Szomorú és elfogadhatatlan, hogy a kitelepítésekért máig senki sem kért bocsánatot a Szlovákiában élő magyaroktól – jelentette ki a Felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából tartott rendezvényen Forró Krisztián, a felvidéki Magyar Közösség Pártja elnöke, kiemelve: “ma, háromnegyed évszázaddal történelmünk zárójeles évei után még mindig több százezren gondolkodnak, imádkoznak magyarul, tanítják magyar szóra gyermekeiket Felvidéken. Mi ez, ha nem a győzelem a történelem ítélőszéke fölött.” Ugyanitt Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságnak elnöke felidézte: a kitelepítések ötlete Sztálintól származott, aki szerint a nemzetiségi kérdés vagonkérdés…
Hetvenhat évvel ezelőtt ezen a napon, április 12-én elindult az első vonatszerelvény az akkori Csehszlovákiából Magyarországra, olyan emberekkel, köztük gyermekekkel és idősekkel, egészségesekkel és betegekkel, akiknek egy nagy meghatározó bűnük volt, hogy valamennyien magyarok voltak
– jelentette ki Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke a felvidéki magyarság kitelepítésének évfordulója alkalmával rendezett megemlékezésen. Mint felidézte, ekkor több mint százezer magyar kényszerült elhagyni őseitől jogosan örökölt földjét, otthonát, feladva korábbi életét. A Szövetség elnöke kiemelte: 34 évvel ezelőtt, 1989-ben a Rákóczi Szövetséget olyan emberek alapították, akiket gyökereik a Felvidékhez kötöttek, a Beneš-dekrétumok áldozataiként a budai Batthyány téri Angelika presszóban összegyűlve emlékeztek meg a kitelepítés traumájáról, ahol és amikor „végre úgy érezhették, hogy nincsenek egyedül a titkolt sorsukkal”, amelyről addig nem beszélt a szocialista Magyarország közoktatása sem. Csáky Csongor hangsúlyozta: köszönetet kell mondani azoknak is, akik emberségesek voltak az embertelenségben, mert erre is volt számos szép példa.
Mi azzal tartozunk a kitelepített magyaroknak, hogy megőrizzük és továbbadjuk emléküket; áldozatuk segít megőrizni önbecsülésünket és közösségünk erejébe vetett hitünket
– fogalmazott.
Egy szál virággal köszöntötték a kitelepítésben érintetteket. Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
A nemzetiségi kérdés csak Sztálinnak volt vagonkérdés
A rendezvényen másodikként felszólaló Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke arról beszélt, az eseménynek otthont adó hajó jelképes helyszín, hiszen a Dunának önmagán túlmutató szimbolikája van a magyarság számára, mivel összeköti a Felvidéket az anyaországgal, de az egész Kárpát-medencét. Németh Zsolt ugyanakkor kitért arra, hogy a „maďari za Dunajom” (Magyarokat a Dunán túlra!) szlovák nacionalista rigmus sokakban rossz emlékeket idéz; a Duna ebben az értelmezésben az elszigetelődésnek, az elválasztásnak, az összeütközésnek, a feszültségkeltésnek a szimbóluma, amely mind a mai napig jelen van a szlovákiai közéletben. A bizottsági elnök felhívta a figyelmet arra is, hogy a kitelepítés feltalálója Sztálin volt, aki kijelentette, a Szovjetunióban a nemzetiségi kérdés vagonkérdés, ezért ezek a vagonok el is indultak, hogy aztán meghatározzák a XX. századot.
Ha ezeket a vagonokat egymás mellé raknánk, körbeérnék a Földet, és az a fájdalom, amely ezekben a vagonokban utazott a XX. század folyamán, megtöltené a világ óceánjait és a tengereit
– fogalmazott. Mint megjegyezte, az etnikai tisztogatások ma is zajlanak: ma is indulnak vagonok, adott esetben gyerekekkel Ukrajnából Oroszország irányába. Németh Zsolt kiemelte: Európa csak akkor lesz életképes, csak akkor lesz jövője, ha a szuverén nemzetek egyenlőségére és kölcsönös tiszteletére épül a rend. Hozzátette:
Magyarország álláspontja és ajánlata Szlovákia és a felvidéki magyarság irányába egyértelmű és világos. A szuverén nemzetek egyenlősége, kölcsönös tisztelete talaján állunk. Elkötelezettek vagyunk a történelmi megbékélésnek a megvalósítása iránt.
Németh Zsolt és Forró Krisztián. Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Győzelem a történelem ítélőszéke felett
Forró Krisztián, a Magyar Közösség Pártja elnöke az eseményen arról beszélt: a felvidéki magyarság történetének egyik legsötétebb napja volt 1947. április 12-e, amely derékba törte a felvidéki magyarok közösségét.
Szomorú és elfogadhatatlan, hogy mindezért máig senki sem kért bocsánatot a Szlovákiában élő magyaroktól
– hangsúlyozta. Mint megjegyezte, a csehszlovák hatóságoknak arra is gondjuk volt, hogy a magyar közösség vezetőit, az értelmiséget, a módosabb gazdákat jelöljék ki a kitelepítésre, ha már az egész magyar tömb áttelepítését nem sikerült elérniük. Ugyanakkor kiemelte:
ma, háromnegyed évszázaddal történelmünk zárójeles évei után még mindig több százezren gondolkodnak, imádkoznak magyarul, tanítják magyar szóra gyermekeiket Felvidéken. Mi ez, ha nem a győzelem a történelem ítélőszéke fölött.
Forró Krisztián emellett kiemelte: a kollektív bűnösség elve félelmet keltett a felvidéki magyarságban, hogy ha el merik vállalni nemzeti hovatartozásukat, azzal derékba törhetik az életüket, és ez a félelem ma is élő valóság.
Mi, felvidéki magyarok jól tudjuk, ha egy közösség nem néz szembe a múltjával, nincs jövője. Jövőt csakis erős hitre, elszántságra alapozva lehet építeni. Számunkra ezért kitüntetetten fontos, hogy magunk mögött érezhetjük az anyaországot, az egész magyar nemzetet
– jelentette ki. A politikus úgy vélte, az elmúlt bő évtizedben a nemzetpolitika élő szövetté formálta a Kárpát-medencét és a nemzet véráramába bekapcsolta a diaszpóra magyarjait is, ez pedig segít feldolgozni a félelmeket. Ugyanakkor kitért arra: a felvidéki magyarságra idén ősszel nagy próbatétel vár, hiszen a választásokon megmérettetik a Szövetség, amelynek célja, hogy magyar képviseletet szerezzen a szlovák parlamentben.
A felvidéki magyarság az elmúlt években sajnos gyengének mutatta magát. Magunkat akartuk legyőzni, ezért nem volt lehetőségünk arra, hogy a közösség erejét felmutassuk a pozsonyi parlamentben. Emlékezve a múlt keserű tapasztalataira, ki kell lépnünk a történelem árnyékából. Meg kell nyernünk a jelent, hogy legyen jövőnk
– zárta beszédét Forró Krisztián.
Vezetőkép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS