A brit történelem legszorosabb választása

Minden idők egyik legszorosabb parlamenti választási harcára készül ma Nagy-Britannia, ahol az előrejelzések szerint sem a kormányon lévő Konzervatív Párt, sem az ellenzéki Munkáspárt nem lesz képes elegendő szavazatot szerezni az abszolút parlamenti többséghez. A brit történelemben szinte precedens nélküli, hogy a kisebb pártok is szerepet kapnak majd a koalíciós alkudozásban.

Egy nappal a választások előtt is fej fej mellett haladt a két legnagyobb párt a közvélemény-kutatások szerint. Mind az öt éve kormányzó Konzervatív Párt, mind az ellenzéki Munkáspárt a szavazatok mintegy 33-34 százalékára számíthat, de egyikük sem fogja megszerezni a kormányalakításhoz szükséges 326 mandátumot. A koalícióalakítás így minden bizonnyal elkerülhetetlenné válik, ami nem egyedülálló, de ritka jelenség Nagy-Britanniá­ban.

Bár az utóbbi öt évben is pártok szövetsége irányította az országot – a konzervatívok a liberális demokratákkal –, az utóbbi évszázadban csak a világháborúk idején alakultak úgynevezett háborús kabinetek több párt részvételével. A mostani helyzetet azonban tovább bonyolítja, hogy a felmérések szerint az eddig a harmadik erőt képviselő liberális demokraták (akik a szavazatok mintegy 8-9 százalékára számíthatnak) sem fognak elég képviselői helyet szerezni ahhoz, hogy akár a konzervatívokkal, akár a Munkáspárttal összefogva hozzásegítsék a győztes pártot a parlamenti többséghez.

Mindez azt jelenti, hogy az eddig háttérbe szorult kis pártok is szerephez juthatnak. Elemzők szerint a konzervatívok a liberális demokratákon kívül az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjával (UKIP) és az északír Demokratikus Unionista Párttal foghatnak össze az új parlamentben. A UKIP az utóbbi öt-hat évben a brit politika egyik meghatározó erejévé vált, a bevándorlás korlátozásával és a brit EU-tagság megszüntetésének szükségességével kampányolva elsősorban konzervatív szavazókat sikerült maga mellé csábítania.

Bár a legutóbbi európai parlamenti választásokat megnyerték, most pedig a szavazatok 13-14 százalékára esélyesek, a brit választási rendszer sajátossága miatt (pártlisták révén nem lehet bekerülni a parlamentbe, csak egyéni választókörzetekből) csak 3-4 mandátumot szerezhetnek a választásokon.

A Munkáspártnak jobbak a koalíciós kötési esélyei, hiszen a liberálisokon kívül az utóbbi években igencsak népszerűvé vált Skót Nemzeti Párt (SNP) is szóba jöhet partnerként. A baloldali-nemzeti SNP évtizedek óta kampányol Skócia függetlenségéért, a tavalyi függetlenségi népszavazást is ők kezdeményezték, s bár végül az Egyesült Királyságtól való elszakadást ellenzők kerültek többségbe, az SNP-nek sikerült feltüzelnie a skót nacionalizmust.

A nemzeti párt mindemellett a saját parlamenttel és autonómiával rendelkező Skócia kormánypártja is 2007 óta, az utóbbi években pedig sikerült szinte teljesen egyeduralkodóvá válnia az északi országrészben. Skóciában Margaret Thatcher kormánya óta népszerűtlen Konzervatív Párt teljesen eltűnt a politikai palettáról, a brit politikai elitből való kiábrándultság miatt pedig a Munkáspárt szavazótábora is fokozatosan az SNP-hez került át, amely az öt évvel ezelőtti brit parlamenti választásokon megszerzett hat mandátumához képest most 40-50 képviselői helyre számíthat.

„Egyáltalán nem lenne meglepő, ha többpárti koalíció alakulna, esetleg egypárti kisebbségi kormány jönne létre egy másik párt külső támogatásával, netán egy éven belül újabb választásokat írnának ki” – mondta el a Napi gazdaságnak Matthew Ashton. A Nottingham Trent University oktatója szerint bár a Munkáspárt elzárkózott a skótokkal való együttműködéstől, szükség lesz a támogatásukra, ha kormányozni akarnak. Ebben a helyzetben jó alkupozícióba kerülne az SNP, amely újabb önrendelkezési jogokat akar kiharcolni Skóciának. Matthew Ashton szerint a választásokat a brit gazdaság állapotának megítélése, illetve a mindenki számára ingyenes állami egészségügyi szolgálat (NHS) jövőbeni finanszírozásának kérdése fogja eldönteni.

David Cameron miniszterelnök és a Konzervatív Párt a gazdasági mutatók javulásával igyekezett rávenni az embereket arra, hogy a jelenlegi koalíció fennmaradására szavazzanak. Míg a gazdaság valóban növekedésnek indult, az emberek nem igazán érzik az ezzel járó előnyöket, és ez különösen a Közép-Angliában és onnan északra élőkre igaz, véli a szakértő, aki szerint nem véletlen, hogy a Munkáspárt és annak vezetője, Ed Miliband a nagyobb társadalmi igazságossággal, a lakás- és az energiaárak csökkentésének szükségességével és a gazdagabbak megadóztatásával kampányolt. Matthew Ashton meglepőnek nevezte, hogy a várttal ellentétben a kampányban csak kevés szó esett a bevándorlás kérdéséről, illetve Nagy-Britannia és az Európai Unió kapcsolatáról.

Forrás: Napi Gazdaság Online