„A béke ideje” a mottója az e héten Tusnádfürdőn sorra kerülő XXXII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor rendezvénysorozatának, ahol Orbán Viktor miniszterelnök szombat délelőtt tartja meg hagyományos beszédét. A 2011-es tusnádfürdői beszéd, amelyet a miniszterelnök a néhány héttel korábban zárult első uniós magyar elnökség tapasztalatainak birtokában tartott, beteljesült jóslatnak is tűnhet az Európai Unióra vonatkoztatva: „Egy szervezet csak akkor lehet erős, ha világos a hivatása, világos a szolgálat, amit el kell végeznie, és világos a felelősség, amit viselnie kell. Ha nincs hivatás, szolgálat és felelősség mögötte, akkor hiába nagy, valójában erőtlen és sebezhető, korrupt lesz, részrehajlóvá válik, és érdekcsoportok befolyása alá kerül, ezzel egy időben pazarlóvá és önérdekűvé válik, vagyis bürokratizálódik.” Magyarország 2011-ben egy gazdasági krízis kellős közepén töltötte be a soros elnöki tisztséget. 2023-ban egy újabb európai uniós elnökség előtt állunk, amelynek tétje még nagyobb, mivel az egység és a demokrácia van válságban Európában. Petri Bernadett jogász, a Szabad Európa Munkacsoport tagja, a XXI. Század Intézet kutatója Magyarország két soros elnökség között szerzett európai uniós tapasztalatait tekintette át.
A korai időszakban az Európai Unió hivatalos ideológiája folytonosan igyekezett fenntartani a kölcsönös tisztelet és a tagországok közötti egyenrangúság képét, még ha a valóság mást is mutatott – írja Petri Bernadett. A XXI. Század Intézet kutatója kiemelte: uniós tagságunk kezdeti éveiben még elfogadtuk, hogy a régi tagállamok csak megnyerendő eszközként viszonyulnak hozzánk, miközben a jogaink közötti aszimmetria továbbra is fennmaradt. A régi tagállamok saját módszereiket a belső piachoz való hozzáférés lehetőségére és a gazdasági stabilitás garanciájára hivatkozva fogadtatták el a csatlakozó országokkal.
A 2011-es magyar uniós elnökség időszaka alatt egyszerre kívülről és belülről szemlélt gazdasági krízis egyértelművé tette, hogy az Európai Unió nem képes garantálni azt a prosperitást, amit az uniós csatlakozáskor ígért az új tagállamok részére – mint utóbb kiderült, a nyugati tagállamok előjogainak biztosításának feltétele mellett.
A 2011-es EU-elnökség a kijózanodás időszaka volt
Petri Bernadett kiemelte, hogy a gazdasági válság nem érintette az elnökségi periódus sikerességét, hiszen olyan jelentős kezdeményezések kötődnek a magyar elnökség félévéhez, mint az Európai Unió Duna-stratégiája, a gazdasági kormányzás eszközeként bevezetett első európai szemeszter-eljárás, az energiabiztonság megerősítése, vagy az uniós romastratégia. A válság csökkentette a gazdagabb tagállamok készségét a szegények feltétel nélküli támogatására, de a régi és az új tagországokban is megrengette az unióba, a közös európai cselekvőképességbe vetett bizalmat. Rámutatott ugyanis arra, hogy minden ezzel ellentétes ígéret ellenére az európai gazdaságok képessége megkérdőjelezhető. Az új tagállamok számos illúzióját eloszlatta a tekintetben, hogy a Nyugat mindent jobban tudna, hogy vakon meg lehet bízni benne, vagy abban, hogy tényleg komolyan veszik-e a tagországok az egyenrangúság, a gazdasági együttműködés önkéntességének elvét.
A magyar EU-elnökség féléve a kijózanodás időszaka volt, amely megrengette a nyugati jóléti állam modelljét és egyértelművé tette, hogy a korábbi helyett egy munka alapú társadalmi modellre van szükség Európában.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság korábbi elnöke megbízatásának első éveiben azt rótta fel az uniós tagállamok miniszterelnökeinek, hogy túl sokat hallgatnak saját népeik véleményére, ahelyett, hogy „főállású európaiként” viselkednének. Az elmúlt tizenkét év során minden tekintetben lehetőségünk nyílt arra, hogy kiismerjük az Európai Unió valódi működését. Petri Bernadett aláhúzta, hogy a saját bőrünkön érzékeltük és tapasztaltuk a hivatalos retorika túlzásai és a valóságos helyzet közti különbségeket, megtanultunk számos érdekérvényesítési technikát. Az Európai Unió intézményeinek működését korántsem az átláthatóság és a kelseni logikai séma igazságértékén alapuló eljárás jellemzi, hanem sokkal inkább a szubjektív diskurzus, a hátsó ajtós megoldások, a kéz kezet mos elvére épülő „csomagmegállapodások”.
Béke és jogállamiság
Magyarország minden európai országot részben tudatosan, részben ösztönösen megelőzve adta meg a helyes választ arra a korszakváltásra, amelynek a kapujában vagyunk. Ugyanis az összefogás és az egység csak akkor ér valamit, hogyha az politikai döntésképességben fejeződik ki
– fogalmazott Orbán Viktor miniszterelnök 2011-es tusványosi beszédében. Ez ma sincs másképp. Petri Bernadett szerint Magyarország újabb korszakváltáshoz érkezett. Az elmúlt évtized során nemcsak elszenvedői voltunk a jogállamisági eljárásoknak, de mi magunk is éberebbé váltunk az Európai Unió intézményeinek működésével kapcsolatban. Felismertük, hogy az egyes intézményekben az elmúlt évtizedben olyan részletesen, olyan jelentős médiavisszhang mellett tárgyalt különböző, jogállamisági mechanizmusról szóló anyagok, előterjesztések, javaslatok alig foglalkoznak magukkal az uniós testületekkel. Pedig az uniós intézmények felelősséggel tartoznak azért, hogy az európai integráció és annak alapelvei mögé biztosítsák az európai állampolgárok többségének támogatását. Ez nem adottság, ezt a bizalmat el is lehet veszíteni az igazságtalan eljárások, túlzó intézkedések, kettős mérce okozta csalódások miatt. Az Európai Unió 2024 második felében sorra kerülő magyar elnökségének egyik lényeges törekvése, hogy napirendre tűzze az uniós intézmények jogállamisági elszámoltathatóságát. Nem véletlenül küzd ellene az Európai Parlament továbbra is minden lehetséges eszközzel.
Az Európai Unió a békéről, az európai egység biztosításáról szól.
Történelmi múltunk szomorú alapvetése ugyanis, hogy a háború egyidős Európával, a XX. század pedig különösen sok szenvedést hozott az itt élő népek számára. Az Európai Unió életre hívásának oka éppen ez: nem más, nem több és semmi esetre sem kevesebb, mint a háború bármely formájának elutasítása a kontinensen. Az alapszerződések is ennek megfelelően rögzítik: az unió célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása. Az uniós intézmények a béke biztosításáért is felelősséggel tartoznak. Schuman szavaival élve ugyanis a háborút „nemhogy elképzelhetetlenné, de anyagilag is lehetetlenné kell tenniük”.
A béke, az európai egység biztosítása tehát nemcsak erkölcsi elvárás, hanem jogállamisági kötelezettség.
A békéhez azonban erő kell. Európa csak erős nemzetekre alapozva őrizheti meg békéjét, befolyását, erejét és gazdagságát. Itt az idő, hogy az Európai Unió visszatérjen az egyenjogú és erős nemzetek szabad együttműködéséhez, mert ez az európai egység záloga.
Forrás: XXI. Század Intézet; Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Facebook
Twitter
YouTube
RSS