Putyin leleplezte Biden blöffjét, így az amerikai vezetésnek ideje belátnia, hogy nincs több ütőlapja, megszámolnia a pénzét, kiszállnia a játszmából és hazamennie – írta néhány nappal ezelőtti cikkében Sven von Storch chilei születésű német üzletember és aktivista, a berlini Civil Szövetség elnöke, az ukrán ellentámadás kifulladására hivatkozva. A szerző szerint az amerikai blöff abban áll, hogy a Biden-kormányzat az ukránokkal 2021 novemberében megkötött stratégiai partnerségi megállapodással érte el a konfliktus háborúvá szélesedését.
„Most Jill Biden dolga betakarni az öreg Joe-t, leültetni egy kopott Victrola rádió mellé, és egy countryadóra tekerni, ahol éppen Kenny Rogers »You got to know when to hold ‘em, know when to fold ‘em…« szövegű dalát (The Gambler – A szerencsejátékos – a szerk.) játsszák”
– írja von Storch, arra utalva, hogy ezt a pókerpartit elvesztették az amerikaiak, ezért a tét emelése helyett ideje lenne bedobniuk a lapjaikat. Minden ukrán anyáért, akinek van fia – teszi hozzá további erős érvként. A nyugati média egy hónapig eltitkolta az igazat az ukrán ellentámadásról, amelyben rengeteg katonát és harci eszközt veszítettek, érdemi harctéri eredmény nélkül – hangsúlyozza von Storch, aki megemlíti, hogy
az amerikaiak most olyan kazettás bombákat szállítanak Ukrajnának, amelyek használatát Biden szóvivője, Jen Psaki másfél éve még háborús bűncselekménynek nevezte.
A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy a 2022 áprilisában, tehát mindössze néhány hét háborúzás után elérhetőnek látszó tűzszünetet – Naftáli Benet akkori izraeli kormányfő szerint – Boris Johnson akkori brit miniszterelnök hiúsította meg, alighanem amerikai kérésre. Ez alapján azt valószínűsíti, hogy a háború eszkalálása és elnyújtása amerikai érdek. Alátámasztja ezt Lindsey Graham szenátor is, aki májusi kijevi látogatásakor a „legjobban elköltött pénznek” nevezte azt a kiadást, amely révén oroszok halnak meg. Ha viszont így állnak a dolgok, akkor tulajdonképpen mindegy is, hogy őszinte szándék vagy csak üres szöveg, amikor Lavrov orosz külügyminiszter a békés rendezés iránti vágyáról beszél.
Nem számít, hogy akarnak-e békét az oroszok vagy sem, ha az amerikaiak nem akarnak, és így az ukránok sem akarhatnak.
Ha viszont ennyire ragaszkodnak a háborúhoz, az nyilván nem ok nélkül történik – fejtegeti von Storch –, ám ezeket az okokat nem sietnek közölni a háborús héják. Joe Biden, Victoria Nuland, Antony Blinken és Jake Sullivan sem árulnak el részleteket a céljaikról. A Krím meghódítása? Etnikai tisztogatás a Donyec-medencében? Az orosz hadsereg legyengítése? Rezsimváltás Moszkvában? Ezeket kérdezi a szerző, utóbbihoz hozzáfűzve, hogy ez Líbiában és Irakban is milyen jól működött.
Az amerikai fellépés nemcsak a nemzetközi közvélemény előtt inog
Már nemcsak a háborús pszichózistól terhelt Nyugaton érik azonban bírálatok az amerikai politikát, hanem odahaza is. A cikk írója szerint egyre több amerikai fogadja kétkedve, hogy a kormányuk
„113 milliárd dollárt költ egy korrupt kijevi rezsimre, amely százmillió dollárokat sikkaszt el, betiltja az ellenzéket és lemondja a választásokat, mindezt a »demokrácia védelmében«.”
Közelednek viszont a választások, és a szellemileg leépült Bidenről egyre kevésbé hisznek el bármi pozitívat a választók. Házon belül, a demokraták soraiban, illetve a republikánus térfélen ugyanakkor egyaránt olyan kihívói lehetnek, akik a háború azonnali befejezését ígérik, és az üzeneteik sokkal jobban rezonálnak az amerikaiakban, mint az elnök megszólalásai. Előbbiek közé tartozik Robert F. Kennedy Jr., aki nemcsak az amerikai történelem leghíresebb politikai nevének az örököse, hanem a lakosság körében széleskörűen elfogadott és népszerű a közvélemény-kutatások szerint. Utóbbi pedig a korábbi elnök Donald Trump, akit a média sárdobálása és a „nyilvánvalóan fegyverként használt igazságügyi rendszer” ellene szőtt támadása ellenére ezrek ünnepelnek, bárhol jár.
Ezért aztán sietős lehet a megoldás a háborús héjáknak, bármi is a céljuk, illetve von Storch felveti, hogy proaktív módon esetleg maguk Biden tanácsadói vethetnek véget az egyre népszerűtlenebb és egyre drágább háborúnak. A szerző ismerteti a német AfD feburárban kidolgozott béketervét, amelyet a párttal kapcsolatos bármilyen véleménytől függetlenül kifogástalanul észszerűnek nevez, és amelyben elfogulatlan szemmel valóban nehéz kivetnivalót találni.
- Legalább 90 napos tűzszünet
- Az erők visszavonása egy 30 km-es elválasztó övezet mögé
- EBESZ-megfigyelők
- Humanitárius segélyekhez való hozzáférés
- ENSZ-békefenntartók Luhanszkban, Donyeckben, Zaporizzsjában és Herszonban
- Az orosz erők visszavonása a 2022. február 24-i vonalak mögé
- Az Ukrajnának nyújtott EU-s, brit és amerikai katonai támogatás fokozatos csökkentése
- Az Oroszország elleni szankciók fokozatos feloldása
- EBESZ-referendum a vitatott területeken az Ukrajnához vagy Oroszországhoz tartozásról
- Kiváltságos EU-partnerség Ukrajnának
- Ukrajna nem csatlakozik a NATO-hoz vagy az EU-hoz
- Ukrajna mentesítése nukleáris fegyverektől, rakétáktól és külföldi erőktől
Ezek a béketerv fő pontjai. Másik lehetőségként folytatódik a fiatal ukrajnai férfiak esztelen vágóhídra küldése.
„Biden, Nuland, Blinken és Sullivan túlkapást követtek el 2022 novemberében azzal, hogy meghívták Ukrajnát a NATO-csatlakozásra. Bárhogyan is, Vlagyimir Putyin rámutatott a blöffjükre. Nem maradt ütőlapjuk. Ideje megszámolni a pénzünket és hazamenni. Így az ukrán fiatalok is hazamehetnek. Élve”
– zárja von Storch az ukrajnai háború legfontosabb emberi szempontjával, amelynek már a puszta említése is orosz propagandának minősül a háborús pszichózis alá szorult nyugati világban.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS