Három nagy csoportra lehet osztani a kilencvenes évek merényletei és olajbotrányai mögött álló érdekcsoportokat – derül ki a PestiSrácok.hu tényfeltáró riportjából, amellyel kolléganőnk folytatja a korábban az Index.hu-n elkezdett leleplező cikksorozatát.
Megtudhatják, hogy a háttérben megbújó személyi kapcsolatok, zsarolók és megzsaroltak viszonya megkövesítettek egy erőstruktúrát, amelyben az érdemek helyett még ma is az információtöbblet az egyetlen, ami fenntartja egyesek hatalmát a másikkal szemben.
SIPOS ANETT
Az olajos kishalak többsége középfokú iskolai végzettséggel sem rendelkezett. Talán ennél fogva alkalmasabbnak is tűntek végrehajtónak, hisz például a korábban dinnyetermesztéssel foglalkozó Zs. Bélából senki se nézte ki, hogy túljárhat a megbízói eszén. A közelmúltban letartóztatott, a kilencvenes évek nagy port kavaró gyilkosságaiban felbujtással gyanúsított Portik Tamás is egy ilyennek gondolt legényke volt. A tököli fiatalkorúak büntetés végrehajtási intézetéből jött fiú volt, aki már húszas évei idején helyet kapott az olajosok világában. A névjegykártyája szerint az Energol Rt. marketing igazgatója volt, másik jó testfelépítésű barátjához, Drobilich Gáborhoz hasonlóan, aki papíron az Energol külkapcsolatainak volt a felelőse. Az olajozásban végrehajtóként funkcionáló izmos fiúk és a kis fuvarosok közül azonban kevésnek volt annyi józan esze, mint a nemrég előzetes letartóztatásba helyezett Portik Tamásnak és Vizoviczki Lászlónak, akik a megkeresett pénzt befektették, ráadásul pozícióikat évtizedeken át tartani is tudták.
Honnan indult az olajos alvilág története?
Kezdetben a lebonyolítással, végrehajtással megbízott keresztapáknak úgy tűnt: egyszerű a történet. Ők a kapott pénzből saját nevükre alapított cégekkel megveszik az olajat és a tiszta szeszt Oroszországban, majd itthon a megbízók kapcsolatrendszerének köszönhetően értékesítik azt. Az orosz fél részéről is úgy tűnt, minden sínen van, elégedett a tőlük vásárolt áruk ellenértékével. A magyarok az olajért és a tiszta szeszért utólag ugyan, de rendesen fizettek. Cserébe a kiváló magyar üzleti partnereknek az oroszok is igyekeztek gesztusokat tenni, nagyrabecsülésük jeleként. Azoknak, akik rendszeresen és nagy tételeket bonyolítottak, az oroszok bónuszként testőröket is felajánlottak. Ez rendkívüli módon hízelgő volt ezeknek az „üzletembereknek”. A naiv magyar keresztapák elfogadták az ajándékot és felettébb büszkék voltak újdonsült kíséretükre. Társaságban, üzleti tárgyalásokon kifejezetten kérkedtek az orosz testőreikkel, akiket a sérthetetlenségük egyértelmű bizonyítékainak gondoltak akkor. Fel sem merült bennük, hogy némelyik sokkal több, mint testőr.
Tonhauser László nyugalmazott rendőrezredes (balra) és Kiss Ernő akkori dandártábornok az Országgyűlés olajügyeket vizsgáló bizottságának ülésén 2000-ben. (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)
A keresztapák közvetlen kíséretéhez tartozó oroszok ennek köszönhetően megfigyelték, mi fán terem a magyar jövedéki bűnözés. Gyorsan kitanulták, hogyan történik a behozott gázolaj háztartási tüzelőolajként való vámolása. Hogy mi a szőkítés menete? Ki az, aki a MOL-tól, vagy a veszprémi vegyészkarról a szőkítéshez szükséges adalékanyagot biztosítja? Hogyan lesz a gázolajból magyar területen vámmentes ipari tüzelőolaj, és miként vámolják az orosz tiszta szeszt ablakmosó folyadéknak…
Rövid idő alatt kikristályosodott, hogy az üzlet a magyar maffiózók nélkül is működtethető. Az oroszok ennek megfelelően a kilencvenes évek közepe felé meg is jelentek a magyar piacon, amihez komoly segítséget jelentettek az egykori elvtársi kapcsolatok.
Innentől kezdve szűknek bizonyultak az országhatárok és a magyar alvilágnak csak arra a részére volt szükség, akik hajlandóak voltak az oroszok alá betagozódni. Aki szembement velük az repült, amihez TNT és Semtex volt a rendszeresen használt vivőanyag.
Az aranykéz utca titka
Az Aranykéz utcai robbantásos ügyek még mindig homályosak. A belőlük újravarrt krimik a legérdekesebb magyar vonatkozású hírek, pedig már régen lezárt és feltárt részei kellene, hogy legyenek a legújabb kori magyar történelmünknek.
Tonhauser László Nem kérek bocsánatot című könyvének 300. oldalán van egy igen érdekes rész az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamásról. Azt írja, Boros úgy döntött megszakítja a kapcsolatot a Conti Carosokkal. Ki akarta venni az összes pénzét az üzletből, ami megalapozta a konfliktust, mert ezt a társai igencsak rossz néven vették. Aztán tovább fajultak a dolgok. Cseppet sem szívlelték Boros Tamás közeledését az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálata felé, melynek akkor a könyv szerzője, Tonhauser László volt a vezetője. Jelzésképpen kézigránátot dobtak egy használt gépkocsik eladásával foglalkozó telephelyre. Ami után olyan vallomás született, mely szerint Boros Tamás és egy embere hozatták a kézigránátokat Debrecenből, darabját 5 ezer forintért. Borost, hogy tanuljon a dologból ennek alapján előzetes letartóztatásba is helyezték, majd két hónap múlva bizonyítékok híján elengedték. Ekkor volt üzlettársai elől Ausztriába menekült.
Boros Tamás azzal fenyegette az újabban bűnbánó keresztapaként ismertté vált Radnai Lászlót és galeriját, továbbá az ellene eljárást folytató rendőröket, hogy kipakol az MTV stábjának. Miután külföldön is utolérték egykori üzlettársai és megtudta, hogy az általa nyilvánosan is megvádolt rendőrök is törleszteni akarnak, úgy döntött végleg kiborítja a bilit. Ekkor felhívta Tonhauser Lászlót és találkozót kért. Az illetékes vezetők, Pintér Sándor akkor országos rendőrfőkapitány, ma belügyminiszter, Ignácz István bűnügyi vezető, ma a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának általános elnökhelyettese tudtak a Tonhauser – Boros találkozóról. Az ott elhangzottak mind rögzítésre kerültek. Tonhauser könyvében úgy írja le a beszélgetést, hogy Boros megdöbbentő képet festett a magyarországi szervezett bűnözésről, abban egyes rendőrök, ügyészek, bírák szerepéről.
A könyvben ez az alábbi módon szerepel: „Mindenkit néven nevezett. Azoknál az általa elmondott eseteknél, ahol a rendőrök és a bűnözők összefonódásáról beszélt, rákérdeztem, hogy mi van akkor, ha a azok hasonló szándékokkal találkoztak a rendőrökkel, mint akkor ő velem. Ezt több esetben cáfolta. Volt viszont amin elgondolkodott és lehetségesnek tartotta. A beszélgetés azzal fejeződött be tudja, hogy nincs visszaút. Segít a rendőrségnek a kialakult szervezett bűnözői csoportok felszámolásában. Hangsúlyozta, nem kéri, hogy legyünk elnézőek vele, ha ő bűncselekményt követne el. Pár nappal később rálőttek Boros Solymári házára. A merénylet annyira felhergelte, hogy a Pest megyei kapitányságon mindent jegyzőkönyvbe mondott úgy, hogy az egészet videóra vették ügyész jelenlétében.”
Ekkor azonban a BRFK-tól páran azzal a teóriával álltak elő, hogy Boros megvezette a dörzsölt Tonhausert, és saját maga szervezte meg a merényletet. A solymári ház rendőri védelmét megszüntették, majd Boros Tamás ellen pár nappal később az Aranykéz utcában sikeres merényletet hajtottak végre. Egy kis Polskiban elhelyezett pokolgéppel felrobbantották. Tonhauser azt állítja a könyvében, Boros Tamás volt az első olyan személy, aki komolyan vette a rendőrség munkájának segítését és a bűnözéssel való szakítás gondolatát. A nyomozó véleménye szerit Boros igazán azzal bosszantotta fel az ellenfeleit, hogy példáján felbuzdulva más megzsarolt személyek is meggondolták magukat, megpróbáltak kitörni a zsarolóik bűvköréből és felvették a kapcsolatot a rendőrséggel. Kezdtek bizonyítékokat szolgáltatni és nyíltan jegyzőkönyvbe mondták ügyüket.
Poroltó készülékekkel oltják a lángoló autókat a budapesti robbantásos merénylet helyszínén az V. kerületi Aranykéz utcában 1998. július 2-án. (Fotó: MTI/Mihádák Zoltán)
Ennek megfelelően 1996 elejétől több mint 70 robbantás történt. A rendőrség 7 ügy feltételezett tetteseit fogta el. Boros vallomásai teljes egészükben soha nem kerültek nyilvánosságra, nagy részüket államtitoknak minősítették. Eddig a Kecskeméti maffiaperben mindössze hat oldalt használt fel belőle az ügyészség, ahol a Conti Car-os Radnai Lászlóval szemben ezzel akarták bizonyítani a vádlottak bűnszervezetben való részvételét.
Erővonalak
Ez alapján a nyilvánosságra hozott hat oldal alapján annyit tudunk, hogy Boros Tamás Tonhausernek megnevezte az alvilág három meghatározó csoportját.
1. Az első rögtön a saját köre volt. Ez a Conti Car Kft. és a hozzá kapcsolódó más cégek, és a köréjük szerveződött bűnözői csoportok. Mivel Boros kilépett a cégből, az ezt követően Radnai László és Csüllögh Zsigmond üzlete volt. A Conti Car eredendően tisztázatlan eredetű kocsik forgalmazásával, uzsorakölcsönökkel, pénzmosási célzattal, szállodaiparral és olajszőkítéssel foglalkozott.
2. A második Boros által megnevezett csoport a védelmi pénzek szedésére és zsarolásra szakosodott Energol Rt., akik persze a nagyobb olajcégek a Fortus Rt és az ETL Rt. olajelosztóiként is működtek.
3. A harmadik és tán legerősebb csoport vezetője az orosz – ukrán kapcsolatokat Magyarországon megjelenítő és felügyelő Szemjon Mogiljevics, közismert nevén Szeva bácsi volt. Szeva telephelye a volt Csepel Művek területén épült ki. Cége a Magnex Művek pakurát és petróleumot hozott be Magyarországra. A pakura lepárlásából lett gázolaj, aminek a minőségén a petróleummal javítottak.
A különféle érdekek Boros vallomása szerint nagyon szorosan összefonódtak a három alvilági csoport között, akik felosztották a budapesti éjszakai életet is. Ez a rendszer személyi váltásokkal ugyan, de hosszú távon képes volt tovább élni. Így érthetővé válik az Energolból ismert Portik Tamás jelenlegi feltételezett alvilágon belüli pozíciója és a vele együttműködő az olajosokat(is) taxiztató Vizoviczki László mai háttere, valamint a velük szemben feszülő viszonyok ma is működő erőtere.
Portik segítői: egy kis adalék a Hír Tv-től (Híradó, 2012. augusztus 9.)
Pénteken folytatjuk.
A cikksorozat előző részei az Index.hu-n:
http://index.hu/politika/belfold/olajugyek01/
http://index.hu/politika/belfold/olajketto/
http://index.hu/politika/belfold/olajharmadik/
http://index.hu/politika/belfold/olajnegypont/
http://index.hu/politika/belfold/fortus2770/
Facebook
Twitter
YouTube
RSS