A tévészékházat védő baranyai egység egyik vezetője szerint megvédték az épületet, annak ellenére, hogy a biztonsági személyzet nem csinált semmit, pedig a helyismeret miatt szükség lett volna rájuk. Az esetleges fegyverhasználatot is feszegetették a rendőrtábornokok perének csütörtöki tárgyalásán, a Fővárosi Törvényszéken.
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
Tanúk meghallgatásával folytatódott csütörtökön a rendőrtábornokok pere a Fővárosi Törvényszéken. A bíróság a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság korábbi vezetőjét és gazdasági igazgatóját, valamint annak a baranyai századnak a két vezetőjét hallgatta meg, akik a frontvonalban védték a Magyar Televízió székházát 2006 őszén.
Tehetetlennek érezte magát a századparancsnok
Elsőként a bíróság Páter Attilát – a Baranya Megyei rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályának akkori vezetőjét, a tévészékházat védő Baranya megyei század parancsnokát – hallgatta meg. A tanú beszámolt róla, hogy őt és századát – amely 94 főből állt – Budapestre, a Rebisz – most Készenléti Rendőrség – laktanyájába hívták be. Akkor még nem tudta, miért rendelték őket a fővárosba, később arról szerzett tudomást, hogy gyakorlaton, továbbképzésen vesznek majd részt. A rendőr alezredes elmondta, századuk felszerelése hiányos volt, nem rendelkezett mindenki védősisakkal és pajzzsal. Ezt a tanú jelezte is Majoros Zoltán ötödrendű vádlottnak, aki „nem emelt ez ellen kifogást”. Majorosnak a laktanyában még azt is kijelentette, nem lenne szerencsés felszerelés nélkül kimenniük a tömegbe. Az ötödrendű vádlott erre annyit mondott, hogy „nem tud adni ő sem, vigyék a saját felszerelésüket, mert az áll rendelkezésre”. A parancsnokot és századát – amiről levált, lemaradt egy szakasz – először a Köztársaság téri MSZP székház védelmével bízták meg, később azt az utasítást kapták, hogy menjenek a Magyar Televízió székházához. Miután a televízió helyszíni parancsnokát – Mittó Gábor negyedrendű vádlottat – nem találták, azt az utasítást kapták Majoros Zoltántól, hogy sorakozzanak fel a tv bejárata elé, a lépcsőhöz. A tüntetők, ekkor már elkezdték a rendőröket kövekkel dobálni. Bírói kérdésre, hogy „miért tűrték el, hogy dobálják őket”, Páter elmondta, hogy „nem tudtak mit csinálni, nekik a székházba való bejutás megakadályozása volt a feladatuk”. Az alezredes – aki sisakját egyik beosztottjának adta oda – az első komolyabb támadás során megsérült, egy tüntető vagy sörösüveggel, vagy kővel dobta fejen. „Állítólag elájultam, volt egy eszméletvesztés, vérzett a fejem” – tette hozzá a tanú. Páter a kórházban is értesült az éjszaka történtekről, annyi hívást kapott aznap éjszaka, hogy a telefonja is lemerült. „Tehetetlennek éreztem magam, hogy nem tudtam kimenni” – fűzte hozzá Páter. A rendőr alezredes „meglepődött”, amikor megtudta, hogy a rendőrök feladták az épületet, ugyanis ő olyan információkat kapott a helyszínen lévő beosztottjaitól, hogy meg tudják védeni a székházat. A század parancsnok arról is beszélt, hogy egy kisebb rebisz osztag tartózkodott az épületben, akik viszont nem mentek ki segíteni nekik, „mert az ő feladatuk belül volt.”
A tanú szerint megvédték a székházat
Páter Attila akkori helyettese – Pataki István rendőr őrnagy – részben cáfolta egykori főnöke tanúvallomását. Az őrnagy szerint, – aki a szigetvári egységével csatlakozott a baranyai századhoz – Mittó helyesen döntött, hogy kivitte az erőket”. Ő személyesen is találkozott – ellentétben Páterral, aki az ostrom elején sérülést szenvedett – a negyedrendű vádlottal, akitől utasításokat kapott. Korábban, amíg Mittót nem találták, a tanú is arról számolt be, hogy Majoros azt kérte tőlük, vonuljanak fel a székház elé és „békés módszerekkel védjék meg”. A század a védekezés során „kezdett felaprózódni”, sok lett a sérült és visszaszorultak a bejárat mögé. A feldühödött tömeg „kövekkel, üvegekkel, baseball ütőkkel” támadt rájuk. A rádió, amit kaptak „alkalmatlan volt” a kommunikációra, Mittó Gábor helyszíni parancsnokkal és Majoros Zoltán ötödrendű vádlottal – akit a 107-es számon keresztül ért el – is mobilon beszélt. A tanú – aki megmaradt embereivel Mittó parancsára az épület baloldali részén a 4-es kaput védte – meghökkentő módon azt állította, hogy szerinte a rendőrség 2006. szeptember 18-án „nem adta fel a TV székház épületének védelmét”. Többször is megismételte, hogy „ők nem tudtak róla, hogy a főbejáratot feladták, erről a televízióból értesült” „Amikor ők odamentek, akkor már rendőrök voltak ott” – mondta el Pataki István. A tanú szerint a televízió védelmét ellátó biztonsági szolgálat „nem csinált semmit”, ő leginkább „lézengeni” látta őket, volt aki letagadta, hogy a biztonsági személyzethez tartozik és újságírónak mondta magát. A tanú szerint a helyismeret miatt lett volna leginkább szükség rájuk.
A fegyverhasználat is szóba került a tárgyaláson
A tárgyaláson szóba került – bírói megjegyzésként – a fegyver használatának kérdése is, mivel a rendőrség sokszor veszélyeztetett helyzetben volt , akkor éjszaka. Pataki István és a negyedrendű vádlott védője is azt vetette fel ezzel kapcsolatban, hogy fegyvert csak akkor használhat rendőr a tömeggel szemben, ha annak minden egyes tagja úgy cselekszik, hogy támadóan lép fel a rendőrrel szemben. Ez pedig azon az éjszakán sem volt így: a tömegben voltak agresszív elemek, pszichikai bűnsegédek és bámészkodók is. „Figyelmeztetést milyen esetben lehet leadni?”- kérdezte a bíró, de a tanú – aki nem érezte magát életveszélyben – szerint „nem volt rá szükség, de le lehetett volna adni”. Az őrnagy és az előtte meghallgatott század parancsnok beszámolójából is kiderült, hogy székház ostroma éjszakáján sokkal rosszabbul is alakulhattak volna az események. A tüntetők még az ostrom elején letepertek egy rendőrt, akit a társai szabadítottak ki a tüntetők közül. Utóbb viszont észrevették, hogy a menekülés közben a szolgálatot teljesítő egyenruhás elhagyta a fegyverét. Ezt jelentették is, ám a fegyver nem sokkal később megkerült, „az állampolgárok visszaadták az elveszett fegyvert”- fűzte hozzá Pataki.
Használható, de nem túl modern volt a felszerelésük
Tanúvallomást tett a törvényszéken Baranya megye egykori rendőrfőkapitánya, dr. Sárközy Ferenc nyugállományú rendőrtábornok is. Ő rendelte fel a baranyai századot a Rebiszhez. A szabadságról berendelt korábbi főkapitány is csak sejtette, hogy a kialakult események miatt hozták előre az októberi továbbképzést szeptember 18-ra. Őt is felrendelték egy megyei főkapitányoknak tartott eligazításra Budapestre. Az ostromot a tévében nézte, s a Pécsre visszatért állományt azzal fogadta, hogy „ne a retorzió és az erőszak vezesse a kezüket, ha vissza kell térniük”. A tábornok elmondta, hogy a sok sérült ellenére nem tud róla, hogy akkoriban bárkit is felelősségre vontak volna a kialakult helyzet és annak rossz kezelése miatt. A Baranya megyei főkapitányság egykori gazdasági igazgatója – aki a protokoll szerint „útra bocsájtotta a századot” – arról számolt be, „jó szívvel”, ilyen felszereléssel nem engedte volna el őket a fővárosba. Felszerelésük „használható” volt ugyan, de „nem túlzottan modern”. A korábbi gazdasági igazgató is úgy tudta, hogy „továbbképzésre” rendelték fel a századot. A bíró meg is jegyezte, hogy „nem tudott volna-e kombinálni, hogy mire szánják őket”, hiszen előtte egy nappal volt az őszödi beszéd és már aznap több ezren tüntettek a Kossuth téren.
A per december 17-én kedden további tanúk, köztük Tóth József és Horváth Ferenc tábornokok meghallgatásával folytatódik.
Fotó: Cafeblog.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS