell az egészségügy, az oktatás és a honvédelem reformját. Újra kell gondolnunk az általános hadkötelezettség (férfi és női egyaránt) visszavezetését. (Érdemes lenne erről egy nemzeti konzultációt kezdeményezni.) Hiszen a háború, mint látjuk, egyáltalán nem veszett ki a világból, még Európából sem, sőt, ott folyik a határainkon. Azaz: előre kell mennünk, nem hátra!
Magyarországnak olyan kormánya van, ami a reálpolitika talaján állva képviseli a magyar nemzeti érdekeket. Fontos magyar nemzeti érdek, hogy a magyar polgárok élete biztonságban legyen, hogy megőrizzük a békét, hogy mindenkinek legyen munkája, kenyere. Reméljük, hogy a háborúzó felek mihamarabb meg tudnak egymással egyezni és békét kötnek. A béke olyan, mint a levegő, amíg van, észre sem vesszük, de a hiánya ellehetetleníti az életünket.
A magyar kormánynak az a feladata, hogy megtegyen mindent, amit csak tud, a háború mielőbbi befejezéséért, a további eszkaláció elkerüléséért. És azért, hogy szövetségeseket keressen. Erre, amint az emberek szeme Nyugaton is egyre jobban kinyílik, új lehetőségek adódnak majd.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS