Nagy János: Meglehet, kormányaink között nem volt mindig baráti a viszony, most azonban együtt kell működnünk

A múlt héten Budapesten járt Robert Fico, Szlovákia tavaly ősszel (újra) megválasztott miniszterelnöke. Fontos látogatás volt. Sokak véleményét fogalmazta meg Orbán Viktor miniszterelnök, amikor kijelentette: évek óta vártunk már erre a találkozóra. Erős mondat. Különösen annak fényében, hogy Szlovákiával és annak jelenlegi kormányfőjével honnan is indult a kapcsolat. A szlovák–magyar viszony legsötétebb időszaka ugyanis éppen Robert Fico 2006 és 2010 közötti első miniszterelnökségére esett – írja Nagy János, Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár a Facebookon. A szöveget változtatás nélkül közöljük. 

Emlékszünk a magyarsága miatt megvert egyetemista, Malina Hedvig szégyenteljes ügyére. Emlékszünk a 2006. november 1-jén történt dunaszerdahelyi szurkolók elleni rendőri túlkapásra (pro memoria: FankaDeli). De emlékszünk arra is, amikor Sólyom László köztársasági elnököt nem engedték be Szlovákiába, és emlékszünk a magyar kisebbségeket hátrányosan érintő törvényekre, amelyek révén megfosztották állampolgárságától a később Magyar Becsületrenddel – az elsővel! – kitüntetett Tamás Ilonka nénit, a balogvölgyi tanítónőt.

2010-re annyira elmérgesedett a helyzet, hogy az akkori szlovák kormány kiérdemelte a civilek Jogtipró-díját is, amit személyesen Gulyás Gergely (jelenleg a Miniszterelnökséget vezető miniszter) és Panyi Miklós (jelenleg a Miniszterelnökség miniszterhelyettese) vitt el. Némi malíciával mondhatjuk: a magyar deputáció elfelejtette közölni a szlovákokkal, hogy a kitüntetés vándordíj (körülnézve Európában, akad bőven, akinek tovább lehetne adni…).

Ekkor már-már úgy tűnt, nincs is visszaút.

Azonban némi szünet után visszatért Fico a kormányrúdhoz, és felismerte, hogy országainkat és polgárainkat több dolog köti össze, mint amennyi elválasztja. Bár a kisebbségi kérdések nem kerültek nyugvópontra, a fókuszba a konnektivitás került. 2014-ben komoly infrastruktúra-fejlesztési csomagot állított össze a két kormány, amely révén 18 új határátkelőt nyitottunk, öt hidat (köztük a fantasztikus komáromi Monostori-hidat) építettünk, összekötöttük a villamosenergia-hálózatainkat, és közösen megépítettük a földgáz-interkonnektort. Blokkosodás helyett konnektivitás!

Jó reményünk van arra, hogy az új szlovák kormánnyal magasabb sebességfokozatba kapcsolhat az együttműködés, hiszen érdekeink 99 százalékban egy irányba mutatnak.

A legfontosabb kérdésekben egyetértünk. Nem adjuk föl a szuverenitásunkat semmiért – sem pénzért, sem ígéretért, sem zsarolásért. Elutasítjuk az Európai Egyesült Államok hagymázos lázálmát. Nem kérünk a tömeges illegális migrációból. Egyetértünk abban is, hogy az orosz–ukrán háborúban senki nem nyerhet, ezért mihamarabbi tűzszünetre és a béketárgyalások szorgalmazására van szükségünk.

Meglehet, kormányaink között nem volt mindig baráti a viszony, most azonban együtt kell működnünk. Ehhez tartozik az is, hogy egymás kisebbségeit kölcsönösen tiszteletben tartjuk, éljenek a Csallóközben, Gömörben, Kassa környékén vagy éppen Békés vármegyében.

Magyarország fontos partnerként, szövetségeseként tekint Szlovákiára. Közös politikai céljainkért egymást erősítve, vállt vállnak vetve kell küzdenünk, hiszen erős ellenszélben hajózunk. Legyen Közép-Európa a közép-európaiaké!