Béke, igazság és szabadság. Három olyan létfontosságú dolog, ami nélkül élni hosszútávon az embernek lehetetlen. Kiváltképp, ha magyar. Ez a három gondolat a Polgári Mulató következő három olyan estjének fő témája, amelyekben a PestiSrácok.hu munkatársai vállaltak szerepet. Október 19-én csütörtökön este 19 órától Böjte Csabával, a nemrégiben Becsületrenddel kitüntetett gyermekmentő ferences rendi szerzetessel beszélget kollégánk, Füssy Angéla. Október 20-án Jeszeszky Zsolt moderálásával az Ellenzéki Kerekasztal két tagja, Kónya Imre, a Boross-kormány belügyminisztere és Fodor Gábor liberális politikus vitázik Igazsághajsza címen. Október 23-án a forradalom és szabadságharc eszméiről és aktualitásairól beszélget főszerkesztőnk, Huth Gergely Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédővel, valamint Murányi Levente és Bándi Kund 56-os forradalmárokkal.
Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,
ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek,
ahol sértés, oda megbocsátást,
ahol széthúzás, oda egyetértést,
ahol tévedés, oda igazságot,
ahol kétely, oda hitet,
ahol kétségbeesés, oda reményt,
ahol szomorúság, oda örömet.Uram, add, hogy inkább én igyekezzek vigasztalni,
mint hogy vigaszt várjak.
Inkább én törekedjek másokat megérteni,
mint hogy megértést óhajtsak.
Inkább szeressek,
mint hogy szeretet igényeljek
– hangzik a ferences lelkiséget talán leginkább kifejező gondolat, amelyet ugyan Assisi Szent Ferenc imájaként emlegetnek és neki tulajdonítanak, ám valójában 1912-ben, a La Clochette című folyóiratban megjelent publikáció, amelynek valódi szerzője nem ismert. Ez a néhány sor tökéletesen kifejezi Böjte Csaba erdélyi ferences rendi szerzetes legfőbb mozgatóját.
Az atya harminc évvel ezelőtt karolta fel az első, templom előtt kolduló gyermeket, majd kezdett el eleinte csak alkalmanként foglalkozni az állami gondozott gyermekekkel. Nem sokkal később rendezett egy nyári tábort. Majd miután egy kislány az egy közösen eltöltött hét után azt kérdezte tőle: “pap bácsi, nem lehetne, hogy egész évben tartson a tábor?”, megalapította a Dévai Szent Ferenc Alapítványt és az első gyermekotthont. Akkor még szó szerint romok között.
Harminc év telt el. Böjte Csaba testvér ez idő alatt hatezer gyermeket nevelt fel munkatársaival, olyan elhivatott nevelőkkel, akik maguk is a gyermekek mentésére teszik fel az életüket.
Böjte Csaba befogadott gyermekei nem voltak mind árvák. Sőt, többen voltak azok, akiket nem tudtak, vagy nem akartak nevelni a szüleik, és talán senkinek sem kellettek igazán. Rajta kívül. Így épült fel Csaba testvér nagy családja évről évre, kőről kőre, otthonról otthonra, és ő nem ismert akadályt, ahogy a kudarcot sem ismeri. Mert nem hajlandó azt elfogadni. Ha létezik hús-vér ember, aki képes maradéktalanul megtestesíteni a krisztusi szeretetet, a nem válogató, valóban feltétel nélküli és cselekvő szeretetet, akkor Böjte Csaba biztosan ilyen.
Hite, lelkülete és kitartása nem rendült meg a legnehezebb időkben sem. Akkor sem, amikor gáncsok vagy épp betarthatatlan őrült szabályok nehezítették a munkáját, és akkor sem, amikor gyalázták és Soros harminc ezüstjéért kutakodtak bérmiféle szenny után az otthonok körül erdélyi újságírók. Böjte atya nemcsak megbocsátott, hanem valóban nem mondott le nagy családja egyetlen tagjáról sem. Magához ölelte az őt hamis vádakkal támadó, valójában behálózott, megtévesztett áldozatokat is. Megmutatta, hogy szeretettel a legaljasabb támadás is végül visszaverhető, ha valaki, ahogy mondani szokta, “hisz a szeretet végső győzelmében”.
A szerzetes augusztus 20-án vehette át harminc éves fáradhatatlan munkájáért, életművéért a Magyar Becsületrendet.
Rengeteget változott 30 év alatt a világ. Egészen mást jelent a gyermekvédelem ma, mint évtizedekkel ezelőtt. Ma már nem elég enni adni a gyermekeket, ruházni és taníttatni őket. Megannyi veszélyre kell felkészülni, és őket is felkészíteni, és ami ennél is nehezebb, ebben a mai, egyre kevésbé értékközpontú világban a jó úton elindítani és célba juttatni őket. Egy olyan önálló életbe, amelyben boldogok és sikeresek saját családjuk körében, és amelyben tovább viszik mindazt, amit az atyától tanultak.
Hogyan csinálja? Valóban képes lehet önmagában a szeretet mindenre, ha azt őszinte ferences lelkülettel gyakoroljuk? Miért nem mondhatunk le senkiről, és hogyan léphetünk át az emberi gyarlóságon? Mindezekről beszélget Füssy Angéla Böjte Csaba atyával. De szó lesz a világok háborúiról és arról is, elérhető-e még, vagy csak utópia a béke.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS