Budapesten jártam… ökölbe szorult a kezem

Aki igazán szereti, vagy szerette valaha Budapestet, annak ökölbe szorul a keze, amikor azt látja, hogy mit műveltek a neokommunisták az ország fővárosával, és hogy milyen őszintén asszisztálnak ehhez azok, akiknek valójában soha nem tettek semmit ezért a városért, de imádnak büszkék lenni valamire, ami nem Budapest. Értem én, a fővárosban élő WOKE-szuperhaladó, a világot szivárványszínekben látó álértelmiségi, az identitását és életcélját a kényelemben soha meg nem találó senkiházi imádja az általa szabadságnak nevezett mocskot, mert ugyebár az olyan „nagyvárosi” dolog, hasonlóan a mindenmentes vegán húshoz, a járdán tekerő biciklisekhez, a kapualjba hugyozáshoz, a kávémentes szója lattéhoz, vagy a Pride-on vonagló szakállas nőkhöz. És én szívem szerint oda is adnám nekik az egészet, éljenek benne, lakják le, alakítsák ki maguknak a „földi paradicsomot”. Szívem szerint azt mondanám, hogy alapítsanak itt egy WOKE-városállamot, tőlünk függetlenül, éljenek boldogan, növesszenek füvet a homokozóban, mi pedig tegyük át az ország fővárosát mondjuk Esztergomba, és hagyjuk őket itt a posványban. A lényeg viszont most is a „DE” után jön…

De mindezt mégsem tudom őszintén így gondolni, mert rengeteg tisztességes, tehetséges politikus dolgozik napi szinten a széllel szemben Budapestért, akik szívüket, lelküket beleteszik abba, hogy enyhítsék a semmihez sem értő, csakis a pénzhez és a hatalomhoz ragaszkodó, külföldi vállveregetésre vágyó neokommunista ámokfutást. És nem, nem jön az utalás (sajnos), amikor azt mondom: le a kalappal a város tisztességes politikusai előtt, részben miattuk nem omlott még össze minden teljesen. Tehát miattuk, és az ő munkájuk miatt sem lenne fair, ha a fentieket őszintén vallanám, és ha lemondanék, ha lemondanánk erről a városról.

Fotó: Kisbenedek Attila/AFP

De nem lenne fair azokkal a normális életre vágyó, normálisan gondolkozó budapestiekkel szemben sem, akik szintén a szívükön viselik a főváros sorsát, és akik napi szinten ökölbe szorult kézzel mennek reggelente munkába. Sokan vannak ilyenek, talán egyre többen. Legalábbis remélem. És nem lenne fair cserben hagyni Budapestet azok miatt a normális szülők miatt sem, akik a végeláthatatlan dugókban ülve próbálják meg iskolába, óvodába, különórákra vinni a gyerekeiket, miközben a foghiányos főpolgármester bután vigyorog, és azt gondolja, hogy éppen miattuk, a felelős, autóval közlekedő, tök normális emberek miatt rohadt szét teljesen a jobb sorsra érdemes, és egykor pezsgő Rákóczi út.

És vannak még itt rendes emberek bőven:

• A rendőr, aki megállítja a késes ámokfutót az élete árán is, hogy a budapestiek biztonságban legyenek.
• A buszvezető/villamosvezető, akinek nemcsak az a dolga, hogy a buszt vezesse, hanem az is, hogy kezelje a járműveken randalírozó, a városi fertőben magával mit kezdeni nem tudó tök részeg munkanélkülit, esetenként pedig a buszt nyilvános WC-nek néző hajléktalan után takarítson.
• A város utcáit rendben tartók, akinek nagy szerepe van abban, hogy a városvezetés és a városi ember mentalitása ellenére nem úszik el a koszban teljesen Budapest.
• A mentős, aki azt is tisztességgel ellátja és kórházba viszi, aki a végtelen városi szabadságban önmagából kikelve saját magában tett kárt.
• A kétkezi munkát végzők, akik építenek, szépítenek és karban tartanak mindent, amit sokan – mivel szabadok – csak szétbarmolnak.
• És még sokan mások… tudjátok, kik vagytok.

Teljesen világos, hogy a baloldali városvezetés gyűlöli a budapestieket, és teljesen hülyének nézi őket. Emlékszünk arra, amikor a városvezetés megpróbálta rátukmálni a budapestiekre a lezárt rakpartot, mondván, ez egy „RIZORT”, ahol krétával rajzoltatott tengópályát az 50 fokos aszfaltra, és ahol térdig érő nyárfák alatt hűsölésre buzdította az embereket? Mi ez, ha nem a budapesti ember teljes szembeköpése? Ezen tervét azóta sem adta fel, mert nem érdekli, hogy a budapestieknek tetszik-e, vagy sem.

Karácsony Gergely szerint a „rendes” budapesti az, aki biciklivel vagy közösségi közlekedéssel jár, szemet hunyva afelett, hogy egyébként senki nem szeret a mocsokban térdig járni, nem szeret úgy buszmegállóban várakozni, hogy közben egy hajléktalan liheg a nyakukba és aprót vagy cigit kér, de sok esetben leginkább követel. Az már talán kissé nagyravágyó (de még talán megtűrt), aki le is szeretne ülni a járműveken anélkül, hogy tisztítóba kellene vinnie a ruháját. Az viszont már nem rendes budapesti, aki mindezeknek a kritériumoknak megfelel, viszont szeret a Városligetbe járni, mert ott Karácsony és haverjai ellenére nincs kutyaszar, és esetleg tetszik neki a Magyar Zene Háza.

De amiből a legjobban látszik, hogy totál hülyének nézi az embereket Karácsony Gergely, az, hogy azt gondolja, hogy a Blaha Lujza téri fák 3–4 levele, és a térkövek között magukat kierőszakolni próbáló gyenge fűszálak ellensúlyozni tudják a húgyszagot.

Pedig nagyon nem.

Mint mondtam, legszívesebben nekik adnám Budapestet végleg. Legyen ez a kelet legszivárványosabb Chicagója. De nem lehet. Mert mégsem hagyhatjuk, hogy ezeké legyen. Nem érdemlik meg ezt a gyönyörű várost, mert akik építették és ilyen széppé varázsolták, sosem egyeznének bele, hogy ezek az emberek büszkélkedjenek vele.