Még mindig hiányzik, pedig négy év telt el kollégánk, barátunk, Máté T. Gyula halála óta. Nincs olyan nap, hogy a reggeli kávénál eszembe ne jutna, milyen jó volt az ő írását olvasva kezdeni a napot. Mindig mosolyt csalt az arcomra és jókedvre derített, a stílusa pedig utánozhatatlan, elragadó volt. Azt mondják, a fájdalom idővel enyhül. De szerintem csak az idő múlik… nem a fájdalom.
Emlékszem, nem tudtam abbahagyni a sírást, amikor megtudtam: Gyula meghalt, nincs többé. Nem értettem, és most sem tudom felfogni, miért csak ennyi adatott neki… és sosem tudom megbocsátani magamnak, hogy nem tudtam tőle elbúcsúzni. Egy csütörtöki nap volt, amikor telefonon hívott, de nem tudtam felvenni, csak sms-ben válaszoltam, hogy majd keresni fogom. Amikor pedig eszembe jutott visszahívni… már nem tudtam vele beszélni. „Rövid lefolyású, súlyos betegségben hunyt el” – ezt mondták az orvosok. Felfoghatatlan, hogy nincs többé. Még mindig az.
Vasárnap volt, 2018. szeptember 16-a, amikor Máté T. Gyula távozott az élők sorából. Én pedig még mindig dühös vagyok, amiért elment és tudom, hogy nagyon utálná, ha most sírni látna. Megpróbálna mosolyt csalni az arcomra és azt mondaná: „tessék nevetni!” „Önt nem ilyen fából faragták. Milyen Pestisrác maga, könnyekkel az arcán…?!”
Felesége, Rita szavait idézve „a búcsúzkodás nem az ő asztala volt”. És tudják, talán nem is kell búcsút vennünk tőle örökre. Hiszen írásain keresztül még most is jelen van itt, a PestiSrácok.hu oldalán, mint ahogyan a szívünkbe is bevésődött örökre. Kollégánkkal készült utolsó interjúnkat itt olvashatják.
És tudja, Gyula, nem ezt beszéltük meg… maradnia kellett volna közöttünk még. Hiányzik, nagyon!
A PestiSrácok.hu szerkesztősége
Don Kanyar
2022-09-22 at 12:59
Róla írta nekrológjában a kedves papa, hogy bár szívében baloldali volt, de azért tudott írni a jobboldalnak. Azóta sem tudok rájönni, hogy ez dícséret volt- e, vagy keserű beismerés…
Hesslervezérezredes
2022-09-17 at 09:13
Nagyon kedveltem és nagyon hiányzik.
Nyugodjék békében.
És az az igazság, hogy tisztelem az édesapját is.
Etel
2022-09-17 at 07:09
PS (a lap), jóllehet olyan szegények vagytok, mint a templom egere, de vannak kincseitek, amiket csak az utóbbi időkben hoztatok elő és látjuk, hogy mennyit érnek.
Ezek a kincsek felbecsülhetetlenek, ne engedjük, hogy elvegyék tőlünk, mert a miénk. Inkább becsüljük meg mi magunk.
1 Enaki
2022-09-17 at 07:08
Nagy vesztesèg. Nyugodjèk bèkèben.
Lakatos Béla Sándor
2022-09-17 at 02:04
Nem csak – még mindig – hanem örökké állandóan fog!
A sajátságos fanyar humorral megírt cikkei,egy külön színvilágot jelentettek ezen az amúgy is remek oldalon!
Az Isten nyugosztalja békében!
Feher Golya
2022-09-16 at 23:08
Ez rendes toletek, hogy emlekeztek.
Szerettem, PS alakulas elott is.
Laca
2022-09-16 at 23:04
Még volt szerencsém olvasni jónéhány reggeli “kávé mellé”készült írását.
Máris négy év eltelt? Nagyon repül az idő..
Nyugodjék békében!
saghy rozalia
2022-09-16 at 21:19
Tisztelettel emlékezünk rá.
Ba
2022-09-16 at 19:17
Ngyon kedveltem,édesapja is – bár egyetérteni nem tudok vele – ember.
Dr. Belák Ferenc
2022-09-16 at 19:07
Nagy tudású, remek tollú újságíró volt. Nagyon hiányoznak az írásai.
AKissLaci
2022-09-16 at 19:05
“Hiszen írásain keresztül még most is jelen van, itt, a PestiSrácok.hu oldalán”
Gondolom ezért elérhetetlen a blogja és írásai hónapok óta.
Még jó, hogy itt van velünk!
“Soha nem felejtjük!”
Csak a blogja elérhetetlen.
Neandermüller Péter
2022-09-16 at 18:40
Nyugodjon békében!
Carolus
2022-09-16 at 18:39
Hatalmas veszteség. Rendkívüli ember, igazi Pesti Srác volt, mégha ’56-ban még nem is lehetett ott a Pesti Srácokkal. Nyugodjék békében!