„Üsd fejbe a magyart!” – Így ünneplik a szlovákok a fasizmus feletti győzelmet

„Magyar kurvák! Magyar kurvák!” „És üsd, és üsd, és üsd fejbe a magyart!” – ezekkel a rigmusokkal szurkolt saját csapatáért a pozsonyi Slovan szurkolótábora vasárnap Dunaszerdahelyen, a szlovák bajnoki címről döntő futballmeccsen. Egy nappal később Szlovákia megünnepelte a győzelem napját. Erős napokat zárt a második számú csehszlovák utódállam, az biztos.

Egy meg nem adott tizenegyes, könnyű szívvel befújt slovanos szabadrúgások és továbbengedett slovanos szabálytalanságok – ezek együtt kellettek ahhoz, hogy a címvédő 2:3-ra győzni tudjon Dunaszerdahelyen, és ezzel szinte biztosan megszerezze az újabb bajnoki címét. Sőt, nyugodtan mondhatjuk biztosnak, hiszen ha önerőből esetleg el is veszítené mindkét hátralévő meccsét a Slovan, a játékvezetői kar ugyanúgy átsegítené a nehéz pillanatokon, ahogy egész évben, pontosabban évek óta teszi, miközben tendenciózusan a DAC ellen fúj, teletömve sárga lapokkal a sárga-kékeket, és az ellenfélnek adott szabadrúgásokkal gyakorta széttördelve a játékukat.

Ez a rettentően átlátszó színház persze nem zavarja a Slovan-szurkolókat, ők önfeledt magyarozással ünneplik, hogy zsinórban ötödször segíti őket bajnoki címhez a Szlovák Labdarúgó Szövetség.

A segítségre persze jó párszor nem is voltak rászorulva, hiszen a Slovannak játékerő és a játékoskeret összértéke tekintetében is legalább akkora fölénye van a többiekhez képest a Fortuna Ligában, mint a Fradinak az NB I-ben, de azért biztos, ami biztos, folyamatosan megkapják azt a jóindulatú pluszt, amivel a bírók és a futballszövetség is bizonyítják, hogy jó hazafiak.

Nem szabad eltérni a szokásjogtól

Érdekes adalék, hogy március 12-én, a rájátszás első fordulójában volt egy kivétel. Még a DAC vezette a bajnokságot, amikor a besztercebányai meccsen Martin Dohál bíró nem adott meg egy tizenegyest, majd egy gólt a hazaiaknak, és a dunaszerdahelyiek 2:3-ra győztek. Mindkét helyzet véleményes volt, ám mindenki egy emberként hördült fel a váratlan történésen, hogy nem a DAC ellen, hanem esetleg a javára tévedett a bíró. A szlovák sportsajtó magán kívül volt, Martin Dohált gyűlölködő üzenetekkel és halálos fenyegetésekkel halmozta el Szlovákia futballszerető népe, és a labdarúgó szövetség játékvezetői bizottsága is kiemelten foglalkozott az üggyel. Azért az mégse járja, hogy egy játékvezető ilyen mértékben felrúgja a szokásjogot a szlovák futballban, ahol alapvetés, hogy a Slovannak kell nyernie a bajnokságot, de ha esetleg kivételesen valaki más győz, akkor sem szabad engedni, hogy a magyar klubként számon tartott DAC-nak babér teremjen. Már azt is iszonyúan nehezen veszi tudomásul a szlovák futballközeg, hogy egy magyar identitású szurkolótábor csapata ott van a bajnokságban, ráadásul hat éve az élmezőnyben.

A besztercebányai meccs játékvezetőjét így hat meccsre eltiltották, és utána is csak a harmadosztályba térhet vissza. Ezzel kiadták az egyértelmű jelzést a bíróknak, hogyan kell ítélkezni a hátralévő fordulókban, és a bírók megértették.

Így tett a rutinosnak számító, sok nemzetközi találkozót maga mögött tudó Filip Glova is, aki vasárnap egy kiegyenlített meccsen megadta azt a hátszelet a Slovannak, amire a sikerhez szükségük volt a pozsonyiaknak. A végül nem megadott büntetőnél öt percig nézegette a VAR visszajátszásait. Nyilván az első pillanatoktól világosan látta, hogy ez jogos tizenegyes lenne, de aztán még percekig úgy tett, mintha ezt mérlegelné, pedig valójában Martin Dohál bírói pályájának derékba fűrészelésére, a saját bírói pályafutására, a civil munkahelyére, a halálos fenyegetésekre gondolt, és így hozta meg a döntést.

Filip Glova játékvezető azon gondolkodik éppen, hogy mit szeretne még elérni az életben, miközben hosszasan nézegeti a teljesen egyértelmű kezezés visszajátszását. (fotó: dac1904.sk/Lelkes Ernő)

Ha megünnepled a fasizmus legyőzését, nyugodtan maradhatsz fasiszta

A Slovan-tábor gyűlölködő magyarozásával persze aligha fog olyan lelkesedéssel foglalkozni a Szlovák Labdarúgó Szövetség, mint Martin Dohál ügyével. Ha pedig már ilyen szépen belejöttek a szlovákok az európai értékekbe meg a nemzetek közti barátságba, másnap megünnepelték a fasizmus feletti győzelem napját is. Május 8. Európa-szerte sok országban munkaszüneti nap, és noha Magyarországon sem bánjuk, hogy a fasizmusból nem lett általános szervezőelv Európában, azért idehaza érthető okból nem került be a munkaszüneti napok közé. Ha kényszerpályán is, ha egy elviselhetetlenül pökhendi, önző és agresszív szövetséges oldalán is, de mégiscsak ott harcoltuk végig a második világháborút. Undorítóan visszatetsző, egyszerre meghunyászkodó és nyálkásan képmutató lenne ilyen érintettséggel munkaszüneti emléknapként megülni május 8-át.

Na, de mit tesznek a szlovákok? Ők bizony megünneplik. Pedig Szlovákia nem sima szövetségesként, hanem a náci Németországnak mindenben hűségesen aláfekvő bábállamként harcolta végig a második világháborút.

Német követelés és német megszállás nélkül, már 1942 elején önszorgalomból deportálta a zsidó lakossága nagy részét Auschwitzba, de az összes többi kisebbségét is üldözte a németen kívül. Legutolsó csatlósként mindvégig kitartott a nácik mellett, aztán az utolsó pillanat után visszasomfordált az újraalakuló Csehszlovákia égisze alá, áldozatpózba vágta magát, mintha az előző hat év meg sem történt volna, aztán deportálta és tömegével gyilkolta le a németjeit meg a magyarjait.

Pillanatkép a fasizmus feletti győzelem napjáról 2021-ben, a pozsonyi Slavín háborús emlékműnél és katonai tömegsírnál. (fotó: SITA)

Most pedig az egykori szlovák náci állam szellemiségéhez igazodva, soviniszta magyarozással kísérve elcsalja a futballbajnokságát, aztán megünnepli a fasizmus fölötti győzelem napját. Pár nap múlva Szlovákia toleranciáját meg modernségét fogják sokan ajnározni, mert fél évre kineveznek ott ügyvezető miniszterelnöknek egy magyart, pedig inkább a jelennel és a múlttal kéne elszámolniuk.