A magyar már csak ilyen: rendíthetetlen, „rémisztő képződmény”

Négy évvel ezelőtt tudtuk meg Niedermüller Pétertől, hogy a fehér, heteroszexuális, keresztény emberek rémisztő képződmények. Ezen persze jól elnevetgéltek Tordai Bencével az ATV stúdiójában. „Hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, ugye fölsoroltuk: a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én, mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen. Ezek a fehér, keresztény, heretoszexuális férfiak, meg azért nők is vannak közöttük, bocsánatot kérek. Ez a családelképzelés. Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből – mondom csöndesen nektek.” Ezt fejelte meg Tordai Bence azzal, hogy „akik antifeministák”. Talán nem is gondolták, hogy ezek a „rémisztő fehér képződménynek” nevezett antifeminista, fehér nacionalisták – tudják, a keresztények – ezt nem fogják annyiban hagyni. Mert azért mindennek van határa.

Attól, hogy keresztények vagyunk, még nem kell eltűrnünk, hogy meggyalázzák a hitünket. A PestiSrácok.hu szerkesztősége által szervezett demonstrációhoz rengetegen csatlakoztak 2020-ban, amikor az erzsébetvárosi polgármesteri hivatal épülete előtt békésen álltunk ki a hitünkért, magunkért és szólítottuk fel Niedermüller Pétert bocsánatkérésre, valamint arra, hogy távozzék a közéletből. Négy éve nem kért bocsánatot és még mindig a Gyurcsány-párt politikusa. Érdekes módon sem akkor és azóta sem emelte fel szavát a vérlázító kijelentés miatt az Európai Parlament egyetlen bizottsága sem, nem hallottunk arról, hogy milyen módon tapossa sárba a magyar emberek többmilliós táborának hitbéli meggyőződését, ez nem sértett semmilyen uniós jogot.

Az eset jól példázza, mennyire van balanszban a hazánk ellen indított kötelezettségszegési eljárások tucatja a valósággal. Az, hogy Magyarországot 2010 óta folyamatosan támadják Brüsszelben, nem a véletlen műve. Orbán Viktor személye, eltökéltsége a magyar érdekek és a keresztény értékek megvédése mellett már akkor kiverte a biztosítékot a Soros György által irányított – mondjuk ki: pénzelt – brüsszelitáknál. Azóta is célkeresztben van Magyarország kormánya, amelynek képviselői egészen elképesztő higgadtsággal tűrik, hogy Verhofstadt és a liberális gittegylet üvöltözve gyalázzák hazánkat, szidják a miniszterelnökünket és vonják kétségbe több millió ember döntésének létjogosultságát, akik az eltelt 14 év alatt újra és újra kétharmados többséggel hatalmazták fel Orbán Viktort kormányalakításra.

Persze akkor is diktatúrát és jogsértést kiáltottak, amikor 2015-ben a magyar határon kerítést építettünk, mert nem akartuk az illegális migránsokból álló tömeget Európára szabadítani. Később persze beigazolódott, hogy már megint nekünk, magyaroknak volt igazunk, amikor megvédtük Európát a totális összeomlástól, bár tény, hogy a nyugati multikulturális lázban égő országoknak azért mégiscsak sikerült a szociális ellátórendszereiket kiaknázni, saját állampolgáraik kárára. Nálunk még mindig béke és biztonság van, nyugodtan járhatunk az utcán és nem kell félnünk az Iszlám Állam katonái által végrehajtott terrortámadástól, ami  évek óta tartja rettegésben a nyugati országokat. De úgy tűnik, még ez sem volt elég tanulópénz számukra, és olyan EP-képviselőket választottak meg, akik még mindig eltökéltek abban, hogy migránsok millióit szabadítsák rá kontinensre.

Bár bizakodásra ad okot, hogy egyre több nemzetállamban látják már meg azt, amit mi, magyarok évekkel ezelőtt szajkóztunk: a globalista elit egy csoportja nem tehet meg bármit, akármit, nem rángathatja marionettbábként azokat a választott vezetőket, akik egy senki által meg nem választott uniós tanács által próbálják meg letolni az európai emberek torkán, hogy az elfogadás égisze alatt nekünk tűrnünk kell mindent. És mint azt a már említett Niedermüller Péter 2017-ban Brüsszelben a PS-nek kifejtette: ő bizony lebontaná a határkerítést is.

Itt azért mégiscsak felmerül bennem, hogy vajon miért is nem tudja elviselni a fehér, heteroszexuális embereket, akik számára rémisztő képződmények? Ellenben azokkal, akik képtelenek az európai értékek elfogadására, akik nem is leplezik, mennyire nem tudnak és nem is akarnak integrálódni?

Mi, magyarok, rendíthetetlenségünknek köszönhetően megőriztük nemzeti függetlenségünket, a normalitást képviselve kiálltunk azok mellett az értékek mellett, amik számunkra valóban fontosak: az Istenbe vetett hitünk, a nemzeti függetlenségünk megőrzése és a családok biztonsága. A gyermekvédelmi törvény – amit ők homofóbként emlegetnek – két évvel ezelőtti elfogadása már most jól látható hatással van a társadalomra: a mi gyerekeinket nem mérgezik LMBTQ-ideológiával, a fiatalok házasságban szentesítik a kapcsolatukat és vállalnak gyereket, amihez tényleg olyan segítséget kapnak, ami a Gyurcsány-éra alatt csak álom volt számunkra. Meggyőződésem, hogy nálunk ezért nem sikerült forradalmat kirobbantani, pedig nagyon igyekeztek 2017-ben a CEU-tüntetéseken.

De a magyar már csak ilyen. Rendíthetetlen.

És az, amikor a diktátornak csúfolt magyar kormányfő ismét ott állt az EP-ben – kitéve a felhergelt, nyugati liberális, magából kivetkőzött, gyűlölettől fröcsögő képviselők között –, majd azt mondta: „Orbán Viktor vagyok, Magyarország miniszterelnöke. Azért jöttem, hogy megvédjem a hazámat” – szerintem sokunk szívébe örökre bevéste magát.

Azóta is sokat beszélgettünk arról, hogy ennek a mondatnak ott, akkor, miért is volt ekkora hatása… hiszen csak egy gondolat. Egy kijelentés… De volt benne valami különleges: az erő és az alázat. És talán akkor értettük meg igazán, mennyire hálásak lehetünk azért, hogy olyan embert választottunk meg miniszterelnöknek, aki a végsőkig elmegy azért, hogy Magyarország megőrizze függetlenségét.

Persze, azóta sincs ez másként: hiába a zsarolás, a hazugságokból összefércelt uniós kötelezettségszegési eljárás, kitart a nemzeti érdekek védelme mellett. Még akkor is, ha van olyan külföldi érdekek mentén politizáló, magyar(nak mondott) ellenzéki képviselőcsoport, akik saját hazájuk ellen tevékenykednek, és akikről jól tudjuk: egyáltalán nem a nemzetük iránti elköteleződésük a legerősebb tulajdonságuk.

De ahogyan napra pontosan négy évvel ezelőtt fogalmaztam Niedermüller Péter „frenetikus” kijelentését követően, most is csak annyit üzennék nekik: kívánom, hogy találják meg helyüket a világban. Azt a közösséget, ahol jól érzik magukat. Azonban van egy rossz hírem: ez nem Magyarországon van. Itt ugyanis az emberek többsége fehér, heteroszexuális és keresztény ember, akik a normalitást képviselik. Akik megadják a tiszteletet, de el is várják.

Az üzenetünk egyértelmű: több tiszteletet a magyaroknak!

És több méltóságot kívánunk az ellenzéki képviselőknek. Szükségük van rá.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu