A (M)agyar Nemzet találkozott a védett tanúval, aki készpénzben kivette a kormány lopott pénzét a bankból, abból gyémántot vett, majd jöttek az arabok és….

Fékezhetetlen agyvelejű Simicska Lajos újabb tollbamondó versenyt rendezett a kézivezérlése alá tartozó, egykor szebb napokat is látott Magyar Nemzet szerkesztőségében. A csak MN monogrammal, tehát nevét nem vállalva publikáló szerző még a 3-4 milliárd eurós mesebeli kárösszeget is belefogalmazta igyekvő dolgozatába, hiszen ez az összeg már a legendássá nemesült Kósa-hamisítványokban is szerepelt.

A Magyar Nemzet ma reggeli fogalmazása azt a hihetetlen történetet próbája meg eladni megmaradt olvasóiknak, hogy az egy, az Egyesült Államokban eljárás alá vont személy a kormányzati köröknek segített a Magyarországon elsikkasztott uniós pénzek külföldre juttatásában, hogy később a havala-rendszerben tisztára mosva, arab befektetésként érkezzenek vissza. Bizonyíték? Logikus történetvezetés? Minek, elvégre kampány van. És ha kampánylyukból kampányszél fúj, akkor a Magyar Nemzet egy jókora kampánylyuk.

„Egy magyar férfi az FBI tanúvédelmi programjában kapott papírokkal él az Egyesült Államokban, és azért kíváncsiak rá az amerikai hatóságok, mert úgy vélik, ő is egy szem volt abban a láncban, amelynek a segítségével az elmúlt években 3-4 milliárd euró, vagyis ezerháromszázmilliárd forintnak megfelelő összeg szivároghatott ki Magyarországról arab és ázsiai számlákra. A pénz – az amerikaiak gyanúja szerint – a nyertes uniós pályázatok >>alkotmányos költsége<<, a kormánypárti politikusok részére visszaosztott jutalék.” – írj az MN monogrammal publikáló szerző.

A mese tehát a következő: kiviszik az ellopott pénzt Bécsbe, átfolyatják a terrorcsatornákon, átváltják gyémántra, körbeutaztatják a világon, utána hazahozzák és a végén Magyarországon hoteleket vesznek belőle, mert itt a legjobb a turizmus a világon. Az FBI mindezt konspiratívan kiszivárogtatja Schlcht Csabának, elvégre angolul se kell tudni ahhoz, hogy valakit informáljon az FBI. Valószínűleg elmutogatták neki. Vagy egyre hangosabban elüvöltötték, mint átlagember a japán turistának, hogy merre van a Halászbástya. És mindezt végül azzal támasztják meg, hogy a több mint 300 millió lakossal rendelkező Egyesült Államokban a Magyar Nemzet újságírója összefutott a kulcsfigurának nevezett személlyel, aki az FBI tanúvédelmi programjának a vendégszeretetét élvezi, és ez a személy nem nyilatkozott. Hát… Perdöntő… Így hát ehhez a meséhez még annyi bizonyítékot sem csatoltak, mint Kósa Lajos 13 ezer milliárdos varázspénzéhez. Még egyszer: a több mint 300 milliós lélekszámú USA-ban az újságíró egyszer csak összefut az FBI tanúvédelmi programjában rejtegetett magyar bűnözővel, aki ugyan meg sem szólal, de MN úr érzékeny receptoraival kitapogatta a történetet, miközben észrevétlenül megérintette a fülét. Vagy valami ilyesmi…

A számokkal szokás szerint hadilábon áll a Magyar Nemzet és titokzatos szerzője, ugyanis uniós pénzekből ennyit ellopni alapvetően képtelenség, az elmúlt két ciklus teljes EU-költségvetése körülbelül 6-8 milliárd, ha annak a fele eltűnik, akkor hogyan magyarázzák a „csak az uniós forrásokból fejlődik az ország” toposzokat? Az meg különösen vicces, amikor megpróbálják leírni a gyakorlatot úgy, hogy az állami tulajdonban lévő bankokból készpénzben, 250 ezer eurós tételekben (nyolcvan millió Forint) veszi fel a titokzatos tanú a 3-4 milliárdot. Talán a túlzott lelkesedés az oka, de ezt nem gondolták végig, a 3-4 ezer milliárd euróra rugó „alkotmányos költség” ilyen formában történő visszacsorgatása mintegy 16 ezer sorban állást igényelt volna az elkövetőtől, ami talán még egy kitalált mesterbűnözőnek is kicsit megterhelő. A gyémánttá vált „alkotmányos költség”, magyar védett tanú Amerikában címet parafrazálva csak annyit tudunk hozzátenni a történethez, hogy Simicska Lajos kezében a Magyar Nemzet láthatóan egy rakás szarrá vált.

Gifek: giphy.com