Van már szuverenitásvédelmi törvényünk és nemsokára a Szuverenitásvédelmi Hivatal is megkezdi működését, illetve a titkosszolgálatok, az ÁSZ és a sajtó tisztességes része is odafigyel arra, hogy ne történjen meg ismét az a szégyen, hogy a hazai baloldal – kikerülve a törvényeket – külföldi politikai célok érdekében pénzt fogadjon el külföldi érdekcsoportoktól. De valóban felkészültünk mindenre? A kisördög ugyanis ott ül a helytartók vállán és ismét győzködi a hazai legyőzötteket, a magyar zombiszervezeteket, hogy legyenek kreatívak, mert a beavatkozási szándék továbbra is erős, az Orbán-kormány megbuktatása pedig stratégiai cél maradt. Ha nem pártfinanszírozással, akkor politikai nyomásgyakorlással, zsarolással, az ország kiéheztetésével. 2024-ben három szereplős politikai küzdelem várható: a kormánypártok, az ellenzék és a birodalmi érdekcsoportok között – remélhetőleg nem áll be a sorba és lesz önálló törekvése a Mi Hazánk Mozgalomnak, a viccpártnak és esetleg az LMP-nek is. A baloldali pártok egymással, a kormánypártok pedig a nemzetközi ellenfelekkel, a Biden-adminisztráció nyúlványaival, a Soros-hálózat helyi sejtjeivel és a brüsszeli progresszív kulturális-politikai erőkkel fognak megmérkőzni. Az ellenzéki harcszíntér már forrong, helyosztó harc zajlik, ütik-vágják egymást, Korányi Dávid minapi véleménycikke pedig felér az első csatakiáltással. Elstartolt a 2024-es választási kampány, megkezdődött a politikai verseny!
Meglehetősen ellentmondásosan kezelik az Óperenciás-tengeren túl a demokráciát. Miközben egyes tagállamokban a Demokrata Párt által irányított bíróságok megtiltják Donald Trumpnak, hogy a választásokon induljon, addig a CIA-tól karnyújtásnyira lévő kormányügynökségeken (National Endowment for Democracy, U.S. Agency For Global Media) keresztül szemrebbenés nélkül tolnak bele dollármilliókat az európai politikába. Nem demokráciaexport, hanem a leendő helytartók támogatása, illetve egyértelműen a szuverenista politikai közösségek megsemmisítése a cél.
Hasonlóan a pluralizmus ellen vétenek a mélypontra került németországi szocdemek, mikor be akarja tiltani a némely tartományban már 30 százalékos népszerűséggel vezető AFD-t; ahogy szintén a jogállamiságot sérti az Európai Bizottság és az Európai Parlament, mikor napi rutint csinál a szerződések megszegéséből.
Éppen ezért szürreális, hogy egy 2022-ben Amerikában pénzt gyűjtő volt magyar aktuálisan éppen egy német napilap hasábjain fejezi ki aggodalmát a magyar demokrácia állapota és az országnak járó uniós pénzcsapok megnyitása miatt.
Korányi Dávid, a 2010 előtti kormányok tisztviselője, Bajnai egykori táskahordozója, legutóbb Karácsony Gergely „tanácsadója”, a rendszerváltoztatás utáni legsúlyosabb kampányfinanszírozási botrány kulcsfigurája véleménycikket írt a német Der Standard kiemelt rovatába, amelyben azt állítja, hogy az Európai Bizottság stratégiai hibát követett el azzal, hogy kapitulált az autokratikus nyomás előtt akkor, mikor megindult a Magyarországnak járó uniós pénzek utalása. (Nagy talány, hogy a premissza és a konklúzió közötti összefüggés miként állt össze, de a progresszív hübriszt ezúttal sem zavarja a józan ész.)
Az egri csillagok Hegedűs Istvánjaként viselkedő Action for Democracy elnökének javaslata az, hogy az országnak jogosan járó pénzeket ne a kormánynak, hanem közvetlenül a vállalkozásoknak és a politizáló, progresszív és kormányellenes „civilszervezeteknek” kellene odaadni, ami egyrészről totálisan sérti az uniós szerződéseket (bár ez nem szokta zavarni a birodalmi gőggel fellépő brüsszelitákat, illetve az európai baloldalt és azok helyi kitartottjait), ám mégis felmerül egy húsba vágó, a demokratikus normákkal kapcsolatos kérdés. Miért is utalna az Európai Bizottság Magyarországnak járó uniós pénzeket olyan cégeknek vagy NGO-knak, akikre soha senki nem szavazott, akiknek nincs legitimációjuk a hatalomgyakorlására? Vagy a választások ezentúl nem számítanak odaát? A demokrácia csak akkor demokrácia, ha a globalista erők kapják a legtöbb szavazatot?
Mindenesetre minden jel arra utal, és a történelmi tapasztalatok mellett az ösztönünk is azt diktálja, hogy
a hazai baloldal a jövőben is külföldi segítséggel akarja legyőzni a demokratikusan megválasztott Orbán-kormányt, illetve az Európában példa nélküli társadalmi többséggel rendelkező Fideszt.
Helytartó kerestetik – írja a lengyel választások tanulságaként Biró András, a XXI. Század Intézet kutatója a Látószögblogon. Nos Lengyelországban megtalálták, illetve hatalomra segítették Tuskot és csapatát – részletezi a szerző. Magyarországon is ráleltek azokra, akik hajlandóak kiszolgálni a birodalmi érdekeket, ám azok tehetségtelennek bizonyultak. A kontraszelektált, ostoba és munkakerülő baloldali elit rossz befektetésnek bizonyult 2022-ben, éppen ezért is meglepő, hogy a katasztrofális vereség után nem történt nagyobb változás és nem is erőltetik a megújulást. Ugyanazok a politikai szereplők, a legyőzöttek és a politikai zombik vezetik a baloldalt, ha valaki mégis kiesne a pártjából, akkor alapít egyet magának, így játékban marad. (Márki-Zay Péter, Jakab Péter, Vona Gábor, Szanyi Tamás, Mesterházy Attila, stb.)
A 2022-es választás külföldi befolyásolását feltáró titkosszolgálati jelentés szerint csak a Korányi Dávid által vezetett Action for Democracy-n keresztül összesen több mint 3 milliárd forint érkezett a baloldalhoz és az azt kiszolgáló, külföldről finanszírozott kormányellenes médiához. Ez példátlan, a rendszerváltoztatás óta legsúlyosabb pártfinanszírozási botrány, ahol nem is az összeg, hanem a forrás és az elvek feladása a legsúlyosabb kérdés.
A skandalum természete, miszerint külföldről kaptak pénzt a kampányra, az ellenzéki szavazók nagy többségének sem szimpatikus – ezt több kutatás is alátámasztja.
Az a baloldali politikai elit, amelyik elfogadta, vagy tiltakozás nélkül hagyta, hogy a szövetségese elfogadja az amerikai dotációt, nos, az eljátszotta a bizalmat.
A bizalom a legnagyobb politikai tőke, ha azt elveszíted, azzal hitelességed is olyan csorbát szenved, amely kijavíthatatlan.
Ennek ellenére nem adják fel. Folytatják az egyébként megbocsáthatatlan, idehaza kontraproduktív tevékenységüket, azaz továbbra is a külföldi segítségben bíznak
Ilyen ostobák lennének? Nem mérnék fel azt, hogy ezzel még inkább elidegenítik a szavazókat? Aligha van így. Nagyon is tisztában vannak a kockázatokkal. Lassú víz partot mos és a „kiéheztetés” politikája logikus, ám végtelenül aljas stratégia. Minél rosszabb az országnak, annál jobb nekik – gondolják. Ami most nem működik, sőt inkább visszataszítónak bizonyult, az idővel elvileg bejöhet. Ha mindent lerombolnak, ha mindent tönkretesznek, amit a kormány 13 év alatt elért (egymillió új munkahely, adócsökkentés, gyermekek után járó adóvisszatérítés és más családtámogatások, rezsicsökkentés, a 25 éven aluliak SZJA-mentessége, a nyugdíjak reálértékének megőrzése és így tovább folytatva a sort), illetve ha engedményre kényszerítik az értékelvű politikában élen járó szuverenista jobboldalt (megsemmisítik a gyermekvédelmi törvényt, belesodornak minket az orosz–ukrán háborúba, semmissé teszik az illegális bevándorlás elleni védekezésünket, stb.) akkor megrogyhat az ország és kialakítható lesz egy olyan zavaros helyzet, amiben ügyesen halászhat az elvtelen, egyébként önálló gondolatra képtelen baloldali pártok politikai elitje.
Intő jel a lengyelországi parlamenti választások kimenetele, ahol szintén kiépült hálózat végezte el a destruktív munkát és ahol szintén jelen volt az Action for Democracy. És ebben a formában nem csupán egy Korányi Dáviddal kell megküzdeni. Nagy erők állnak mögötte
Mindig is tudtuk, de ma már egyre világosabban látjuk, hogy az Action for Democracy tanácsadó testületét a Soros-hálózat kulcsszereplőivel töltötték fel. Az amerikai demokrata párti adminisztrációhoz és külügyhöz szorosan kötődő figurák között megtalálható Kati Marton, aki szerint egy „hülye, ignoráns társadalom” él Magyarországon, a Clinton-kabinetben Európa- és Oroszország-ügyi főtanácsadóként tevékenykedő Charles Gati, valamint az Obama-kormányában 2012 és 2015 között a posztszovjet térségért felelős helyettes védelmi államtitkári posztot betöltő Evelyn Farkas.
A névsor magáért beszél!
A háttérben pedig ott van Bajnai Gordon, akinek cégei (DatAdat cégcsoport) igencsak jól járnak akkor is, ha a demokratikus versenyt elveszíti a baloldal.
A politikai erőviszonyok 2023-ban nem változtak, a frontvonalak befagytak:
a kormány az ország problémáival és a nemzetközi ellenfeleivel küzd, még a baloldali önmagával van elfoglalva. A Fidesz–KDNP-pártszövetséget a jelenlegi baloldal nem tudja demokratikus választásokon legyőzni, éppen ezért járnak árulkodni nyugatra, s ezért tettek meg mindent ez idáig a baloldali uniós képviselők azért, hogy ne kapjuk meg az országnak járó uniós pénzeket.
És ezért lobbizik ezért most Korányi Dávid is.
A kormánypártok valódi ellenfelei Brüsszelben és Washingtonban vannak, így védekezni is velük szemben kell majd. A probléma mindezzel az, hogy a brüsszeliták és a Biden-adminisztráció nem „csak” a kormánynak árt, hanem az országnak – ezt pedig tudja az ellenzék is, mégis megteszi. A magyarokkal szembeni kulturális ostrom, a kormányra gyakorolt brüsszeli nyomásgyakorlás és az országgal szembeni politikai zsarolás velünk lesz 2024-ben is, hisz a birodalmi attitűd évszázadok óta jelen van nálunk, ahogy az azt kiszolgáló, hazai baloldal sem akar megváltozni.
(vezető kép: Bajnai Gordon egykori miniszterelnök Korányi Dávid kül- és biztonságpolitikai szakállamtitkárral áll a Capitolium előtt 2009-ben. MTI/Beliczay László)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS