Amióta Donald Tusk vette át Lengyelország vezetését, sorra sérti a törvényeket és megszólalásig hasonló módszereket használ a korábbi hatalom eszközeinek tönkretételére, mint amit itthon, mi is tapasztaltunk. A blog említi a közmédia elfoglalását, a baloldalnak tetsző emberek pozícióba helyezését és az igazságszolgáltatás saját szájíz szerinti “reformálását”. Mindeközben az unió jogállamiságért aggódó fele hallgat és néz ki a fejéből.
Alig pár nap telt el a hatalomra kerülése után, és a Donald Tusk vezette új balliberális lengyel kormány azon nyomban alkotmány- és törvényellenes, a demokratikus jogállam elveit kirívóan megsértő, erőszakos politikai tisztogatásokba kezdett az ország állami intézményeiben. Gondoljunk csak a lengyel közmédiában történtekre, amikoris a kulturális miniszter azonnali hatállyal felmentette a vezérigazgatót és a politikai baloldalnak kedvező felügyelőbizottságokat alakított ki. Ezzel a lépéssel pedig megsértették az alkotmányt több cikkét is. Súlyosbító körülmény, hogy a rendőrséget is bevetették, erőszakkal hatoltak be a közmédiába.
S bár a közhatalmi pozíciók eltérőek, mégis ami a törvényességet illeti, a közmédiát érintő aktuális lengyel folyamatok éles párhuzamot mutatnak a magyar ellenzéki képviselők közszolgálati médiát befolyásolni törekvő 2018 decemberi akciójával is, amikor baloldali politikusok egy csoportja mentelmi jogával visszaélve, jogellenesen és fizikai erőszakot alkalmazva hatolt be az MTVA székházába, ahol fenyegetőleg fellépve, verbálisan és a személyiségi jogokat semmibe véve félemlítették meg a közmédia munkatársait, valamint akadályozták a közérdekű üzem rendeltetésszerű működését. Minden jel arra mutat tehát, hogy a baloldal – legyen akár kormányon, akár ellenzékben – az erőszak alkalmazásától sem riad vissza annak érdekében, hogy uralma alá vonja a közszolgálati médiát.
Vera Jourová nagyon csendben van
Az események időpontjában éppen Lengyelországban tartózkodó értékekért és átláthatóságért felelős uniós biztos, Vera Jourová a közmédia jelenlegi helyzetét érintő kérdésre mindössze akként reagált, hogy „adott pillanatban nem tud erről nyilatkozni”.
A konzervatív lengyel vezetés idején az unió intézményei és tisztségviselő nem voltak ilyen megengedők, sőt – feladva a tisztségük ellátásával együtt járó függetlenség követelményét -, előszeretettel asszisztáltak a Donald Tusk vezette balliberális ellenzék és a Soros Györgyhöz köthető szervezetek összefogásaként megvalósított politikai nyomásgyakorlásokhoz.
Ez volt tapasztalható többek között a 2019-es igazságügyi reform, az abortusztilalom, vagy a lengyel politikába való külső befolyásolás korlátozása érdekében hozott – alkotmányos és törvényes keretek között elfogadott – jogszabályok kapcsán egyaránt.
Ezekben az ügyekben a különböző uniós testületek és tisztségviselők – olykor jogi köntösbe bújtatott politikai dokumentumok kíséretében – rendre elítélték a konzervatív lengyel kormányt, mondván, az demokratikus jogokat sért, ellehetetleníti és fenyegeti az ellenzéki pártokat, valamint szembe megy az uniós normákkal.
Igazságszolgáltatási Tanács lemondatása
Nemcsak a közmédiában dúlnak a harcok, amióta Tusk van hatalom, hanem az igazságszolgáltatás területén is. Hiszen a lengyel parlament alsóházának (szejm) baloldali többsége ugyancsak határozatban szólította fel lemondásra a bíróságok függetlensége felett őrködő Igazságszolgáltatási Tanács (KRS) bíró tagjait, akiknek elsődleges feladata a kinevezésre jelölt bírák előzetes véleményezése. Mint ismert a hazai baloldalnak is terve, hogy alkotmányos puccsal “állítsák helyre” a jogállamot.
A koncepció szerint egy új, baloldali többségű Országgyűlésnek az első ülésnapján át kell vennie az Alkotmánybíróság jogkörét, majd – a Lengyelországban most tapasztaltakhoz hasonlóan – egy országgyűlési határozattal és a szükséges választói legitimáció hiányában, egyszerű többséggel érvénytelennek/semmisnek kell nyilvánítania az egész jogrendszer alapját képező Alaptörvényt, illetve a rendszerváltás óta érvényben lévő kétharmados törvényeket.
Sorosék régóta meg akarják buktatni a nekik nem tetsző kormányokat
Mindannyiunk retinájába mélyen beleégett a kép, amikor Hadházy Ákos a köztelevízió székházának padlóján, hiányos öltözékben fetreng, miközben a körülötte lévő „politikusok”, a liberális médiamunkásokkal karöltve az hirdették magukról, hogy ők a sajtó és a szólásszabadságért küzdenek. Akkor, a külső személélő számára úgy tűnhetett, hogy mindez egy spontán, alulról szerveződő, nem központi irányítású, nem más által megrendelt, és előre megírt forgatókönyv szerinti történetfolyam kicsúcsosodása.
Ám az elmúlt időszakokban, más országokban lezajló hasonló események láttán arra a következtetésre jutottunk, hogy az, amit Szél Berniék, Tordai Bencéék és Hadházyék műveltek, az bizony egy megrendelt és megrendezett olcsó színjáték volt.
A jobboldali kormányok ellen szövetkezett Soros hálózata
A magyarországi eseményekkel majdhogynem egyidejűleg Szerbiában, Olaszországban, Ausztriában és Lengyelországban is a demokratikusan megválasztott kormányok ellen tüntetések szerveződtek. A forgatókönyv mindenhol ugyanazt a sémát követte: a liberális média felhergeli a tömegeket, nulla társadalmi támogatottságú politikusok, csoportok pedig megpróbálnak a tömeg élére állni, és hetekig tartó erőszakos incidensekkel nyomás alatt tartani a kormányokat. Várva, hogy valaki rosszat lépjen.
A nemzetközi média címlapon hozza a Soros által megrendelt balhékat
A szerb és a magyar kormány ellen szervezett megmozdulásokról a leglelkesebben a nemzetközi média számolt be. A finn tévéhíradók mellett a legnagyobb brit lap, a Guardian is címlapon hozta, mind a budapesti, mind a belgrádi eseményeket.
Feltehetően az EP-kampányban is hasonló provokációkra kell számítani. Ennek már bizonyos előjelei láthatóak, az ellenzék mellett működő fél-legitim szervezetek folyamatosan provokálják a kormánypárti szavazókat, a rendőröket és a politikusokat!
Forrás: Tűzfalcsoport, fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS