És próbáljatok meg nem kirabolni senkit, amíg a parkolóhoz értek!

Látszólag nyugvópontra jutott az Ukrajna EU-s támogatása körül felhabzott konfliktus, de csak látszólag. A vita sosem a keleti szomszéd támogatásáról szólt, hanem arról, ha továbbra is ki szeretnék rabolni Magyarországot, akkor addig obstruálunk, ameddig fel nem hagynak a rossz szokásaikkal. Az Európai Tanács, Meloni és Macron javaslatára gesztust tett: felhívta a Bizottság figyelmét arra, hogy senki nem hatalmazta fel őket arra, hogy a tagállamoknak járó pénzek körül matassanak, hogy azokat saját kedvükre mulassák el.

Úgy kezdődött, hogy nagyon felháborodtak Brüsszelben, amikor hírül vették, hogy a gaz félázsiai magyarok nem hajlandóak feláldozni magukat Ukrajnáért. Pedig olyan jól kifundálták, hogy a tőlünk ellopott pénzt odaadják Kijevnek, ők meg cserébe megkapják a Kiváló Minőségű Jó Ember-díj aranyfokozatát, babérkoszorúval ékesítve. Később egy lovasszobrot, ami azt ábrázolja, ahogy kivont karddal szankciókat rendelnek el Moszkva irányába. A mutatvány része volt az is, hogy hitvány minőségű, sokszor mérgező ukrán mezőgazdasági termékeket pedig nálunk terítik, elvégre a kirabolt, éhes ember csak nem válogat. Hát, úgy néz ki, nem jött össze, kompromisszum született arról, hogy nem lopnak, maradt nekik a céltalan düh és a kritikai fajelmélet öregszagú, kontinentális változata.

A kritikai fajelmélet sajnos nem vicc, a mesterterv tényleg annyiból állt, hogy a két alacsonyabb rendű társaságot kijátsszák egymással szemben. Európa untermenscheinek, a magyarok pénzét odaadják a kelet untermenschei, az oroszok ellen harcoló, most éppen übermenschnek felfestett, de legalábbis az übermenschek geopolitikai érdekeit képviselő ukránoknak. Az ukrán hatalmi elitet nem szabad ezért kárhoztatni, nekik pénzre van szükségük a háborúhoz, nyilván a legkevésbé sem foglalkoztatja őket, milyen forrásból származnak azok a dollár és eurómilliárdok. Az ukrán kitartást csak komoly pénzekkel lehet fenntartani, ha nem fizetik őket, a végén még belefáradnak a számukra kijelölt kiterjesztett öngyilkosságba. 

A bizalmaskodó lapok beszámolói szerint a németek ragaszkodtak a hagyományaikhoz. Olaf Scholz követelte, hogy Magyarország szavazzon meg mindent, emellett lehetőleg kussoljon, pénz meg nuku, az el van lopva. Meloni és Macron győzte meg a megváltozásról, pedig ő szíve szerint egy oldalkocsis motorkerékpárral öldökölne keleten, nem tárgyalna. A kompromisszumot és értelmes vita keretein belüli érdekérvényesítést komoly inzultusként élte meg minden németek fahrerje, de  a Kiváló Minőségű Jó Ember-díj aranyfokozata annyira csábította, hogy belement. 

Nincs annál lelkesítőbb egy német számára, mint amikor parancsot kap mások tulajdonának elvételére, és a tökéletes felállás az, amikor a német kancellártól kap erre utasítást a Bizottság német vezetője, Ursula von der Pfizer. Ebbe az idillbe rondított bele a két akadékoskodó nyugati vezető, Meloni és Macron, most meg úgy kell eljutniuk a parkolóig, hogy nem rabolnak ki senkit.

Ha valamiben biztosak lehetünk az az, hogy a Bizottság és Magyarország közötti tűzszünet csak átmeneti. Rengeteg bürokrata fésüli át ebben a percben is az uniós dokumentumokat és a különböző, Gyurka bácsi és a Bizottság által fizetett propagandalapok komoly, géppel írt feljelentéseit, hogy ürügyet találjanak a lopásra. Minden bizonnyal az előzetesben tartott olasz terrorista kishölgy fogvatartási körülményeiről megindult széles körű hazudozásból kötelezettségi eljárás lesz, amire hivatkozva Ursula von der Pfizer ismét feljogosítva érezheti magát a lopásra.

Tekintettel arra, hogy mennyire egyedül vagyunk és mennyire korlátozott az uniós érdekérvényesítő képességünk, ez is nagy eredmény. Legalább fél évig most fizetniük kell a számlákat. A folyó fizetési mérlegen meg akkor kell átkelni, ha a folyó fizetési mérleghez érünk, és amíg van vétójogunk, mindig lesz alkalmunk egy újabb fél évre csillapítani Ursula és Olaf kleptomániáját. 

Közben meg is szabadulhatunk tőlük, de ehhez szükségünk lenne az európai, legfőképpen a német választópolgárok bölcsességére. Hmm, jó, hogy van vétónk, az legalább biztos létezik.