Érdemes-e felrobbantani a bolygót, hogy megvédjük rajta a demokráciát?

Számos nyugati politikus és tisztségviselő nyilatkozik mostanában úgy, hogy a nukleáris opciót érdemes a kezünk ügyében tartani. Ideológiai alapozásként olyan elképesztő marhaságokat is képesek összenyelvészkedni, hogy létezik humanitárius célú, demokrácia- és jogállammentő atomcsapás, amely biztonságos a civilek számára. A szelfizz gombafelhővel mozgalom lesz a következő. Hashtag: kicsimmel atomcsapásiban.

Régen minden jobb volt. Reagan például úgy volt az atomháborúval, hogy azt nem érdemes lemeccselni, mivel senki nem nyerné meg, és a politikusok feladata nem más, mint hogy biztosítsák, hogy senki ne kezdje el hirtelen felindulásból nyomogatni a gombokat. Ez egészen sokáig bevett és elfogadott, sőt kifejezetten javallott nézetnek számított világszerte, hiába tettek szert az amerikaiak és az oroszok után még néhányan nukleáris csapásmérő eszközökre. Valahogy mindenkinek sikerült felfognia, hogy nem érdemes hidrogénbombát dobni a vitapartnerre, mert az is visszahajít egyet, és nem mellesleg a többi atomhatalom is megszórja az indulatoskodó feleket, mintegy rendreutasításképpen, hogy fejezzék be a magatartásukat. Az ilyesmi forgatókönyveket elnevezték kölcsönösen biztosított és teljes megsemmisítésnek, ami elég ijesztőnek bizonyult ahhoz, hogy a nukleáris opciót az érintettek inkább félretették és nekiálltak beszélgetni egymással. Aminek sokáig, egészen mostanáig élvezhettük a jótéteményeit: nem telepítettek rakétákat Kubába, Pakisztán és India között megszűntek a kiterjedt háború lehetőségét magában hordozó határvillongások és a többi. Aztán az egész világ hirtelen elkezdett hozzáhülyülni Iránhoz.

Korunk politikusai, többek között Liz Truss és Ursula von der Leyen készen állna rá, hogy megnyomja a gombokat. Szerencse, hogy az utóbbi főként csak szavakkal rendelkezik, bár így is elég kártékony. Liz Truss kapcsán érdemes kitérni arra, hogy a még hivatalban lévő leendő elődje, Boris Johnson nemrég arról elmélkedett, hogy sokkal békésebb hely lenne a világ, ha nők vezetnék. Ebben valószínűleg igaza van, mert az atomtél viszonylag békésnek számít; egy kihalt bolygón tényleg nincsenek kocsmai verekedések. Liz Truss viszont szívesen útnak indítana pár robbanófejet, hogy Putyin fegyelmezze magát. Erről ő maga nyilatkozott, amikor John Pienaar egy pártrendezvényen megkérdezte Liz Trusstól, hogy érzelmileg miként viszonyul azokhoz a bizonyos gombokhoz, amik a Trident rakéták indítására szolgálnak. Liz Truss magabiztosan csak annyit válaszolt rá, hogy készen áll rá, egy miniszterelnöknek ez a feladata.

Liz Trussnak valószínűleg pont úgy nincs semmi fogalma a nukleáris fegyverek hatásáról, mint ahogy Oroszország földrajzáról sincs. Emlékezetes pillanat volt, amikor nem ismerte el az Orosz Föderáció szuverenitását Rosztov és Voronyezs felett. Mint fogalmazott, Nagy-Britannia sosem fogja elismerni ezeket a városokat orosznak. A nagykövete később ugyan korrepetálta másodikos földrajzból, de ez nem akadályozta meg az oroszokat abban, hogy elkönyveljék idiótának a britek következő miniszterelnökét.

Zárójel. A britek tényleg teljesen idióták; egész létüket annak köszönhetik, hogy a tenger megvédte őket. De ez sosem akadályozza őket abban, hogy szövetségeseiknek a lehető legtöbb kárt okozzák. A Melchet tábornokaik a minap újrajátszották Market Gardent, csak most nem lengyel ejtőernyősöket dobtak egy SS páncélos hadosztályra, hanem könnyűfegyverzettel ellátott ukrán kommandósokat úsztattak át a Dnyeperen, hogy a zaporizzsjai atomerőmű mellett az oroszok páncélozott járművekkel és K52-es helikopterekkel percek alatt kivégezzék őket. A brit hülyeség a kontinentális környezetben életveszélyes. Zárójel bezárva.

Béketeremtő és ártalmatlan atombombák

Az orosz katonai doktrína közismert. Ha létében fenyegetik Oroszországot, akkor bevetik az atomfegyvereiket. Ez teljesen korrekt álláspont, mindenki el is fogadta, hogy nagyhatalmak között nincs háború, bármi kifogásuk van a másikkal szemben, azt proxyháborúk keretében rendezik el. Az amerikai doktrína viszont módosult a Bush-kormányzat idejében (és azóta is módosul), miután néhány, Pentagonhoz közel álló tudományos intézet arra a megfejtésre jutott, hogy a hadszíntereken bevetett nukleáris fegyverek ártalmatlanok a polgári lakosságra nézve. Elvégre mi bajuk lehetne tőle. El is nevezték a megújult amerikai nukleáris programot „Béketeremtő programnak”, majd rögtön ráköltöttek sok milliárd dollárt. Nincs az a pénz, amit ne érne meg a béke alapon.

A modernizált B61-es atomfegyverek bevetéséhez az Egyesült Államok csökkentette a használhatósági küszöböt. Elengedték a MAD-doktrínát, a kölcsönösen biztosított megsemmisítés elvét, és ezt azzal magyarázták, hogy ezek nem tömegpusztító fegyverek, ezek csak apró kis bombák, teljesen ártalmatlanok a civil lakosságra. És bármikor bevethetőek, amint az Egyesült Államokat vagy szövetségeseit nagyobb támadás éri, tegyék ezt akár konvencionális fegyverekkel. Orosz propaganda ide, orosz agresszió oda, úgy áll a helyzet, hogy az amerikai nukleáris doktrína megengedőbb az atomfegyverek bevethetőségével kapcsolatban, mint az orosz. Az utóbbi csak a létét fenyegető veszély esetén engedi ezt, az USA pedig gyakorlatilag bármikor megnyomhatja azt a bizonyos gombot.

Ha meg az amerikai katonai doktrína összetalálkozik a nyugati politikusok habzó szájával és nem túl okos kobakjával, akkor tényleg előrébb állíthatjuk a Végítélet óráját éjfél előtt 2 percre. Ha pedig Liz Truss lesz a miniszterelnök, akkor fél percre.