Nos, nem akarok ezzel senkit sem megsérteni. Tiszteletben tartom a nemzetiségüket. Hiszen azért van különbség az orosz, a szovjet és az ukrán emberek között. Persze ez olyan, hogy megsértődnénk-e, ha az erdélyit – ebbe beleértem a szászt, később a románt, vagy a székelyt, a csángót – nem tartanánk az összmagyar kultúra részeinek. Hiszen a több ezer éves együttélésünk, a kultúránk, a nyelvünk, a genetikai eredetünk, a történelmünk, ha időnként külön is vált, mégis minden, ami történt itt velünk a Kárpát-medencében, az a közös magyarságunkat, a magyarságérzést erősítette máig.
De térjünk vissza előbb az orosz–ukrán közös múltra, amely szintén több mint ezer éves. Testvérnépeknek nevezik őket. Bár a két nyelv között vannak érzékelhető különbségek, összességében még mindig elmondható, hogy testvérnyelvekről van szó. A mai orosz és ukrán nyelv szoros rokonságban áll egymással, sokkal szorosabb a kötelék e két nyelv között, mint mondjuk az ukrán és a lengyel nyelv között. Mindkét nyelv cirill betűket használ, igaz, vannak kisebb eltérések. Az oroszok által használt karakterkészletből négy ukrán betű hiányzik (ґ, є, і, ї), az ukránból pedig négy orosz betű (ё, ъ, ы, э). Lomonoszov orosz polihisztor szerint az orosz (nagyorosz) és az ukrán (kisorosz) nyelv közötti különbségeket később a lengyelekkel való együttélés befolyásolta. Mindenesetre az ukrán a történelmi Kijevi Rusz állam keleti ószláv nyelvéből származik.
Neil Bremel, a Sheffieldi Egyetem szlavisztika tanszékének professzora szemléletes példával mutatja be a két nyelv közötti hasonlóságokat. Ha egy ukránul nem beszélő orosz vagy egy oroszul nem beszélő ukrán a másik ország nyelvén íródott szöveget olvas, akkor átlagosan nyolcból öt szót fog érteni. Ezt szellemesen így fogalmazta meg: testvérek, de nem ikrek.
Közös történelem
De miután rokon népekről, szoros rokonságban álló két szláv népről van szó, miért ez az öldöklő orosz–ukrán háború? Ez sok mindenből tevődik össze, amely magával hordozza a több évszázados sérelmeket, fájdalmakat, szenvedéseket, amire mind nem is tudunk kitérni.
Az tény, hogy a 350 éves orosz, majd szovjet uralmat követően 1991. augusztus 24-én a többi szovjet tagköztársaság sorában Ukrajna kikiáltotta a függetlenségét. Az ukrán nép élt a XIV. században a Jagellók által vezetett lengyel–litván perszonálunióban, aztán török hódoltság alatt, sőt, egy részük, Galícia a Habsburg-birodalomhoz, más területek a porosz királysághoz is tartoztak. Csak 1918-ban jöhetett először létre a független ukrán állam, de az oroszok, azaz Moszkva már 1922-ben az akkor megalakuló Szovjetunió tagköztársaságává minősítette le. Ehhez járult, hogy 1917-től a polgárháború idején Ukrajnában mintegy 2000 pogrom zajlott le (Guszev-Orenburgszkij: Knyiga o pogromah na Ukrainye v 1919 g.), több mint 150 ezer ukrán zsidót öltek meg. Ez az ukrajnai zsidó összlakosság 10 százalékát tette ki. Nem véletlen, hogy ebben a reménytelen helyzetben a zsidók a Vörös Hadseregben látták megmenekülésük egyetlen lehetőségét, és komoly politikai szerepet játszottak a szovjet hatalom kialakításában.
Holodomor és pogromok
Egyszóval az ukrán nép szenvedéstörténete hosszú. Csak néhányat említenék: a Szovjetunió nagy kommunista vezére, a bölcs Sztálin által mesterségesen előidézett (1932/33) ínség, ami több millió ukrán, köztük hárommillió gyermek kínhalálával járt. A sztálini tisztogatás a harmincas évek végén az ukrán származású tisztikart is elérte, több politikussal együtt kivégzések formájában, nem beszélve a szibériai (GULAG) száműzetést.
Sztepan Andijovics Bandera. Nyolcvan évvel később az ukránok bélyegre tették a portréját
Azért az ukránok is okoztak más népeknek szenvedéseket. A Morning Star brit kommunista lap 2022 augusztusában írta meg a lengyelek kérését, miszerint Ukrajnának el kell ismernie, hogy az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) népirtást követett el a lengyelek ellen a második világháborúban. Az ukrán hatóságok számos alkalommal figyelmen kívül hagyták Lengyelország és Izrael tiltakozásait, mivel méltatják a náci kollaboráns Sztepan Banderát és szervezetét, az UPA-t, amely több mint 130 ezer zsidót és lengyelt mészárolt le a második világháború etnikai tisztogatásai során.
Bandera, aki a nácik oldalán harcolt a Szovjetunió ellen, ukrán nemzeti hős státuszt kapott a 2014-es Majdan-puccs óta. A születésnapja állami ünnep.
Jarosław Sellin lengyel diplomata közölte, hogy az UPA mészárlásai megfelelnek a népirtás definíciójának. „Ez történelmi tény. Előbb vagy utóbb el kell ismernie Ukrajnának” – közölte. Lengyelország 2016-ban július 11-ét jelölte meg a népirtás emléknapjának, amelyet Ukrajna helytelenített, majd elutasította az izraeli tiltakozást azon felvonulások ellen, amelyeken Banderát éltették.
Ukrajna és a nemzetiségek
Aztán nem hagyható figyelmen kívül az ukrán nyelvtörvény, amelynek célja, hogy az Ukrajnában élő kisebbségek (orosz, magyar, ruszin, fehérorosz stb.) anyanyelvét háttérbe szorítsa. Ez akár tekinthető rasszista, faji megkülönböztetésnek is. Érdekes, az EU legfelsőbb köreit ez hidegen hagyja. Ugyanis a törvény mindenféle jogalap nélkül négy kasztra osztotta az Ukrajnában élő népeket.
Az elsőosztályú állampolgárok az ukránok, akik első osztálytól érettségiig anyanyelvükön tanulhatnak. A másodosztályú állampolgárok az „őshonos népek”, azaz gyakorlatban a krími tatárok, akik – az ukrán államnyelv alapos oktatása mellett – szintén első osztálytól érettségiig saját nyelvükön tanulhatnak. Ez is nonszensz, hiszen a krími tatárok semmivel nem őshonosabbak, mint a kárpátaljai magyarok, a nyugat-ukrajnai lengyelek vagy a Csernyivci környéki románok. Utóbbiak ugyanis – mivel az EU valamely hivatalos nyelvét beszélik – harmadosztályú állampolgároknak számítanak, akik csak 1–4. osztály között tanulhatnak anyanyelvükön. Végül pedig ennél is rosszabbul jártak a negyedosztályú, nem EU-s nyelvet beszélő állampolgárok, azaz az oroszok és a fehéroroszok, akiknek már ötödiktől 80 százalékban ukránul kell tanulniuk.
A 2019-es ukrán nyelvtörvény és a Zelenszkij alatt született nyelvtörvények gyakorlatilag megfosztották az Ukrajnában élő nemzetiségeket alapvető jogaiktól. Erről persze az Európai Unió hallgat, fittyet hányva az EU jogállami normáinak, Ukrajnát minél előbb tagjai sorában szeretné látni. Szépen állunk. Ezzel a kisebbségek valamennyi eddigi nyelvi jogát Ukrajnában felszámolták.
Kijev, 2019. április 25. Aktivisták ünnepelnek a kijevi parlament előtt 2019. április 25-én, miután a képviselők elfogadták a nyelvtörvényt. A törvény a magánbeszélgetéseket és a vallási szertartásokat kivéve gyakorlatilag mindenhol kötelezővé teszi az ukrán nyelv használatát, a szabályok megsértéséért pedig jogi felelősségre vonást is kilátásba helyez. Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko
A törvény ugyanis a magánbeszélgetéseket és a vallási szertartásokat kivéve gyakorlatilag mindenhol kötelezővé tette az ukrán nyelv használatát. A több mint 150 ezer főnyi kárpátaljai magyarság, valamint a hétmilliós orosz kisebbség Ukrajnában nincs biztonságban. Neonáci szervezetekkel összehangolva terrorizálják a kisebbségeiket. Az ukrán kormány egyetértésével vagy szemhunyásával barbár módon ledöntik a hős Zrínyi Ilona várában, Munkácson a magyarok szent jelképét, a Turul-szobrot. Kárpátalján a magyar közösségeket szervezett bandák üldözik, megfélemlítik, leváltanak magyar iskolaigazgatókat azokban az iskolákban, amelyek magyar tulajdonban vannak, nem beszélve arról, hogy kárpátaljai magyar fiatalok életüket áldozzák fel idegen érdekekért. Ukrajnában egypártrendszer van, az összes ellenzéki pártot betiltották, nincs szólás- és sajtószabadság.
A szovjet ember
S akkor térjünk rá arra, hogy az oroszoknak és az ukránoknak mi a közük a szovjethez? Nagyon is sok. A szovjet érzés, a szovjet embertípus, a szovjet hatalom, a világhatalmi törekvés és annak a csaknem harmincmillió embernek a halála, akik a GULAG rabtáboraiban haltak meg, vagy azok a szenvedő milliók, akik a szovjet-kommunizmusnak köszönhetik életük romba döntését. Mindenesetre a gyilkosságoknak, a népirtásnak (krími tatárok), a terrorizmusnak részesei voltak azok a különböző nemzetiségű szovjet kommunisták, akik egymást váltva vezették a nagy Szovjetuniót.
Éhen halt emberek az utcán. Forrás: Wikipédia
Itt van például Joszif Visszarionovics Sztálin. Apai ágon oszét, anyai ágon grúz származású volt, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkáraként tevékenykedett csaknem harminc évig, a kezéhez 10 millió ember halála köthető. A második világháború alatt és utána a hadseregei (oroszok, ukránok, grúzok, örmények, tatárok…) végigzabrálták Közép- és Kelet-Európát egészen Berlinig. Nemi erőszakoskodásukat, öldöklő indulataikat több millió, többféle nemzetiségű fiatal lány, asszony szenvedte el. Nem beszélve az 1945 utáni évtizedekről, amikor teljesen kirabolták Európa szovjet megszállás alatt lévő országait.
Sztálin halála után 1953-ban a Szovjetunió pártfőtitkári székét Nyikita Szergejevics Hruscsov foglalta el. Bár családi gyökerei Oroszországhoz kötötték, de élete jelentős részét a szülőhelyével (Kalinorka) tőszomszédos Ukrajnában töltötte munkásként a Donyec-medencében. A neve akkor vált hírhedtté, amikor leverte az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, és Kuba miatt majdnem kirobbantotta a harmadik világháborút.
Ki gondolná, hogy Brezsnyev, aki követte Hruscsovot a diktátori székben, ő maga ukrán származású volt: Ukrajnában, Kamjanszkében (Dnyiprodzserzsinszk) született. A szovjet-kommunista hódítás tőle sem állt távol: leverte a cseh bársonyos forradalmat, erőszakkal elhallgattatta lengyel elvtársaival együtt a Szolidaritás mozgalmat, és hogy el ne felejtsem, bevonult Afganisztánba 1979-ben. A KGB különleges alakulatai, a megszálló hadsereg, a politikai komisszárok vitték a kommunista eszméket, az internacionalizmust, amelynek fő célja más népek leigázása, kifosztása volt. Ugye, nem idegen ez egyes nagyhatalmaktól.
Lenin
Elsőként kellett volna megemlítenem, de nem utoljára az 1917-es orosz forradalom szellemi atyját, a szovjet embertípus megalkotóját, aki kegyetlen, kérlelhetetlen kommunistává gyúrta a tagköztársaságok bolsevistáit: az nem volt más, mint maga Vlagyimir Iljics Uljanov, azaz Lenin. Krausz Tamás egyetemi tanár ruszisztikai könyvek sorozatában olvastam Leninről. Krausz a következőket írja: „…a családfakutatók feltárták, amiről talán Leninnek sem volt pontos tudomása, hogy Lenin ereiben bizony nemcsak orosz vér csordogált, hanem német, svéd, sőt, anyai ágon még zsidó, mi több, kalmük is”. Lenin maga ugyan nagyorosznak tekintette magát, de ez a forrása a „Lenin – az idegen” tézisnek. Részben ezzel szemben fejlődött ki a „Lenin – a nagyorosz hazafi” tézis, amely az 1940–50-es évek fordulóján a sztálini „antikozmopolita kampány” antiszemita összefüggésébe illeszkedett. Mintha csak ugyanannak az éremnek két oldaláról lenne szó. A harmadik: Lenin szovjet patrióta volt, aki véletlenül volt orosz és tudatosan internacionalista.
Bahmut, 2023. május 15. Ukrán katonák önjáró tüzérségi járművel lőnek az orosz erők által ostromlott kelet-ukrajnai Bahmutban 2023. május 15-én. Fotó: MTI/AP/LIBKOS
„A nagy Oroszország kovácsolta frigy”
Akkor most ezt rakjuk össze. Kik voltak ezek? Oroszok, ukránok, grúzok, zsidók? Vagy csak egyszerűen szovjetek. De ha Lenin szovjet patrióta volt, akkor az lehet egy népcsoport is, 15 tagállammal. Hogy mennyire bonyolult a szovjet nagyhatalmi érzés kifejlődése, az internacionalizmus világméretű terjesztése különböző személyek bevonásával és azoknak ellentmondásai, arról szintén Krausz Tamás ruszisztikai könyvében olvashatunk Mario Kessler tollából: „…amikor a Szovjet Kongresszus Végrehajtó Bizottsága (1918.január 5-én) feloszlatta az Alkotmányozó Gyűlést, szakadék nyílt meg a bolsevikok és a zsidóság többsége által támogatott többi szocialista párt között. Ezen nem változtatott az sem, hogy a korai bolsevik vezetésben túlsúlyban voltak a zsidó származásúak: Trockij, Joffe, Zinovjev, Kamanyev, Szverdlov, Urickij és mások.”
Tudjuk, hogy a szovjet hatalom további lépéseit egyes bolsevik vezetők másképpen képzelték el; többen emiatt csúnya halállal végezték, mint például Trockij, mert Sztálin keze Mexikóig is elért. De azért maradtak jócskán a vérengzők, mint Berija, aki Sztálin hűséges embereként az 1938-as tisztogatásnál jó néhány kommunistát is elküldött a másvilágra, mint a többi között Kun Bélát is. Ez külön fejezetet érdemelne, hogy ki volt Kun Béla? Magyar, szovjet vagy csak egyszerűen hazaáruló?
Szovjet-Oroszországról hazudtak legtöbbet a történelemben
Mindenesetre érdemes Márai Sándor Egy polgár vallomásának részletét idézni a szovjet-bolsevizmusról, akinél szebben és pontosabban aligha fogalmazta meg bárki is a kommunizmus természetét:
…a világtörténelemben nincs példa még arra, hogy valamiről annyit, oly mohón, hevesen s olyan elkeseredett meggyőződéssel hazudtak volna, mint az elmúlt másfél évtizedben Szovjet-Oroszországról. Hazudtak mindenekelőtt az oroszok. Külön hazudtak az emigráns oroszok, s aztán külön, lelkesen és nagyszabásúan a bolsevikiek. Hazudtak az alkalmi utazók, a meghívott vendégek, a kiutasítottak, s akiket odaszerződtettek, hazudtak a kapitalista laptudósítók, s a szovjet propagandaügynökei. Papírhegyeket hazudtak össze.
Ha tudta volna, hogy még mit hoz a következő ötven év szovjet kommunizmusa, az internacionalizmus marxi-lenini eszméje a világnak (100 millió áldozat), akkor nem fogalmazott volna a Szovjetunióról ilyen finoman 1934-ben, hogy „a kísérlet nem emberszabású”.
Az idealizált Sztálin egy festményen
Mindenesetre a fájdalmak, a szenvedések, a belső háborúk az egykori cári Oroszország és a Szovjetunió területén nem értek véget. Mindezt vérszomjas és hataloméhes, felelőtlen és sokszor jelentéktelen politikusok hajtották végre emberek 100 millióinak feje felett, akaratuk ellenére. Gereben Ágnes Az orosz kapcsolat című könyvében találóan írta le: Ukrajna, a kompország. Ütköző ország kelet és nyugat között. Sajnos az ukránok többsége nem érti, hogy háborújukat nem saját magukért, hanem idegen érdekekért harcolják. Akárcsak száz éve, amikor szovjet uniformisban harcoltak Nyugatról küldött német–amerikai–svájci pénzből mások hasznáért.
Az utolsó ukránig
Schmidt Mária tűpontosan határozza meg a Látlelet című legújabb könyvében az orosz–ukrán háború lényegét. Idézi Lindsey Graham amerikai szenátor kijelentését, miszerint ők az utolsó ukránig harcolnak! Igen, így könnyű. Máshol, más területén megvívni a háborút a saját hasznukért. Erre megtalálták a megfelelő embert Zelenszkij ukrán elnök személyében, aki állítólag izraeli–ukrán kettős állampolgárságú. Az is furcsa, hogy orosz anyanyelvűként nemrég tanult meg csak ukránul, foglalkozása színész. Akkor most ukrán vagy orosz? Mindenesetre a szerepét jól játssza. Soha ennyien a világban nem ismerték volna meg, mint így. Sok Oscar-díjas színész megirigyelhetné.
Az orosz–ukrán háborúról történészi szemmel Schmidt Mária úgy látja, hogy ennek eszkalálódása esetén akár harmadik világháború is lehet, mindenesetre Ukrajna lassan kiürül, már eddig több mint tízmillió ukrán menekült el a harcok elől. Az Európai Unió egyre inkább elveszíti önállóságát és szolgai módon teljesíti az Egyesült Államok jelenlegi vezetésének kívánságait. A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint az USA nem egy jobb Oroszországot, hanem egy gyengébbet akar. Közben Európa a háború és a vazallusi szerep miatt lesz egyre gyengébb, és nem Oroszország. A Nyugat feltétel nélküli ukrán- és Zelenszkij-imádata, a fokozódó fegyverszállítás nem a béke lehetőségét készíti elő. Érdekes viszont az, amit a Látleletben olvashatunk:
Ha eddig nem volt ukrán nemzet, most lett. Ahogy orosz is. Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin háborúja megteremtette az ukrán nemzetet, de megerősítette az oroszt is. Bebizonyosodott, hogy a nyugati narratívákkal ellentétben a nacionalizmus, a hazaszeretet megtartó erő.
Ez lehetne pozitív megközelítés is.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS