Svédország ellen sem sikerült, újabb vereséget szenvedett a magyar női kézilabda-válogatott a Szlovéniában zajló Európa-bajnokság középdöntőjében. Bár többször is volt esélyünk arra, hogy szorossá tegyük, vagy akár meg is nyerjük a mérkőzést, a döntő pillanatokban mindig újítani tudó svédek végül megérdemelten nyerték meg a mai meccset.
A legnagyobb kérdés válogatottunk mai, svédek elleni középdöntős mérkőzése előtt az volt, hogy a csoportmeccseken, vagy a Dánia elleni első középdöntős meccsen látott játékkal rukkol-e ki válogatottunk? Azért nem volt ez mindegy, mert bár a dánok ellen is vereség lett a vége, ám a csoportmeccsekhez képest szinte mindenben sikerült előre lépnie csapatunknak. Játékunk további javulását reméltük, mert ez esélyt kínált arra is, hogy megszerezhessük első pontunkat, vagy akár győzelmünket is a középszakaszban.
A meccs sajnos nem így indult, mert egy gyors gólváltást követően hárommal elhúztak a háromkoronások (1-4), és úgy tűnt, hogy éppen azzal – a gyors indításokkal – kerekednek nagyon is fölénk, amelyben tudtuk, hogy erősek. Ám mielőtt nagyon nekikeseredtünk volna a beragadt meccskezdés miatt, kisvártatva talpra álltunk, sőt, a 8. percben Albek Anna szép átlövésével már mi vezettünk (5-4). Meccsben voltunk, jól reagáltunk a szituációkra, rendben volt a védekezésünk és képesek voltunk gólra váltani a támadásainkat. Mindez azt mutatta, hogy igenis képesek vagyunk pariban lenni, csak az volt a kérdés, hogy ezt állandósítani tudjuk-e?
Mintegy tíz percen keresztül képesek voltunk, Debreczeni-Klivinyi Kinga második góljánál is egyenlő volt még (10-10), ám akkor valami megint elcsúszott egy kicsit. Szinte percenként növekedett a svéd előny, így a félidő hajrájához érkezve már ismét háromgólos volt a svéd vezetés (12-15). Bár a szünet előtt még egyszer felzárkóztunk, méghozzá lerohanásos gólokkal (15-16), a végszó sajnos a sárga mezeseké volt, így háromgólos hátrányban (15-18) mehettünk pihenni.
Klujber Katrin ma is a legeredményesebb játékosunk volt, rajta múlt a legkevésbé az újabb vereségünk…
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
A második félidőt egy oldalhálóval kezdtük, amire gólt lőttek a svédek, így először a meccsen négygólos előnyt építettek fel (15-19). Roppant fontos volt, hogy ne törjünk meg, hiszen egy vagy két újabb svéd góllal el is mehetett volna a mérkőzés. Szerencsére Vámos Petra nem hibázott, sőt, két nagyszerű védekezés és két pompás Kuczora-találat után máris egyre felzárkóztunk.
Az egész mérkőzésre jellemző volt ez a hullámzás, amelyből azonban sajnos rendre mi jöttünk ki rosszul. Amikor ugyanis végre megközelítettük a svédeket, akkor mindig kimaradt egy-egy fontos helyzetünk, miközben a svédek suttyomban visszaszerezték a leolvadt három-négygólos előnyüket. Golovin Vlagyimir megpróbált cserékkel frissíteni, időt is kért, de érdemi változás az eredményben nem történt, így az 56. perc elején ötgólosra hízott a svéd előny (23-28), amellyel lényegében eldőlni látszott a mérkőzés.
A találkozón voltak egészen jó időszakaink, szereztünk szép gólokat is, ám a kulcspillanatokban sajnos a svédek tudtak újítani, és letörve próbálkozásainkat, végül is egyértelműen a maguk javára fordították a találkozót. Végeredményben öt góllal nyert Svédország (25-30), így már csak egy lehetőségünk maradt arra, hogy sikerüljön egy győzelmet is aratni a középdöntőben. Ehhez a házigazda Szlovénia ellen kellene diadalt aratni, de még ha ez sikerül is, akkor sem érhetjük el az eredeti célkitűzést, a legjobb nyolc közé kerülést.
Vezető kép: MTI/Czeglédi Zsolt
Drazsen
2022-11-16 at 15:18
“Hajrá magyarok!2022-11-14 at 22:57
Ők legalább mind magyarok, nem úgy, mint a multikulti ftc futballcsapat”
Azt nem vetted észre, hogy ez a válogatott, nem pedig egy klubcsapat? Nézd meg a Győri Audi ETO-t ott is a csapat nagy része külföldi. Csak velük tudnak nemzetközi szinten így teljesíteni
füredi46
2022-11-15 at 14:38
Engem speciel semmi meglepetés nem ért, ez volt várható, ez a realitás. Egyetlen nemzetközi szintű női kézilabdázónk nincs, nyilvánvaló volt, hogy a világsztárokkal teletűzdelt norvég, dán, svéd válogatottól simán kikapunk, ám sajnos még a sztárok nélküli horvátoktól is csúnyán zakóztunk. Ennyi – mert ezek csak ennyit tudnak. Görbicz Anita volt az utolsó világklasszis játékosunk, azóta nulla a felhozatal. Bár Vámos Petra és Klujber Katrin ígéretes tehetségek és még fiatalok, belőlük talán még lehet nemzetközi szinten is jegyzett játékos, s akkor tán’ 2-3 év múlva már nem tizenkettedikek leszünk, hanem csak tizedikek.
Sas
2022-11-14 at 23:51
A sportág vezetése megérett a Darwin-díjra-ebben a sportágban is, szervezési kontextusban, minden illogikus.
Vízöntő
2022-11-14 at 23:26
A három skandináv csapat hasznos volt, a rutint, a csapattá érést nagyban segítette. Áttörtek egy gátat, menetelnek egy jó irányba! A rutinos játékosok kiesése után gyakorlatilag csak ez lehetett a cél.
Engem a sztárolt kapusok teljesítménye lepett meg.
A mai meccs? A két montenegrói bíró apró döntésekkel amit lehetett megtett a svédek mellett a rendező társ, Szlovénia helyzetbehozására. Válaszul meg kell vernünk Szlovéniát, mert a mi csapatunk már nem a felkészülési meccsek válogatottja!
Hajrá magyarok!
2022-11-14 at 22:57
Ők legalább mind magyarok, nem úgy, mint a multikulti ftc futballcsapat.
Ennek a csapatnak sok sikert kívánok!
vélemény
2022-11-14 at 22:51
Mint mondták volt, hogy nem a számszerű eredmények fontosak, hanem a részvétel.
A szakszövetség túl magasra tette az elvárások szintjét a honi helyzet alapján.
A sportágakra is rátelepedett emberkereskedelem következményeként láthatóan ellehetetlenül ütőképes nemzeti csapat létrehozása. Továbbá a játéktudás, a szakedző szerint jónak mondott erőnlét sem üti meg a kívánt mértéket.
Sas
2022-11-14 at 22:18
A sportág vezetése legyen már meg koszorúzva, mint anno a helléneknél az ünnepi ökör.
Sas
2022-11-14 at 22:16
Most ez melyik meccs volt? A..” nem értjük mi történt”, vagy az : “ebből lehet építkezni?”, vagy az : ” otthoniakkal kiegészülve, jövőre”, vagy pedig a :”nem vagyunk ilyen hangulathoz, iramhoz szokva, de majd..izé..”-meccs?———