Orbán Balázs a PS-nek: Brüsszelben olyan körbezsarolás zajlik, ami alapján a Keresztapa negyedik részét is le lehetne forgatni

1757-ben Berlin meg akarta sarcolni Hadik Andrást, de végül Hadik sarcolta meg Berlint– idézte fel Orbán Balázs a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban, hogy miképpen sikerült a magyar tábornoknak egy huszárcsellel átvernie az első ránézésre saját erejénél jóval nagyobb ellenséget. A miniszterelnök politikai igazgatóját a nemrég megjelent Huszárvágás – A konnektivitás magyar stratégiája című könyvének kapcsán kérdeztük arról, hogy milyen stratégia mentén pozicionálhatja magát Magyarország az elkövetkező években. Orbán szerint nem meglepő, hogy a miniszterelnök többször hangsúlyozta az elmúlt hetekben, hogy vissza kell foglalunk Brüsszelt és kijelentette, a 2024-es EP-választások során mindent meg fognak tenni, hogy ez sikerüljön. Ehhez pedig egészen komoly szövetségesek is lehetnek Európában.

Bemutatták a Huszárvágás – A konnektivitás magyar stratégiája című könyvét, amely egyfajta sajátos, magyar globalizációs választ vázol fel első ránézésre. Ez volt a cél?

Először is tisztázzuk: különbséget kell tenni globalizáció és globalizmus között. A globalizáció leginkább a természeti jelenségekhez hasonlítható, amelyek tőlünk függetlenül léteznek. Például arra sincs ráhatásunk, hogy a Nap minden reggel felkel. Arra viszont már van, hogy miként viszonyulunk ehhez, siránkozunk rajta, vagy pedig kikelünk az ágyból, felöltözünk és elmegyünk dolgozni. 

Ehhez képest más a globalizmus, ami a globalizáció egyik legmeghatározóbb neoliberális ideológiája volt az elmúlt évtizedekben. Állásponton szerint mára ez utóbbi fulladt és üresedett ki, és valójában a globalizációnak nincs is szüksége ideológiára. Az persze, hogy egy ország mit tesz ezzel a helyzettel, miképpen olvassa a világot, egyáltalán nem mindegy.

A kérdésre tehát ebben az értelemben igen a válasz. Szerintem komoly dolog az, hogy az elmúlt majdnem másfél évtizedben annyit erősödtünk mi magyarok, hogy már nem csak azt tudjuk elmondani a világnak, hogy mi a magyar stratégia vagy hogyan gondolkodunk egy-egy kérdésről, hanem a világban zajló folyamatokról is tudunk érvényes állításokat tenni, amelyekre odafigyelnek más országok. 

Mennyire van esélye egy 10 milliós országban tömörülő 15 milliós népnek megteremteni a kapcsolatokat a blokkosodó világban?

Ha csak a trendeket, az erőviszonyokat – ahogy mondani szokták – a nagy számok törvényszerűségeit nézzük, ha csak hagyjuk, hogy a maguk logikájában történjenek a dolgok, akkor természetesen nem túl jók az esélyeink. De ha belegondolunk, a kérdésben megfogalmazott probléma tágabb kontextusban is megállja a helyét. Volt-e esélye Mátyásnak és Hunyadinak a török ellen? Volt-e esélye az ország megmaradásának az első világháború után? A történelem során a számok ritkán voltak a magyarok oldalán, de mégis itt vagyunk, minden lehetetlen körülmény ellenére. Ezért a mindenkori magyar politikának az a feladata, hogy ne hagyja, hogy Magyarország elszenvedője legyen a világ folyamatainak, hanem a lehetőségekhez mérten találja meg, miként lehet a kedvezőtlen helyzetet a maga javára fordítani. Ez a huszárvágás a magyar politika nagy művelete, most is erre van szükség.

Ha tovább megyünk az elméleti síkon, hogy néz ki a konnektivitás a valóságban? Gazdasági vagy politikai elmélet ez inkább? Esetleg mindkettő?

Sokkal több mint gazdasági vagy politikai elmélet. A konnektivitás mint fogalom valójában a komplex hálózatok kutatásának elméletéből érkezik, s lényegében bármilyen hálózati kapcsolatokon alapuló rendszer leírható a segítségével, így a nemzetközi kapcsolatok is. A konnektivitás – mindenkitől ezúton is elnézést kérek ezért a magyar nyelvtől idegen szóért – egy olyan elmélet, amely azt mondja ki, hogy a kapcsolatok mélységének és mennyiségének növelése esetén az adott ország relatív előnyökre tesz szert. Ez az elmélet lényege. Vagyis minél nagyobb számúak és minél mélyebbek, „hálózatosodottabbak” ezek a kapcsolatok, annál nagyobb, relatív erőnlétre lehet szert tenni általuk.

A konnektivitás magyar stratégiája pedig az arra vonatkozó képesség, hogy a kapcsolatokat úgy tudjuk bővíteni és mélyíteni a következő évtizedekben, hogy ezáltal relatív előnyökre tegyünk szert, és az ebből fakadó esetleges hátrányokat pedig semlegesíteni tudjuk.

Orbán Balázs új könyvének, a Huszárvágás – A magyar konnektivitás stratégiája című kötet bemutatóján.
MTI/Czeglédi Zsolt

Ebből adódóan úgy tűnik, mintha Magyarországnak egy egészen unortodox politikát kell követnie. Ez lehet a neoliberális politikai elit sérelme Magyarországgal szemben? 

Ahhoz hogy ezt megértsük, kicsit menjünk vissza az időben. A hidegháború lezárását követően egy, a neoliberális ideológián alapuló globalizációs világrend terjed el, vált uralkodóvá. Az ennek középpontjában álló neoliberalizmus egy komplex ideológia vagy éppen vallási természetű hit, amely egyszerre jelent gazdasági rendszert, állameszményt és egy emberképet is. A neoliberális elit sérelmét is itt lehet megfogni és megérteni, hiszen azzal, hogy Magyarország a saját útját járja, nemet mond a blokkosodásra, illetve az ő ideológiájukra épülő globalizmust megkérdőjelezi, valóban „kitéríti” őket a hitükből. 

Ha konnektivitás lehet az újabb ilyen „huszárcsel”, mi lesz a válasza erre a finnyás neoliberális elitnek?

A nyugati neoliberális elit globalizált válasza a blokkosodás – ami éppen ellenkezője annak, mint amit eddig javasoltak. A hidegháború vége után, a globalizmus neoliberális modelljében alapvetés volt, hogy lényegében minden kapcsolat elsősorban a nyugati világ előnyeit szolgálja, ezért nyakló nélkül építették ki a kapcsolatokat úgy, hogy közben még a nemzetközi rend nyugati világ által kialakított szabályait sem tartották szem előtt. Ennek meg is lett az eredménye: a Nyugat kihívói megerősödtek. Ezért látjuk azt most, hogy a nyugati világ neoliberális vezetői ugyanekkora vehemenciával érvelnek a szétválasztás, a decoupling mellett. Meggyőződésem, hogy ez a politika nem jó sem Európának, sem Magyarországnak. Sőt, az egész Nyugat ugyanazt a hibát követi el, mint korábban, csak ellentétes előjellel. A Nyugat ugyanis mára elvesztette előnyét mind a gazdaság, mind a természeti erőforrások, mind a technológia, mind a demográfia területein. Egyedül katonai tekintetben képes riválisai fölé nőni. Ha a Nyugat leválasztja magát a világról, akkor kizárja magát a többi civilizáció növekedéséből, s még inkább le fog maradni. Faramuci módon tehát az általuk javasolt terápia csak felgyorsítja a neoliberális világrend összeomlását. Az új világ működését stabilizálni épp együttműködésekkel, partnerséggel, nem pedig a konfliktusok kiélezésével lehetne.

Hogyan jelenik meg mindez a konkrét cselekvések során? Gondolok például arra, hogy a múlt héten újabb uniós csúcsra került sor, amely a Magyarországnak járó uniós források mellett Ukrajna csatlakozásáról dönt. Orbán Viktor egy interjúban úgy fogalmazott, „nem elhagyni akarjuk Brüsszelt, hanem elfoglalni”. Sikerült elfoglalni Brüsszelt? 

1757-ben Berlin meg akarta sarcolni Hadik Andrást, de végül Hadik sarcolta meg Berlint. A magyar nemzeti önérzet és ambíció azóta sem változott, nem meglepő, hogy Orbán Viktor miniszterelnök többször hangsúlyozta az elmúlt hetekben, hogy vissza kell foglalunk Brüsszelt. A 2024-es EP-választások során mindent meg fogunk tenni ennek érdekében. 

Korábban azt mondta, Magyarország nem vétózza meg az Ukrajnát támogató uniós csomagot, ha Brüsszel felszabadítja a hazánknak járó forrásokat, de Ukrajna EU-s csatlakozása továbbra is vörös vonal. Mit kell teljesítenie Ukrajnának a magyar kormány támogatásának elnyeréséhez?

Szögezzük le: az európai uniós csatlakozás nem egy ajándék, vagy nem egy olyan politikai gesztus, amit ki lehet zsarolni. Vannak országok, amelyek évtizedek óta azért küzdenek, hogy az Európai Unió tagjai legyenek. A csatlakozás egy érdemalapú eljárás. Mi ezt az európai megközelítést védjük. 

Nyilvánvaló, hogy Ukrajna nemhogy a tagságra nem kész, de még a csatlakozási tárgyalások megkezdésére se. Sőt, a tagjelölti státusz megadásához szükséges hét feltételből, amit az Európai Bizottság utólag meghatározott, Ukrajna még szerintük sem teljesített hármat, de még ezt sem kérték számon. Valójában tehát Ukrajnának még tagjelöltnek sem kéne lennie. 

Ha mindezeket nem veszi figyelembe az Európai Unió, akkor magát járatja le. Éppen ezért szimbolikusan jeleztük, hogy a tárgyalások megkezdése egy rossz döntés, hiszen még a tagjelöltséghez szükséges feltételeket sem teljesítette Ukrajna. Mi ehhez nem vagyunk hajlandóak továbbra sem asszisztálni, a felelősséget a többi tagállamnak kell viselnie. Ukrajnának mindent kell teljesítenie, amit a többieknek, ha tag akar lenni. Ettől még nagyon messze vagyunk.

A kormányfő úgy fogalmazott, volt mit mondaniuk egymással Zelenszkij elnökkel, mikor Argentínában találkoztak. Erről is szó esett?

A miniszterelnök a Mandinernek adott interjújában mesélt arról, hogy az ukrán elnöknek voltak kérdései az irányába, és egy jól nevelt ember, ha kérdezik, akkor válaszol. A baloldali média által barokkos túlzásként tárgyalásnak nevezett összefutás során Zelenszkij kifejezte tárgyalási szándékát, Orbán Viktor miniszterelnök pedig azt kérte, hogy először tisztázzák miről is lenne szó.  A miniszterelnök ennek kapcsán azt mondta, hogy a két külügyminiszter készítse elő a tárgyalást, majd ezt követően üljön le a két vezető.

Orbán Viktor a múlt héten Macron elnökkel találkozott. Franciaország lehet partner a konnektivitás rendszerének felépítésében?

Macron elnök úr azon kevés európai vezető közé tartozik, akinek erős víziója van Európáról. Sok ponton nem értünk egyet ezzel a vízióval, de az önálló Európa – amit a franciák stratégiai autonómiának neveznek – mindkét ország számára fontos. A Magyarország által kínált konnektivitási stratégia pedig meggyőződésünk szerint segítené ez a folyamatot, ebben szeretnénk Franciaországot is – mint Európa egyik vezető erejét – partnerként megnyerni. 

Orbán Balázs beszédet mond új könyvének, a Huszárvágás – A magyar konnektivitás stratégiája című kötet bemutatóján.
MTI/Czeglédi Zsolt

Kik lehetnek a potenciális európai partnerek a jövő évi EP-választások után?

Brüsszelben jelenleg olyan körbezsarolás zajlik, ami alapján a Keresztapa negyedik részét is le lehetne forgatni: az Európai Bizottság az uniós pénzekkel zsarolja Magyarországot, a Bizottságot pedig baloldali magyar és külföldi EP-képviselők egy csoportja tartja sakkban, hogy ne adja oda a hazánknak járó pénzeket. Az Európai Bizottság pedig gyenge, ezért aláfekszik az Európai Parlament zsarolásának. 

Magyarország számára az a legfontosabb, hogy 2024-től olyan Európai Parlamentünk legyen, amely nem a Bizottság zsarolásában leli úri kényét-kedvét, illetve olyan Bizottságunk, amely nem gyenge, nem korrupt, nem alkalmatlan, hanem amelynek legfőbb feladata az uniós intézmények és alapszerződések feletti őrködés, nem pedig a tagállamok meghurcolása és kényszerítése. 

Az EB beterjesztette saját szuverenitásvédelmi javaslatát. Hogy értékeli ezt a fejleményt?

Úgy látszik, amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. Az Európai Bizottság intézkedéscsomagot fogadott el a demokrácia védelme érdekében, valamint annak érdekében, hogy az átláthatóság javításával csökkentse a külföldi beavatkozás veszélyét. A nem uniós országok nevében érdekképviseleti tevékenységet végző szervezeteknek regisztrálniuk kell magukat egy e célból rendelkezésre álló átláthatósági nyilvántartásba.  Amikor mi hoztunk hasonló rendelkezést külföldről finanszírozott NGO-k ügyében, csak úgy záporoztak a diktatúra, elnyomó és még ennél is cifrább jelzők baloldali politikusok és újságírók részéről Magyarországra. Érdekes, hogy milyen szelektív a brüsszeli politikai és média elit memóriája.  

Idehaza milyen változásokat tapasztalhatunk a szuverenitásvédelmi törvénynek köszönhetően?

Egy magát komolyan vevő ország nem hagyhatja, hogy a politikáját kívülről finanszírozzák. Nagyobb összegben mernék fogadni, hogy ha megkérdeznénk egy amerikait, egy németet, egy franciát vagy akár egy oroszt, hogy mit szólnának ahhoz, ha egy külföldi ország finanszírozná a politikájukat, még csak nem is értenék, hogy miről beszélünk, annyira a sci-fi kategória számukra ez a kérdés. 

A szuverenitási törvény annak a jele, hogy Magyarország erősödik. Ezzel azt üzenjük, hogy már nem egy kis ország vagyunk, amely gyengesége okán egyszerűen kénytelen elszenvedni, hogy külföldről finanszírozzák és ezáltal nyilvánvalóan diktálják a politikáját.  Nem vagyunk hajlandóak eltűrni, hogy politikusoknak álcázott idegenlégiósok bocsássák áruba hazánkat. Ha vannak ilyen szándékok, akkor az ezeket segítő jogi kiskapukat be kell zárni.

Jelenthet még kockázatot a külföldi befolyásolás Magyarországon? 

Természetesen, sőt! A szuverenitásvédelem az egyik legfontosabb pontja lesz a kormányzati politikának a következő években. A Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozása nem valaminek a vége, hanem csak a kezdete.  

Vezetőkép: MTI/Koszticsák Szilárd