A háború legsötétebb óráiban sem hajlandóak a békés együttélésre ukrán nacionalista csoportok. Bár egyes becslések szerint a 150 ezres kárpátaljai magyarságnak mára körülbelül egyharmada maradt Kárpátalján, azaz Ukrajnában és a belső menekültek által egyértelműen elindult egy rendkívül gyors és visszafordíthatatlannak tűnő elukránosodás, vannak, akiknek ez sem elég. Kárpátaljai olvasóink egy olyan blogra, illetve több tízezer követővel bíró Facebook-oldalra hívták fel a figyelmünket, amely a magyarok elleni uszítás, gyűlöletkeltés iskolapéldája, mégsem sért közösségi alapelveket, ukrán jogszabályokat, sőt mi több, a szóbeszéd szerint magasról támogatott is az oldal működése.
Az Ukrán Kárpátalja híroldal és hozzá tartozó blog a magyar történelmet megmásítva és kisajátítva hangol a kárpátaljai magyarság ellen, ukrán ősi földnek nevezi többek közt Ungvár területét, kikéri magának, amiért a magyar ünnepeken magyar hagyományokat tartanak a kárpátaljai magyarok, ráadásul magyar népviseletbe is öltöznek ünnepeiken. A minap a magát híroldalnak tituláló lap a Vereckei Emlékmű létjogosultságát kérdőjelezte meg, mely állítása szerint Ukrajna földjén egy másik ország hódításának szimbóluma. Mivel a Vereckei Emlékmű a magyaroknak lelkileg sokat jelent – az ideológiának ott kell véget vetni, ahol elkezdődik írják.
A minap a PestiSrácok.hu helyszíni riportban mutatta be, hogyan él ma a megfogyatkozott magyarság Kárpátalján, a háború árnyékában, fronton meghalt magyar fiúkat siratva vagy épp sorozás elől bujkálva, míg ukrán menekültek, vagy belső menekültként foglalják a mindenüket hátrahagyott kárpátaljai magyarok otthonait vagy Magyarországon kérnek menekültként státuszt, szállást, kvártélyt. Természetesen meg is kapják mindezt, több mint egy fél világ óvó, együttérző támogatásával. Közben odaát, a határ túloldalán tombol a magyarok elleni gyűlölet. Amikor Beregszász utcáin arról meséltek, hogyan nyomják fel a belső menekült ukránok a magyart, akinek szerintük a fronton lenne a helye, vagy az iskolát, ahol magyarul tartottak megemlékező műsort, vagy amikor a sorozók elől bujkáló fiú mesélt arról, hogy az egyik piacon nem szolgálják ki a magyarokat, még reméltük, hogy mindezek hátha csak egyedi esetek, hátha csak felnagyítja őket a tehetetlenség dühéből táplálkozó fájdalom.
Aztán megmutatták nekünk azt a Facebook-oldalt és blogot, amelyet a helyi szóbeszéd szerint amolyan kormányzati propagandát erősítő nép hangjaként Zelenszkijék támogatnak. Ahol a mesterien komponált nacionalista tüzelés kifejezetten központi témája, hogy gyűlöld a magyart.
Az Ukrán Kárpátalja nevet viselő Facebook oldal borítóképe
Már az 50 ezres követőtáborral bíró oldal címe megadja az alaphangot: Українське Закарпаття, azaz Ukrán Kárpátalja. Míg a közösségi oldal, annak névjegye szerint híroldal, rögtön egy blogot is ajánl, amelyet valamilyen történelmi megerősítésnek szánnak az itt osztott ideológiának.
“Ideje végre megszabadulni a magyaroktól”
Október 6-a legyen az elesett katonák gyásznapja, azon ukrán hősök gyásznapja, akik a hazájukért áldozták az életüket – hirdeti a közösségi oldal legfrissebb posztja, a kárpátaljai magyarokat is arra kérve, hogy fogadják el, csatlakozzanak ők is a gyásznaphoz. Nem elvitatva, hogy kiérdemelték a tiszteletükre kihirdetett gyásznapot azon ukrán katonák, akik valóban a hazájukért adták életüket, azért az cseppet különös, hogy a hosszú hónapok óta tartó háborúban éppen azt a napot nézték ki az elesett ukrán katonák gyásznapjának, amely évtizede óta a magyar nemzet egyik legsötétebb gyásznapja. Az Aradi Vértanúk gyásznapja, ezt kellene most átprogramoznia magában minden kárpátaljai magyarnak és a magyar szabadságharcosok helyett október hatodikán ezentúl az ukrán hősöket siratni.
Lentebb görgetve a következő bejegyzés azt mutatja meg, mi is jár az árulóknak: a szerdai nap híre, hogy két kárpátaljai magyart azzal vádolnak, hogy nyilvánosan Oroszországot dicsőítették, ezzel pedig árulást követtek el.
“Kárpátalján Oroszország két híve áll bíróság elé” – szól a hír. A fotóval ellátott beszámolóból megtudjuk, hogy két ungvári férfi azzal követte el az árulást, hogy állítólag nyilvánosan támogatta az orosz agressziót és lejáratták a hazáját védő dicső ukrán hadsereget. A hozzászólók nem rejtik véka alá, szerintük mit is kellene tenni az ilyen bűnösökkel és, hogy túl sokáig tűrte Ukrajna, hogy ott – mármint Kárpátalján – kibeszélnek és folyton csak panaszkodnak. A nap további hírei arról szólnak, hogy az egyik munkácsi galéria árverést tartott kárpátaljai művészek festményeiből, hogy a bevételből az ukrán hadsereget támogassák, illetve, hogy az egyik kárpátaljai fogyatékkal élők intézetében a lakók kikimorákat, terephálót és lövészárokgyertyákat készítenek.
Az Ukrán Kárpátalja Facebook-oldal fotóján kárpátaljai magyar értelmi sérült fiatalok készítenek kézi fegyvereket és álcahálókat az ukrán harcosoknak
Aztán néhány gyászhír között a magyar kormány feszül a céltáblán, amiért olyan álszent és kétszínű, hogy Kárpátalján magyar oktatási intézményekben óvóhelyek kialakítását finanszírozza, miközben oroszt gázt vásárol. “Ezzel pedig a Kreml rakétáit támogatja”, amelyek szisztematikusan repülnek az ukrán városok felé – írják.
Az egyik kedves kommentelő, így fokozza az indulatokat: “Час мадярища утилізувати”, avagy “Ideje végre megszabadulni a magyaroktól”.
Bezzeg az USA éppen bőkezű adománnyal segíti a hazáját védő Ukrajnát. A napi híreket idéző jegyzés pontosan részletezi miből is áll a nemes lelkű adomány, a 625 millió dolláros fegyvercsomag: 4 HIMARS rakétarendszer a hozzá való rakétákkal, 16 db 155 mm-es tarack, 16 db 105 mm-es tarack, 200 MRAP (amerikai fejlesztésű harci jármű), 75 000 155 mm-es lövedék, 500 db nagy pontosságú 155 mm-es lövedék, 1000 155 mm-es RAAMS, az egyik leghatékonyabb tüzérségi lövedék, 200 000 töltény kézi lőfegyverekhez, akadályok felállítására szolgáló berendezések és egyebek…
Az ukránok szerint nekik jár a NATO-tagság, a kárpátaljai magyaroknak nem jár szabad anyanyelvhasználat
Az Ukrán Kárpátalja híroldal egyik legfőbb kritikája eközben Magyarországgal szemben, s az erről szóló posztok naponta visszaköszönnek, hogy Ukrajna NATO-hoz való csatlakozásának támogatását feltételekhez kötjük. Mint ismert, Szijjártó Péter a minap is nyilvánvalóvá tette, Magyarország támogatja Ukrajna NATO-ba való felvételét abban az esetben, ha Ukrajna felhagy a magyar kisebbség jogainak korlátozásával. A legfőbb ilyen jogkorlátozás a 2017-ben elfogadott oktatási törvény, amely ötödik osztálytól nem engedi a nemzeti kisebbségek anyanyelven való oktatását. 2020-ban annyit enyhítettek a törvényen, hogy a magániskolák maguk választhatják meg az oktatás nyelvét, ha garantálják, hogy tanulóik megfelelően elsajátítják az államnyelvet, vagyis az ukránt.
Az Ukrán Kárpátalja Magyarország és magyar kormány ellen uszító posztja a NATO csatlakozás kapcsán, mellesleg csak egy a sokból
Vlagyimir Zelenszkij Szijjártó Péter szavaira úgy reagált, hogy Ukrajna egyértelmű választ vár NATO-tagsága támogatása kérdésében. A magyarok kisebbségi jogairól kvázi szót ejteni sem volt hajlandó. Vlagyimir Zelenszkij szerint Ukrajna már de facto bizonyította, hogy kompatibilis az észak-atlanti szövetség szabványaival.
Több tucat hozzászólás rajzolja meg az általános ukrán hozzáállást a magyarok kisebbségi jogaihoz, minden egyes erről szóló poszt alatt. Rendre kihangsúlyozzák, hogy Ukrajnában tiltott a kettős állampolgárság, illetve hogy “a magyar ha az ukránok kenyerét akarja enni, akkor ukrán törvények szerint éljen”. Talán az egyik legszívélyesebb, magyarbarátabb komment a magyarok kisebbségi jogai témában: “Пусти пса під стіл, а він вилізе на стіл. Зараз всі угорсько мовні села напів пусті, залишилися лише ті які не взмозі виїхати за кордон.” Azaz “engedd az asztal alá a kutyát, és felmászik az asztalra.” Akad, aki arra is figyelmeztet, hogy vagy mindenki elfogadja az alkotmányt, az ukrán törvényeket, vagy majd Kárpátalján is az lesz mint Donbaszban.
Csodálkozik még valaki, hogy egy Beregszászon alig hallani már magyar szót és mindenütt kék-sárga zászló lengedez, hogy a hivatalban magyar nem mer magyarul szólni a magyarhoz?
Páros lábbal szálltak bele a Vereckei Emlékműbe: “Az ideológia ott kell véget érjen, ahol elkezdődik!”
Alig egy hete került fel az ominózus híroldalra egy Vereckei Emlékművet támadó, annak lebontására felszólító bejegyzés. A poszt az emlékmű keletkezését és jelentését latolgatja, pontosabban szólva azt, mit jelent az a magyaroknak. Felidéznek különböző ukrán nyelvű Wikipédia oldalakat, amelyek a Vereckei Emlékművet a magyarok Kárpátokon való átkelése helyének jelöli meg. A szerző megtalált magyar oldalakat is, amelyek már a “magyar honfoglalás millecentenáriumi emlékműveként” emlegetik. Ez pedig a jelen cikk írója értelmezésben azt jelenti, hogy a Vereckei Emlékmű valójában a magyaroknak nem más, mint “magyar hódítás szimbóluma”.
A rendkíkül aktív közösségi oldal szerint a Vereckei Emlékműnek nincs keresnivalója Ukrajnában
Ha még több információt gyűjtünk az emlékműről észrevesszük, hogy magyar iratokban, dokumentumokban, emlékezésekben mindig ilyen formában szerepel, a magyarok ekként is éltetik – vonja le a következtetést. Majd felteszi a kérdést:
Helyes-e a mi területünkön megtartani egy másik ország hódításának szentelt emlékművet?
Aztán a választ is megadja:
Az ideológia ott kell véget érjen, ahol elkezdődik!
Az ungvári várat magyarnak nevezni színtiszta provokáció
Nem ez az első alkalom, hogy a Vereckei Emlékművet gyalázzák az ukrán nacionalisták. Emlékszünk tettleg elkövetett gyalázásokra is, amikor festékkel öntötték le a magyar emlékművet. De hamis történelmi eszmefuttatás is született már arról, mihez is köthető, kié is valójában a Vereckei-hágó.
Az Ukrán Kárpátalja Facebook-oldal névjegye egy blogot is megjelöl, ugyanezen a néven. Ezen az ominózus blogon számtalan cikket találhatunk arról, miért és hogyan is kellene letörni a magyarok öntudatát, magyarázatokat arra, miért nincs keresnivalója magyar nyelvnek és magyar kultúrának szerintük Kárpátalján. Az egyik cikk arról értekezett, hogy a Vereckei-hágó az ukránok szent helye.
Egy másik, ehhez kapcsolódva azt nyomatékosítja, hogy “a legaljasabb módszer a külpolitikai érdekek érvényesítésében Ukrajna lakossága tudatalattijának befolyásolása, az állampolgárok nemzettudatának aláásása”. Példaként emelik ki az ungvári várhoz kikerült tájékoztató táblát, amely szövege szerint a vár magyar földre épült. Ezzel szemben a cikk anonim írója szerint az igazság az, hogy Ungvár vára ősi ukrán területen áll, épp ezért azt magyarnak nevezni véleménye szerint színtiszta provokáció.
Ez csak egy példa amelyet megvizsgáltunk a sokból. Az ukrán államiság figyelmen kívül hagyása Kárpátalján elég gyakran előfordul és ennek megvannak az okai. Ha nem vesszük észre és csendben maradunk, akkor a jövőbeni események alakulása nem lesz megnyugtató
-fogalmaz a blog.
Ungvár vára – Fotó: szadvar.hu (Várjáró Magazin)
“Más nemzetiségek egyes képviselői megfeledkeznek arról, melyik országban élnek”
Egy még 2017 augusztusában íródott cikk ugyan ezen a blogon a Bercsényi Fesztivált, a turult és magyar ünnepek megünneplését vette célba. A szerző itt arról ír, hogy “Ukrajnában más nemzetiségek egyes képviselői megfeledkeznek arról, melyik országban élnek” és igyekeznek a saját kultúrájukat gyakorolni, hagyományaikat élni, szándékosan figyelmen kívül hagyva az ukránokat.
A jelenség a legélénkebb az írás szerint Kárpátalján.
Példaként említik, amikor Ungváron a Pro Cultura Subcarphatica nevű magyar közéleti szervezet az ungvári vár egykori ura, tulajdonosa, Bercsényi Miklós tiszteletére Bercsényi Fesztivált rendezett, kizárólag “magyar stílusban”. A műsorban magyar énekcsoportok vettek részt, magyar táncokat jártak és a résztvevők magyar népviseletbe öltöztek – sorolja a cikk a kritikáit. Megjegyzik, annak fényében, hogy Kárpátalján sok magyar él, ez valahol érthető, ám mégis úgy véli, hogy az ukrán hagyományok kirekesztése, figyelmen kívül hagyása viszont kellemetlen tény.
Elfogadhatatlan a szerző szerint, hogy magyarok egy jelentős része nem beszél ukránul, nem tiszteli a kiemelkedő ukrán személyiségeket és kevés figyelmet fordít az ukrán államiságra. Az ungvári vár esetében például véleménye szerint azért sem korrekt Bercsényi Miklóst ünnepelni, mert nem ő volt a vár egyetlen tulajdonosa. S h már fesztivált szerveznek a várhoz, miért nem esik szó Laborc fejedelemről a legendás alapítóról, a fehér horvát fejedelemről, akinek semmi köze nem volt a nomád magyarokhoz -veti fel a kérdést.
“Lassan már azt is cáfolják, hogy valaha jogunk lett volna erre a földre”
Kárpátaljai magyar olvasónk, aki a fenti cikkekre felhívta a figyelmünket mindezt így foglalta össze:
Már az ünnepeinket sem ünnepelhetjük meg méltó módon, mert akkor magyarkodunk. Mindent elkövetnek az ukrán nacionalista csoportok, hogy március 15-én ne tarthassunk megemlékezést. Rendszeresen lefoglalják a főbb utcákat arra a napra, tüntetésre. Kisajátítják a történelmünket, a hőseinket. A várainkat sem mi építettük a narratívájuk szerint. Már ott tartunk, hogy egyenesen cáfolják, hogy valaha is jogunk lett volna erre a földre, mintha csak loptuk volna
-fogalmazott a fiú.
Idéznénk így végül a magyar gyűlölő szégyenblog egyik írását, amelyet kemény kritikának, támadásnak szántak, de az ellenkezőjére sikeredett. Ezek a szitoknak szánt szavak mutatják meg igazán, milyen magyar is a kárpátaljai magyar:
Ha megnézünk egyes kárpátaljai városokat, az a benyomásunk támad, hogy Ukrajnában egyfajta kis Magyarország van. Saját nyelvvel, saját kultúrával, hagyományokkal. Kárpátalja legkisebb lakosaiba már kiskorukban beoltják a magyarság iránti szeretetet.
Köszönjük az ukrán cikkek fordítását, ukránul tökéletesen beszélő kárpátaljai magyar olvasónknak!
Vezető kép: Az ezerszer gyalázott, megbecstelenített Vereckei Emlékmű a Vereckei-hágón, 2012-ben éppen ukrán színekre mázolva, Fotó: kárpátaljalap.net
Facebook
Twitter
YouTube
RSS