A menekültek visszafogadása felfüggeszthető – a dublini egyezmény nem

A sajtóban megjelent hírek alapján Magyarország felfüggesztette a dublini egyezmény végrehajtását, így hazánk átmenetileg szünetelteti a menekültek visszafogadását Nyugat-Európából. A lapunknak nyilatkozó szakember szerint azonban nincs nemzetközi jogi lehetőség egy egyezmény felfüggesztésére, csak a dublini egyezményen belül van mozgásterünk.

A NapiGazdaság.hu információi szerint Magyarország felfüggesztette a dublini egyezmény végrehajtását. Az indoklás sem Magyarország adminisztrációs kapacitása, sem az átmeneti szállások befogadási képessége nem teszi lehetővé, hogy a jelentős számú Nyugatról érkező bevándorlót fogadni tudjuk. A lap értesüléseit összefüggésbe hozta azzal, hogy Ausztria már a jövő héttől megkezdené koszovói menekültek egy csoportjának visszaküldését, és amennyiben Németország hasonló lépésre szánja rá magát, akkor mintegy tizenötezer bevándorló érkezhet vissza Magyarországra.

A bevándorlók visszaküldését Ausztria számára az uniós jog részét képező dublini egyezmény tenné lehetővé azon bevándorlók esetében, akik menekültstátuszukat más országokban nyújtották be először. Ezek az úgynevezett „felelős országok” Ausztria esetében leginkább Magyarország és Bulgária. Mivel semmi nem garantálja, hogy a felelős országba visszaküldött bevándorló még egyszer nem próbál Ausztriába visszamenni, az osztrák törvényhozás létrehozta a biztonságos származási országok listáját. Ezekbe az országokba gyorsított eljárás keretében küldhetik vissza azokat, akik indokolatlanul és többszörösen folyamodnak menekültjogi státuszért.

A lapunknak név nélkül nyilatkozó szakértő szerint Magyarország a menekültek visszaküldése ellen nem védekezhet a dublini egyezmény felfüggesztésével, erre ugyanis a nemzetközi jog nem ad lehetőséget. A szakértő feltételezése szerint a hír az egyezményen belüli jogi lehetőségek kihasználására utalhat. A visszaküldés folyamata elviekben nem úgy zajlik, hogy a bevándorlókat egyszerűen átszállítják a „felelős országba”. A tagállam először is megkeresi a felelős országot a visszaküldés szándékával, amely ellen a felelős tagállam jogilag védekezhet. A két héttől akár két hónapig is elhúzódható procedúra alatt van lehetősége a felelős tagállamnak is arra, hogy a visszaküldést visszautaítsa, de ezt minden esetben külön eljárás keretében kell vizsgálni. Szakértőnk szerint Magyarország jogi lehetősége lehet, ha például nem ismeri el a felelősségét a menekültügyi státusz igénylésével kapcsolatban, ebben az esetben a másik tagállamnak kell a menekültstátusz igényét elbírálni.

Szakértőnk ezzel kapcsolatban arra is utalt, hogy a bevándorlókkal kapcsolatos huzavona éppen odáig vezethető vissza, hogy a tagállamok igyekeznek kibújni a kérelmi eljárások lefolytatása alól, mivel ezek 3-6 hónapot vesznek igénybe, és már ezalatt is gondoskodniuk kell a kérelmezők ellátásáról. A bevándorlók ráadásul a gazdagabb Nyugat-európai országokat veszik célba, ahol magasabb segélyekre és jobb ellátásra számíthatnak. Magyarország szerencsétlen helyzete abból adódig, hogy Szerbiával ellentétben részese a schengeni határvonalnak, ezért kötelessége mindegy egyes a határon elfogott bevándorlóval szemben lefolytatnia a menekültügyi eljárást. Hiába, hogy a bevándorló nem hazánkba igyekezett, ha először álunk adta le kérlmét, nálunk is kell azt elbírálni, sőt a későbbiekben gondoskoni is róla.

Mivel Szerbia nem része a schengeni határvonalnak, nem kötelessége feltartóztatni a bevándorlókat, és megindítani a menekültügyi folyamatot. Lapunk ezzel kapcsolatban azt kérdezte a szakértőtől, hogyan küldhetnénk mi is tovább Szerbiának az onnan érkező bevándorlókat, ha ezt nem tudjuk bizonyítani. A szakértő szerint mivel a szerb-magyar határt átlépő bevándorlókat nagy százalékban már a határnál feltartóztatják, a menekültügyi folyamat során rogzítésre kerül az is, honnan érkezett a bevándorló, ami később érvként felhasználható. Más a helyzet azokkal, akiket már az ország belterületén állítanak meg, az ő esetükben nem lehet bizonyítani, mely országból érkeztek.