A multikulturalizmus oltárán feláldozott fehér brit gyereklányok (18+)

Szinte felfoghatatlan borzalmak kitudódása kelt botrányt Nagy-Britanniában: pakisztáni hátterű, muszlim férfiak fehér gyereklányok ezreit erőszakolták meg csoportosan évtizedeken (!!!) át, de az eseteket eltussolták a helyi hatóságok a politikai korrektség nevében és a „közösségi kapcsolatok” érdekében, elkerülendő a faji feszültségek lángra lobbanását. Az áldozatok pedig, különösen mivel munkásosztálybeli fehér gyereklányokról van szó, úgy tűnik, nem számítanak. GAV DUNCAN kollégánk írása.

A történet egy új epizódjaként Jess Phillips, a jelenlegi „oltalmazási” miniszter (igen, így hívják Nagy-Britanniában a sebezhető emberek védelmezéséért felelős kormánytisztviselőt) úgy döntött, hogy nincs szükség országos kivizsgálásra, elég, ha az érintett észak-angliai városokban helyi szinten veszik elő újra az aktákat. A döntést megdöbbenéssel fogadta a brit nyilvánosság, mivel országszerte számos városban történtek hasonló incidensek: a hatóságok szemet hunytak olyan esetek felett, melyekben elsősorban fehér gyerekeket bántalmaztak szexuálisan elsősorban pakisztáni „örökségű” férfiak. 

Sokkoló esetek ezrei – 18+!

Figyelem, csak felnőtteknek! – Ami a konkrét eseteket illeti, a bírósági akták szerint Mohammed Karrar például biciklipumpával „készített fel” egy fiatal lányt a csoportos anális erőszakra, amiben öt vagy hat férfi vett részt, és a lány vallomása szerint egy ponton egyszerre négyen hatoltak testébe, a szájába pedig egy piros labdát tettek, hogy sikolyait ne hallják. Egy másik esetben egy intézetben nevelkedő 14 éves kislányt erőszakoltak meg csoportosan több alkalommal, majd a helyi hatóságok engedélyezték, hogy az egyik erőszaktevő hagyományos iszlám esküvő keretében elvegye a kislányt, és a „férj” szüleit nevezték ki a kiskorú gyámjainak. 

Jess Phillips brit kisebbségügyi miniszter nem szabad országos ügyet csinálni…

Volt olyan eset is, amikor egy Azhar Ali Mahmood nevű férfi rágyújtotta a házat fehér „kedvesére”, aki egyébként 14 évesen szülte meg első közös gyermeküket. A házban benn égett a fiatal lány, aki ekkor újra terhes volt, annak édesanyja és nővére. A tűzesetet ezt követően más gyermekek megfélemlítésére használták fel: „Ha beszélsz, te is így jársz.” 

Fiatal lányok sorát erőszakolták meg egymás után, csoportosan, pakisztáni férfiak, köztük voltak 11 éves kislányok is. És amikor egy 15 éves gyereklány édesapja a rendőrséghez fordult gyermeke eltűnése miatt, azt mondták neki, hogy mostanában „errefelé egy idősebb ázsiai barát afféle divatkiegészítő”, és egyébként is, „majd okulni fog” a történtekből. Az okulás ára brutális volt: a kislányt meg kellett műteni szörnyű belső sérülései miatt. 

A hatóságok legtöbb esetben azzal védekeztek, hogy mivel az elkövetők “ázsiaiak”, ezt nem lehet megszellőztetni, mert veszélyezteti a „közösségi kohéziót”, a zavargásokat mindenáron el kell kerülni. 

Annak ellenére, hogy konzervatív becslések szerint is egyedül Oldham városában legalább 1.000 kislányt erőszakoltak meg muszlim férfiak 1980 és 2009 között, a helyi hatóságok nem akartak az ügyekkel foglalkozni, mivel úgy érezték, hogy ez „politikailag inkorrekt” lenne, a rendőrség pedig – a rasszizmus vádjától tartva – előnyben részesítette a pakisztáni közösség tagjait. 

Annak ellenére, hogy önkormányzati szinten is köztudomásúak voltak az esetek, sok helyen úgy gondolták, hogy inkább a helyi pakisztáni képviselőknek kell foglalkozniuk ezzel a kérdéssel, akik egyrészről nagy helyi befolyással rendelkeztek, másrészről pedig a fehér britek amiatt aggódtak, hogy rasszizmussal vádolják meg őket abban az esetben, ha esetleg ellentmondanának ázsiai kollégáiknak.

A The Independent montázsa az elkövetők egyik csoportjáról

Annak ellenére, hogy a rendőrség tudott arról, hogy pakisztáni bandák már az iskolák kapujában elkezdték molesztálni a fiatal lányokat, tekintettel arra, hogy az elkövetői profil alapján a tettesek „pakisztáni muzulmán férfiak” voltak, az áldozatok pedig fehér nők, arra a következtetésre jutottak, hogy ezeknek az eseteknek a kivizsgálása jelentős „közösségi feszültségekhez” vezethet, ez pedig nem „szolgálja a köz érdekét”.  Ahogy az egyik parlamenti képviselő mondta: „rettegtek a rasszizmus vádjától, és így inkább a politikai korrektség mellett döntöttek”. Több esetben a lányaik védelmére kelő édesapákat büntették, nem pedig az elkövetőket.

De azokban az esetekben, melyeket kivizsgáltak és melyekben bírósági ítélet is született, sem mindig volt sikeres a végrehajtás. A csoportos erőszakot elkövető rochdale-i banda vezetőjét – aki mindössze 2 évet és 6 hónapot töltött börtönben annak ellenére, hogy eredetileg 6 évre ítélték gyermekek megerőszakolása miatt – habár megfosztották brit állampolgárságától és elrendelték kiutasítását az országból, a mai napig ott él áldozatai között.

A multikulturalizmus ára 

Nagy-Britanniában – csakúgy, mint sok más helyen Nyugat-Európában – jellemző hozzáállás, hogy sokkal fontosabb megvédeni a sikeres multikulturális társadalom imázsát, mint szembenézni a multikulturális társadalom tényleges valóságával. A Legatum Institute nevű angliai agytröszt egyik kutatója, Guy Dampler hiába állapította meg: „A csoportos erőszakkal kapcsolatos botrány a multikulturalizmus produktuma volt, ami gyakorlatban azt jelentette, hogy a hatóságok szemet hunytak, mert az áldozatok főként fehérek voltak, az elkövetők pedig főként pakisztániak”. A rendőrség a legtöbb esetben nem vezet semmilyen nyilvántartást az elkövetők etnikai hovatartozásáról, de még a leginkább érintett országrészekben is csak elenyésző mértékben fellelhetők az ilyen jellegű adatok. 

A jobb oldalon látható gaztevőt a bíróság döntése értelmében nem lehet deportálni Nagy-Britanniából, mert családja van. Igaz, hat évet kapott gyermek elleni nemi erőszak miatt, amiből két és fél évet kellett leülnie… Közben Pakisztán kormánya is jelezte, nem veszi őt vissza…. Forrás: The Telegraph.

Évtizedeken át a brit hatóságok a jog szelektív alkalmazásával gyakorlatilag legalizálták az etnikai kisebbségi csoportok által elkövetett legszörnyebb bűncselekményeket és aktívan eltussolták azokat a zavargások elkerülése érdekében. A jogállamiságot felfüggesztették annak a mítosznak az életben tartására, hogy „a sokszínűség a társadalmunk támasza”, és ehhez akkor is ragaszkodni kell, ha ennek az az ára, hogy tönkretesszük munkásosztálybeli fehér lányok ezreinek az életét. És ehhez hozzá kell tenni, hogy mindez – a liberálisok szeretett kifejezésével élve – rendszerszintű, kormányokon átívelő jelenség. Olyan politika, amit mindkét oldal hosszú nemzedékek óta támogat, de most talán valami ott is változhat. 

A liberálisok Nagy-Britanniában azonban továbbra is azt állítják, hogy országuk egy integrációs sikertörténet. Ugyanezt látjuk Németországban, Svédországban, Ausztriában. A beilleszkedés sikertörténetének lenyomatát a közelmúltbeli szilveszteri incidensekben, a terrortámadásokban, a késeléses bűncselekmények sokaságában. 2026-ban ezért jól gondoljuk meg, hogy vajon mi is ezt az újmódi világot akarjuk vagy jó nekünk ez a mi kis „bezárkózott, elszigetelt” létezésünk. 

Vezető kép: A The Independent montázsa az elkövetők egyik csoportjáról. Források: The Telegraph, Spiked, The Independent, többek között ITT, ITT és ITT.