Visszakapaszkodott a forint, rekordon a tartalékok, tehát elégedetlenek a balos „szakértők”

A mindenszarizmus esszenciáját öntik magukból hónapok óta a balos közgazdászok a gyengülő forint és a növekvő infláció kapcsán. Ez nem azért érdekes, mert ne lenne valóban rossz dolog a pénzromlás, azonban ha a folyamatok mögé nézünk, megérthetjük, hogy mi miért történik. Kivéve, ha balos „szakértők” vagyunk, mert akkor csak az jön ki a matekból, hogy a tartalékképzés róóóósz!

Pénteken Virág Barnabás, az MNB alelnöke jelentette be a jegybank lépéseit, amelyeket a pénzpiacok stabilizálásának érdekében, vagyis a forint stabilitásának megteremtése érdekében tett. Egynapos betéti gyorstendert hirdetett meg az intézmény, amelyre jól reagált a piac: mintegy 20 forintot esett az euró árfolyama a forinthoz képest. Emellett azonban egy másik tényező is javítja a magyar kilátásokat a pénzpiacon, a jegybank ugyanis vállalja, hogy a következő hónapokban biztosítja az energiaimporthoz kellő devizalikviditást. Ez azért kiemelten fontos, mert az erősen importfüggő magyar gazdaság devizában tud vásárolni a világpiacon, vagyis minél nagyobb a hazai devizatartalék, annál kiszámíthatóbbak lesznek a tarifák is.

Azt, hogy ezt az MNB biztosítani tudja, hosszas tartalékképzés előzte meg, a jegybanknak ugyanis devizát kellett vásárolni, emellett pedig az aranytartalékot – ami az inflációs hatásoknak viszonylag jól ellenáll – is növelte. Az utóbbi hónapok forintgyengülése számos más tényező mellett éppen a devizavásárlásnak is köszönhető. A leegyszerűsített képlet szerint, ha egy jegybank devizát vásárol, amiért a saját valutájával fizet, úgy a hazai valuta kínálata növekszik a nemzetközi pénzpiacon. Innen már viszonylag belátható, hogy amennyiben egy valutából sok van a piacon, annak csökken az értéke.

Ugyanakkor éppen ennek a lépésnek köszönhető, hogy a jegybank az év végéig közvetlenül váltja euróra a magyar energiaimportőrök forintját, amelynek köszönhetően a nemzetközi piacokon nemcsak a forint kínálatát szűkíti áttételesen az MNB, de a devizában elszámolt világpiaci árak stabilitását is erősíti. Egyszerűbben fogalmazva: az importőrök jobb tervezési helyzetben vannak annak terén, hogy milyen forintosított árakra számíthatnak a világpiacon.

Ezt az összefüggésrendszert azonban sikerült úgy tálalni, mintha ez valami pénzszórás lenne: a Népszava arról ír összefoglalójában, hogy 5 milliárd forintot „visz el” a tartalékképzési folyamat, miközben az éppen fent taglalt hatásmechanizmusok következtében egy kvázi befektetésről van szó, nem hóbortos pénzszórásról. Egyébként a cikkben a felütést követően hosszasan taglalják a tartalékképzés pozitív hatásait, és még arról is megemlékeztek, hogy szeptemberben csúcsközeli, 38,74 milliárd eurós tartalékkal rendelkezett a jegybank.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd