„Mindenkinek újra kell kalibrálnia a műszereit!” – hangzott el a verdikt a honi közvéleménykutató-megmondóemberek egyik legmulatságosabbjától, Pulai Andrástól április elején, miután kiderült, hogy mindent egybevetve röpke húsz százaléknyit tévedett a tudálékosan tálalt és pontosnak titulált választási előrejelzésében. Azonban fél évvel a választások után kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy ez az újrakalibrálás vagy el sem kezdődött még, vagy borzalmasan sikerülhetett, mert megmondóemberünk a napokban még a választási előrejelzésénél is nevetségesebb véleménnyel állt elő.
A választások hetéhez érkeztünk, amikor kijöttek az utolsó közvélemény-kutatási adatok. Érthető módon mindenki feszült figyelemmel követte ezeket az adatokat és igyekezett következtetéseket levonni belőlük, illetve latolgatni a várható végeredményt. Ekkor hangzottak el az alábbiak Pulai Andrástól, a Publicus Intézet stratégiai igazgatójától:
„Az elemzések azt mutatják, hogy mindkét tábor, a Fidesz-KDNP és az Egységben Magyarországért is szinte azonos támogatottságot élvez. Annyira közel van egymáshoz a két csoport, hogy nem lehet megjósolni a végeredményt. (…) Van a Fidesznek egy stabil magja, ami nagyobb, mint az ellenzéké, de ha erre »ráközelítünk«, akkor azt látjuk, hogy az ellenzéknek több szavazója van jelen pillanatban!”
(Pulai András elemzése, forrás: az Alfahír március 28-án közzétett cikke)
Ugyanezen a héten került napvilágra a Magyar Hang videója, amelyben Pulai volt a vendég. Itt pedig nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy
„Bajban a Fidesz, győzhet az ellenzék!”
A végeredményt ismerjük: a Fidesz–KDNP elsöprő, kétharmados többséget szerzett, méghozzá úgy, hogy mind a listás, mind pedig az egyéni körzetek eredménye egyértelművé tette, melyik formációnak adnak felhatalmazást a magyar választók.
Megérzett valamit a történtek különleges fonákságából a szélsőségesen liberális sajtó is, mert Pulait azért csak behívta egy „baráti” stúdióbeszélgetésre a Magyar Hang, és rá is kérdeztek nála az állítólagosan záruló ollóra. Ha én elkötelezett balliberális szavazó volnék, és ezáltal ezeknek a műsoroknak is a törzsnézője is, akkor azért minimum kinyílt volna a bicska a zsebemben, amint Pulai – Dévényi István kérdésére – az immáron védjegyévé váló, hamiskás mosollyal az arcán annyit közöl magyarázatként, hogy
„Az olló az tényleg zárult, aztán egyszer csak kinyílt. Hiába, az ollók már csak ilyenek: egyszer zárulnak, egyszer meg kinyílnak!”
Egy magára valamit is adó, valódi elemzőtől az lett volna a minimum, hogy elnézést kér a döbbenetes mértékű tévedéséért, és nem arra hivatkozik, hogy mások is tévedtek, meg hogy állítólag pár évvel korábban ők mérték meg legpontosabban, hogy ki lesz majd a főpolgármester. Elnézéskérésről szó sem esett, ehelyett Pulai azt hajtogatta imamalomként, hogy újra kell kalibrálni a műszereket.
Ám, hogy semmiképpen ne váljon a dolog pőre személyeskedéssé, ki kell jelenteni, hogy a dolog nemcsak a jellegzetes mosolyú Pulai Andrásra igaz. A választások előtt az érdeklődők nyomon követhették valamennyi közvélemény-kutató előrejelzéseit, amelyek – a Medián kivételével – szoros küzdelemről, esetenként fej-fej melletti állásról és záruló ollókról tájékoztattak bennünket, megspékelve mindezt azzal, hogy – talán, bizony előre fedezve saját magukat a buktavári esetére – jelentősnek nevezték a bizonytalanok számát.
A „bizonytalanok” ugye valóságos aranytartalékot képeznek a közvélemény-kutatók számára, hiszen ők azok, akikre hivatkozva aztán már könnyedén lehet utólag okoskodni, miszerint „mi pontosan mértük a pártpreferenciákat, csak hát ugye arra nem számíthattunk, hogy a bizonytalanok mind a kormánypártokat támogatják!” Mert nagy vonalakban így volt summázható a katasztrofális prognózisok magyarázata valamennyi, bakot lőtt közvélemény-kutató részéről.
Aki pedig ezek után a brutális tévedések után azt hitte, hogy ezek a „kutatók” egy kicsit azért „eltűnnek”, de legalábbis lejjebb csavarják a hangerőt, azok tévedtek. Közöttük is élen jár Pulai, aki azóta is állandó észosztó a különféle ballib műsorokban, felületeken és a közösségi médiában is.
Augusztusban az alábbiakat állapította meg:
„A Fidesz-szavazóknál elbizonytalanodás tapasztalható, jelenleg teljes olvadás van!”
A legnagyobb „aranyköpésére” azonban egészen az elmúlt napokig kellett várni, amely így hangzott:
„A Fidesz soha nem látott mélyrepülésben van.”
Nem tudom, Pulai András figyelemmel követte-e, hogy mik történtek a választások óta a kormányzati és az ellenzéki térfélen, illetve tisztában van-e a mögöttünk hagyott időközi választások eredményeivel? Ha szó szerint vesszük Pulai András állítását, akkor ez alapján a Fidesznek jelenleg hét százalék alatt kellene állnia a pártok népszerűségi listáján, hiszen történelme legrosszabb választási eredménye alkalmával, az 1994-es országgyűlési választásokon Orbán Viktor tömörülése hét és fél százalékos eredményt ért el. A soha nem látott mélyrepülés pedig ennek az eredménynek az alulmúlását kellene, hogy jelentse. Ha azonban abból indulunk ki, ami a valószínűbb, hogy Pulai csak nagyot akart mondani, akkor is illendő lenne óvatosabban fogalmaznia az idén tavaszi kapitális árnyékra vetődése után.
Persze másként is megközelíthető a dolog: végső soron mi intene visszafogottságra valakit, aki a történtek ellenére továbbra is véleményformálóként tűnhet fel a színen, majdhogynem heti rendszerességgel megmondóemberként viselkedhet, mert a „független-objektív” média különböző felületein ugyanúgy adnak a véleményére, mintha mi sem történt volna? Valljuk meg, hogy nem sok minden… Ez alapján Pulai végül is joggal hiheti, hogy minden rendben, és hiheti azt is, hogy ő és az általa képviselt kutatóintézet továbbra is hiteles.
Mindezek után már csak egy dologra volnék kíváncsi, illetve látnék nagyon, de nagyon szívesen: egy valódi közvélemény-kutatási eredményt arról, hogy az átlagemberek vajon mennyire hisznek még ezeknek a hókuszpókusz-szervezeteknek, illetve mennyire ítélik meg sikeresnek műszereik újrakalibrálását…
Vezető kép: Pulai András a Publicus Intézet stratégiai igazgatója a Magyar Hang műsorában
Facebook
Twitter
YouTube
RSS