Azt gondolnánk, a Hamász Izrael elleni támadása, a Közel-Keleten kialakult újabb konfliktus végre észhez téríti azokat is, akik még mindig kitartóan dugták a fejüket a homokba. Pontosabban a világszerte, főleg a nyugat-európai nagyvárosokban adott reakciók kapcsán számítanánk valamiféle ébredésre. De vajon megtörtént?
London, Párizs, Berlin, de Bécs utcáin is muszlim bevándorlók tízezrei vonulnak, randalíroznak, és éltetik a terrorizmust, kívánják a hitetlenek elpusztítását. (Hitetlen ugyebár mindenki, aki nem muszlim.) Sydney-ben konkrétan „gázt a zsidóknak” csatakiáltással vették birtokba az Operaház környékét. Mindezt azután, hogy az Izraelbe betörő palesztin alakulatok 1200 zsidót (döntő többségben civileket) mészároltak le, százakat raboltak el.
„Álhírek!”, „kamu-fotók!” – kiabálják ilyenkor a palesztin-rajongók és apologéták. Csak épp azt az apróságot felejtik el, hogy a gyilkosságokról, túszejtésekről készült képeket és videókat maguk a Hamász-harcosok töltötték büszkén fel az internetre. Hiszen ők Allahnak tetsző cselekedetet hajtottak végre.
Izrael válaszul elkezdte bombázni Gázát. A célpontok rakétakilövő állomások és egyéb katonai objektumok voltak, illetve olyan épületek, ahol az információk szerint a Hamász politikai és katonai vezetői tartózkodtak. Természetesen órákon belül jött a hír, és a nemzetközi mainstream médiában pillanatok alatt végig is futott, hogy Izrael lebombázott egy kórházat, sok száz halott van, főleg gyerekek. Ezután lettek csak igazán intenzívek az Izrael-ellenes megmozdulások világszerte. Hiába jelent meg a hiteles cáfolat, képekkel, drónfelvételekkel arról, hogy a kórház sértetlenül áll, és a parkolóban robbant fel egy autó, ahonnan aztán a lángok tovább terjedtek. Vélhetően egy Gázából indított rakéta meghibásodott, a levegőben felrobbant, és a darabjai hullottak a kórház környékére. (Ezt az vélelmet azóta szintén képek és videófelvételek erősítették meg.)
Oké, ne higgyünk el egyből mindent… pontosabban ne higgyünk el semmit, egyik oldalnak sem! És persze, van egy rakás szempont, előzmény, feltételezés, elemzés, stb. az egész konfliktus kapcsán, ezek közül jó párat körbejártunk már a Politikai Hobbista legutóbbi adásaiban, nézzétek meg itt a PS-en, vagy a Rumble-csatornán.
De ha a híreknek nem is hiszünk, higgyünk a szemünknek! Amit Nyugat-Európában látunk, az nem propaganda. Az a kőkemény valóság. Európában óriás tömegek éltetik a háborút, a pusztítást, a halált. És kívánják még több ember halálát. Ne legyenek illúzióink: az iszlám radikálisok nem csak a zsidóságot akarják kiirtani, nem csak Izraelt akarják elpusztítani. Nekik mindenki halálos ellenség, akik nem ők. És el lehet itt kezdeni szépelegni, bornírt naivitással jóemberkedni, hogy ez csak egy hangos kisebbség, az iszlám nem ilyen, az iszlám a béke vallása, stb. Valóban, nagyszerű intellektuális kihívás azon vitázni, hogy miképpen értelmezhetőek a Korán szavai.
Rengeteg szép és hasznos dolgot lehet találni az iszlámban. (Például azt, hogy a szekularizált, a kereszténységet kidobó nyugattal, annak önfelszámoló, hedonista fogyasztói kultúrájával szemben magasabb rendű célokat, óriási spirituális túlerőt is ad velünk szemben a híveinek.). És kiváló gondolatkísérlet, egyfajta teológiai Schrödinger-macskája, hogy mi lenne, ha átmenne egy modernizáción, ha nem a dogmatikus, radikális imámok lennének döntő befolyással a hívekre. De a valóság akkor is az, hogy ők vannak. Ők értelmezik a Koránt, nem pedig a nyugati liberális széplelkek. És szerintük azt mondja a Korán, hogy halál a hitetlenekre.
És ezek az emberek mára élhetetlenné tették Nyugat-Európa városait. A parkokba régesrég nem ülhetnek ki a szerelmespárok (egyedülálló nők meg aztán végképp nem), a fehér őslakosok évek óta nem merik a gyerekeiket egyedül kiengedni az utcára. De láthatóan még mindig nem volt elég kijózanító mindaz, ami történt: angolok, németek, franciák is a Hamászt éltetik; totálisan félreinformáltan, féligazságokat szajkózva követelik a „Szabad Palesztinát”. Persze, lehetne arról beszélni, hogy Izraelnek is van-e vaj a füle mögött, de a mostani esetre, a fesztiválon bulizó fiatalok megtámadására, idős emberek elrablására, családok teljes kivégzésére semmiféle indoklás, magyarázat nem elfogadható, és ha esetleg lett is volna valamiféle legitimációja a palesztin követeléseknek (a történelmet és a közelmúltat valóban ismerők számára világos, hogy nem sok), ezeket most akkor is eljátszották. De a bornírt, öngyilkos nyugat-európaiak (egy része) továbbra is a willkommenskultur rabja.
Nettó ostobaság? Naivitás? Sokszor mindkettő. Az ember tényleg képes a fejét homokba (vagy a saját seggébe) dugni, és ragaszkodva hinni valamiben, miközben a valóság száguldó sebesvonatként robog el mellette. „Ez csak egy kisebbség nyugaton.” Aha, persze.
Csak egy gyors helyzetkép Nagy-Britanniából, néhány nagyváros muszlim lakosságának arányáról: London (teljes): 12,4%, Westminster: 20%, Leicester: 23,5%, Birmingham: 29,9%, Luton: 32,9% (itt van a reptér, ahova a legtöbb fapados járattal a magyarok is érkeznek). És ez tényleg csak a jéghegy csúcsa. Marseille 20%, Malmö 25,4%, de már Berlin is 10% fölött.
Persze, persze, szó nincs róla, hogy minden muszlim terrorista lenne. De sajnos nagyon sokan támogatják közülük a terroristákat. És még csak nem is azért, mert a buszvezetői egyenruhák, vagy a fejkendők alatt ők eredendően rossz emberek lennének. Hanem mert a vallási vezetőik (akiknek az iszlámban megkérdőjelezhetetlen a tekintélye) erre tanítják őket. Ezeket a sok százezres tömegeket, plusz hozzá a bornírt, Stockholm-szindrómás európaiakat (utóbbiak legtöbbje fiatal, azon belül is egyetemista) jelentéktelen kisebbségnek gondolni minimum ignorancia. Velük együtt skandálni az Izrael-ellenes jelszavakat pedig önsorsrontás és bűn. És amikor a magyar radikális jobboldal zsidózik, meg éljenpalesztinázik, akkor egyszerűen nincs tudatában annak, hogy mit támogat. Azt az élhetetlen világot, amit Nyugat-Európában lát, és amit – joggal – nagyon nem szeretne ő sem látni Magyarországon.
Persze, az ignoráns palesztin-barátságuk és Izrael-ellenességük elsősorban a kommunizmust egykor kiszolgáló zsidókkal szembeni zsigeri érzésekből fakad. Pedig szó nincs róla, hogy a magyar zsidók kollektíven a rendszer kiszolgálói vagy haszonélvezői lettek volna. Sőt, akik azok voltak, a legkevésbé sem a vallásos réteg. Ahogy Dennis Prager is mondta: a tömeggyilkos ideológiákat és a különböző „izmus”-okat (gender, klíma, stb.) hitehagyott zsidóknak köszönhetjük. Mert amikor elhagyják Istent, nem szűnnek meg vallásosnak lenni, hanem valláspótlékokban kezdenek hinni, vakon. Egy hithű zsidó viszont sohasem áll ordas eszmék, család- vagy nemzetellenes ideológiák mellé.
De ha a radikális magyar jobboldaliak elfelejtik a gondolkodás luxusát, akkor mit mondjunk a magyarországi zsidóság egy részéről? Hála Istennek nem az egészről; vannak már köztük szép számban, akik felébredtek, vagy mindig is józanok voltak. Akik tudják, hogy semmifajta félnivalójuk nincs a mai magyar jobboldaltól. De sokan nincsenek tudatában, vagy legalábbis nem akarnak szembenézni vele, hogy milyen jó dolguk van itt. 2015-ben még nagyban jóemberkedtek, és fasisztázták Orbán Viktort, amiért keményen fellépett az illegális migrációval szemben. (Emlékszünk még a drótkerítéses-hitlerbajszos-orbános Magyar Narancs címlapra?) És még az azóta történt nyugat-európai támadások ellenére is hétpofára orbánoznak a mai napig.
Mindezt 80 éve hordozott történelmi sérelmek miatt. Amikért a jobboldal már ezerszer bocsánatot kért; és amihez valójában a mai jobboldalnak az égvilágon soha semmi köze nem is volt. A magyarországi zsidóság balos fele (akár itthon élő, akár Izraelbe kivándorolt megmondóembereikkel az élen) viszont még egyszer sem kért bocsánatot az állandó, igaztalan fasisztázásért, antiszemitázásért, Magyarország folyamatos külföldi lejáratásáért. Attól a magyar jobboldaltól, amely a mai Izrael egyik legfontosabb szövetségese. Izrael ugyanis előretolt helyőrségként vívja ugyanazt a harcot a fennmaradásért, amit mi itt Európában vívunk. Ébresztő, egy csónakban evezünk!
Jó lenne, ha ezt mindkét fél belátná végre.
Vezető kép: a palesztinok mellett tüntetnek Párizsban 2023. október 22-én. MTI/AP/Aurelien Morissard
Facebook
Twitter
YouTube
RSS