Magyar Péter feltűnése és az egyre kevésbé viccesebb Kutyapárt erősödése Donáth Annának fáj csak igazán. A színpadon ellenzékváltást ígért, miközben az általa vezetett Momentum olyan mélyre csúszott, hogy a túlélés érdekében a színfalak mögött ma már mindenkivel, még a szélsőbalos erőszakot Magyarországra importáló Szikra Mozgalommal is összebútorozott – legutóbb Zuglóban. Nagyon úgy tűnik, hogy nálunk a liberálisok és a komcsik generációról generációra egymásba szerelmesednek. A Momentum gyakorlatilag megismételte ezzel az SZDSZ ősbűnét. (Szabadelvűként – egy normális politikai kultúrában – nem normális dolog neomarxistákkal közösködni.) A választópolgár így – teljesen jogosan – előbb hiszi el az őszinte ellenzékváltás igényét Magyar Péternek, vagy a viccpártnak, mint a lila színű zászlóval közlekedő ostoba, ám meglehetősen gőgös bikaborjaknak.
A brüsszeli árulkodással olyan zsákutcába került a Momentum, hogy ma már komoly tétben fogadhatunk arra, hogy egy mandátumot veszíteni fognak. Ha pedig szinten tartja Magyar Pétert a külföldről finanszírozott kormányellenes média (mert valljuk meg, hogy nekik köszönheti a pünkösdi királyságát), akkor a Momentumnak még az öt százalék sem lesz meg, és kiesnek az Európai Parlamentből.
A Kutyapárt és Magyar Péter ugyanaz a tünet, csak éppen más formában mutatkozik meg. A baloldali szavazó ellenzékváltást akar – ezért néznek már-már megváltóként az árulóra és ezért nyerik sorra az előválasztásokat a kutyások. Erre a Momentumnak is volt némi esélye (vagy legalább őszinte erőfeszítést tehetett volna ennek érdekében) 2019 körül, de meglepően üresfejűeknek és tökfilkóknak bizonyultak. Végül pedig csak odaálltak Gyurcsány mellé, illetve mögé. Ezek után ki hiszi el Donáth Annának, hogy komolyan gondolja az ellenzék-, illetve a generációváltást a balliberális oldalon? Elszalasztották. Ez a vonat elment.
A Momentum varázstalanította magát. Jobboldalról esélyük sem volt szavazatot szerezni, hisz francia érdekek szerint elgáncsolták az olimpiát, majd a határon túli magyar identitású pártokkal szemben kampányoltak (ilyet még az SZDSZ sem tett!), és annyi, de annyi marhaságot hordtak össze (főleg Fekete-Győr és Gelencsér), hogy ma már egyre kevesebben hisznek nekik. Csalódott bennük a belvárosi liberális értelmiség, a külföldről finanszírozott média és azok a fiatalok is, akik igazából elirigyelték a talmi sikerüket.
Nem is beszélve arról az aknamunkáról, amit Brüsszelben végeznek. Szinte érthetetlen az a szamárság, hogy büszkén vállalják az árulkodást, a magyar helyzetről való hazudozást. Nem a kormánynak, hanem az országnak ártanak, ezt átlátja és érti is a választópolgár. Ez pedig az ellenzéki szavazónak sem tetszik úgy általában. Politikai zsákutca, ahonnan Donáth Anna nem tud kifordulni.
De csődöt mondott a Momentum identitásképzése is. Szabadelvű, liberális és progresszív jelzővel illették magukat, megújulásról beszéltek, miközben semmi különös dolgot nem találtak ki, a színfalak mögött pedig mindenkivel összefogtak, aki felajánlkozott. Gyurcsánnyal is. A Párbeszéddel és az MSZP-vel is. Néhol volt ugyan egy kis csetepaté, de mikor komolyra fordult a konfliktus, akkor a Momentum vezetése inkább kizárta a helyi tagokat, nehogy országosan is elmérgesedjen a helyzet.
A Momentum kétségbeesését jól mutatja, hogy Zuglóban még a neomarxista nézeteket valló Szikra Mozgalommal is összeálltak. Mivel a XIV. kerületben a szocialista vezetés már rég kitette őket a pozíciókból, a Momentum olyan szövetségest keresett, aki még szóba áll velük és akikkel talán ki lehet majd alkudni egy-két állást az önkormányzatnál. De hogy pont a kommunista nosztalgiára építő Szikra Mozgalmat találták meg? Abszurd!
A szabadságban hívő, az Európai Egyesült Államok létrejöttét támogató, illetve progresszív értékeket – legalábbis szavakban – valló párttól teljesen életidegen, hogy egy neomarxista alakulattal mozogjon együtt. Legalábbis egy normális politikai kultúrában. (Valójában egy normális politikai kultúrában a Szikra Mozgalmat kiközösítették volna.)
Ne felejtsük el: a Szikra importálta Magyarországra a szélsőbaloldali erőszakot az Antifa német osztrák és olasz sejtjeivel. Ergo: az összefogással a Momentum legitimálta a szélsőbalos agressziót. És nem szégyellik magukat!
A Momentumot végül nem Gyurcsány fogja felfalni, hanem önmagukat temetik el. A gőg és az ostobaság borzalmas elegy. Donáth Anna nem adott új impulzust a pártnak, ám ezt a halálos mixtúrát kikeverte. Innen nincs visszaút, innen nem lehet megújulni. Nagyon mély ez a gödör.
A Momentum bűnben fogant, és nagyon úgy tűnik, hogy most is a sötét oldalt választja. Inkább fog össze a szélsőbalos erőszakot támogató komcsikkal, mintsem azon törnék a fejüket, hogy milyen Magyarországot szeretnének.
Csak ez a kivagyiság múlna el végre. Majd júniusban.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS