Orbán Viktor olyan ember, aki a valóságban él, nem sok ilyen vezetője volt a magyar nemzetnek az elmúlt évszázadokban. A miniszterelnök tusványosi beszédeiben általában azt szokta elmondani, hogy ő éppen akkor és ott mit tud a világról, a dolgok állásáról és mit gondol arról, hogy mit is kell tennie a magyar államnak és nemzetnek, vagyis az aktuális kormánynak a nemzeti célok megvalósítása érdekében. A legnehezebb feladat, feladatunk a következő években lesz, az biztos, de a miniszterelnöknek van terve arra, hogy amennyire az egyáltalán lehetséges, Magyarország kimaradjon a következő évek káoszából.
Orbán Viktor abban különbözik a nyugati politikusoktól és a magyar ellenzéktől, hogy nem azt mondja, amit a hallgatósága hallani akar és nem is azt, amit valahol, nagyon másutt valakik meghatároznak a periféria helytartóságra kiszemelt szolgák számára. A magyar ellenzék csak azt mondja, amit leírnak neki, a nyugati politikusok pedig inkább egy keveréket, amely a szükséges mértékben tartalmazza a választások megnyeréséhez elégnek gondolt hazugságokat és azt, amit le akarnak nyomni éppen ideológiailag a tömegek torkán.
Üdítő olyan gondolatokat hallani, amelyek egy valódi nagy tapasztalatokkal rendelkező és a szükséges információk birtokában lévő vezetőtől származnak, akinek már évtizedes távlatban volt módja cselekedni és túlélni. Orbánnak négy kétharmad után bizonyosan a valóság és nem mellesleg a választók által megerősített tudása van a világról. Nem sokan mondhatják ezt el magukról a világ valódi választásokat is rendező országainak vezetői közül. A magyar miniszterelnöknek különleges képessége van a fontos dolgok felismerésére és az ideológia valóságra gyakorolt hatásának elemzésében. Ráadásul sokkal pontosabban definiálja a saját helyét az ügyek vitelében, mint európai kollégái. Orbán felfogása szerint neki a magyar nemzetet, ami alapvetően a magyar nyelvet és kultúrát jelenti, de legfőképpen azt képviselő, használó és megélő embereket akarja a túlélés általános céljai mellett az aktuális válságokon átvezetni. Megőrizni akar elsősorban és nem egy ideológiát megvalósítani. Nagyon kevés ember ismeri fel a többiek és a saját cselekedeteiben a rejtett ideológiai indokokat. A miniszterelnök mindenkinél hamarabb ismerte fel a liberalizmusban a kommunizmushoz és a nácizmushoz hasonló kizárólagosságra törekvést és azt, hogy a nagybetűs “Nyugat” már a kilencvenes évek elején sem lát ki abból az ideológiai veremből, amelybe belegondolkodta magát.
A nyugati politikusok már a rendszerváltás idején is azt gondolták, tisztelet a kivételnek, az emberek rosszul tudják, hogy miként is kellene élniük, és ugyanúgy meg akarták reformálni az embert, mint bármelyik ideológiai totalitarianizmus. A kommunizmus egyértelmű magyarországi tapasztalata az volt, hogy nem az ideológia tartja össze a társadalmat vagy inkább az embereket, hanem a mindennapi életben követett szokásaik és hiteik, és ezeken múlik, hogy a mindennapi élet szövete megmarad-e vagy szétesik az egész. Magyarországot a magyarságunk tartja össze, a mindennapi magyarságunk és bizony ebben a közelítésben volt képes a magyar jobboldal és a Fidesz is felismerni, hogy a demográfiai tények a természettudományok birodalmába tartoznak és emberi értelemben ott a legerősebb tények közé számítanak. És a demográfia pedig a nemzetben, a kultúrában, az önazonosságban, a vallásban, a családi létben gyökeredzik. Orbán volt valószínűleg az első, alapvetően nyugatos műveltségű és atlantista orientációjú, akkoriban még csak hazájában meghatározó európai politikus, aki felismerte, hogy Európa a saját megszüntetéséről szóló döntést már meghozta.
2010-ben még csak Magyarország békekörülmények közötti megmentése volt a cél, de 2015 után kiderült, hogy békéről már nincs szó. Ma, a 2022-es Tusványoson Orbán Viktor minden eddiginél jobban világossá tette, hogy Magyarországot az európai történelem legnagyobb válságsorozata közepette kell megmentenie a nemzeti kormánynak. A miniszterelnök tíz olyan fontos területet jelölt meg, amelyeken eldől majd a sorsunk, köztük sok olyat, amelyeken folyamatos támadás alatt állunk. A határainkat meg kell védenünk a migrációtól, mert ez a folyamat már most is egyenértékű az erőszakos betelepítéssel, a családot pedig minden formájában és klasszikus funkciójában meg kell őriznünk, hogy a demográfiai fordulat kiteljesedhessen. Fejlesztenünk kell a hadseregünket, például hogy ne legyünk csábító célpontja egyetlen olyan “hadúrnak” sem, amely a körülöttünk lévő térségben bekövetkező esetleges destabilizáció során jut hatalomra. Diverzifikálnunk kell az energiaforrásaink beszerzési forrásait, ami egyszerre terepe és katalizátora annak a technológiai váltásnak, ami éppen zajlik. Ennek fontos eszköze a külföldi tőke beáramlási rátájának fenntartása, hiszen minden Magyarországon prosperáló működő tőkebefektetés sokak érdekévé teszi az ország működőképességének fennmaradását. Kiemelt érdekünk a tranzitország-státusz megőrzése, vagyis nagyon nem érdekünk egy újabb hidegháború és egy blokkosodás, nem ragadhatunk megint két értelmetlenül ellenségeskedő tömb határvidékén. Az ország hosszú távú működőképességének megőrzéséhez adott a politikai stabilitás, a kétharmad, és a magyar, a jobboldali, a konzervatív szellemi reneszánsz, ami minden korábbinak az előfeltétele, katalizátora, a magyar életerő legfőbb biztosítéka. Orbán Viktor kiemelt helyen említette mindezek mellett az ambíciót, azt hogy legyen meg bennünk a Nyugatból éppen eltűnő szellemi vágy a sorsunk uralására, önmagunk megőrzésére, az életünk élvezetére.
Az ellenzék nem szokott megérteni semmit a miniszterelnök helyzetértékeléséből és terveiből, a “Nyugat” iránti vak áhítatuk most sem engedi meg nekik, hogy bármit is felfogjanak belőle. Semmiféle szellemi teljesítmény nem várható tőlük, Orbán Viktor is kimondta, hogy nélkülük kell megoldanunk a következő évtizedet. A beszéd közben az ellenzéket néhány román provokátor üvöltözése “modellezte”. Pont mint itthon.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
Facebook
Twitter
YouTube
RSS