A nagyüzemi áfacsalás módszerei

Évtizedek óta mennek azok az adócsalások, amelyekkel Horváth András kiállt a nyilvánosság elé. Milyen trükköket vetnek be a csaló hálózatok? És miért nem lehet őket megállítani? “Áfacsalás? Nincs új a nap alatt, a Horváth-féle történetek húsz éve folynak” . Ezek a „módszerek a 90-es évek eleje óta ismertek” – közli az Origo által megkérdezett két – a téma érzékenysége miatt névtelenséget kérő – adószakértő.

„Az áfabefizetés megspórolására viszonylag egyszerű módszerek léteznek” – közölte egyikük. „Minden módszer lényege, hogy létrehoznak olyan értékesítést vagy több értékesítést tartalmazó láncolatot, ahol az egyik szereplő nem fizeti meg azt az adóösszeget, amit a másik visszaigényel a költségvetésből, vagy amellyel a másik szereplő csökkenti a befizetendő adóját.”

Ezt a módszert írta le nyilatkozataiban Horváth is. „Tegyük fel, hogy egy csomag kristálycukrot egy szlovák cég legyárt, és papíron nettó 100 forintért elad egy magyar cégnek. A vásárló cég összeköttetésben áll egy fiktív számlákat kibocsátó céggel, amelytől kap egy számlát 100 forint értékben. Ezután visszaigényli az áfát, és a két összeg – a befizetett és a kifizetett 21,6 forint – kiütik egymást” – mondta Horváth az Indexnek adott interjújában, hozzátéve, hogy az áru papíron több közvetítő cégen is átmegy, de csak azért, hogy nehezebb legyen felfejteni a láncot.

Nem véletlen, hogy Horváth szlovák cukorral példálózott. – írja a lap. Az EU területéről áfamentesen lehet vásárolni, a szabály szerint ugyanis határon átnyúló tranzakciónál az áfát nem kell a vevő részére kifizetni, csak a saját – azaz a magyar – állam felé bevallani. Ez az persze, amit a csalók nem tesznek meg, magyarázta az egyik adószakértő.

És honnan lehet egyszerűen, olcsón árut behozni? Nyilván a közeli, nem túl drága Szlovákiából és Romániából, főleg, hogy még magyarul is beszélnek egyes területeken. Persze a külföldi és a belföldi szál előbb-utóbb összefésülődik: a közösségen belüli, határon túli értékesítést az eladó bejelenti, a NAV pedig megnézi, hogy a magyar vevő szólt-e a külföldi beszerzéséről. Közben azonban hónapok telnek el, és addigra felszívódhatnak a cégláncolat egyes tagjai.

Nem minden árucikk alkalmas a csalásra. Az egyik szakértő szerint sok évvel ezelőtt ezek a számítástechnikai termékek voltak, abból ugyanis százmillió forintnyi sokkal kisebb helyen elfér, és sokkal egyszerűbben lehetett utaztatni, mint mondjuk százmillió forintnyi téglát. Ma már azonban ez kevéssé divatos, a gyári számok alapján ugyanis könnyen beazonosítható az áru, így a csalók átnyergeltek inkább a búzára, olajra, cukorra. Az ellenőrök ezeknél soha nem fogják bebizonyítani, hogy az az ezer tonna gabona utazott-e, amiről a papírok szólnak, magyarázta az adószakértő.

“Csodafegyver nincs a csalások ellen. Ha lenne, már alkalmaznák” – jegyezte meg az egyik forrás. Az egyik lehetséges módszer az úgynevezett fordított áfa, amelyet az építőiparra már korábban, a gabonákra pedig 2012-ben vezették be. Ennek lényege, hogy nem az eladó, hanem a vevő fizeti az áfát az állam felé, így a vevő áfa nélküli árat fizet az eladónak.  Az unió ezt nem nagyon szereti, felszíni kezelésnek tartja.

A teljes cikk az Origo.hu-n olvasható