A fenntarthatósági fordulat szükségességéről beszélgetett Áder János volt köztársasági elnök Kék bolygó című podcastjának hétfői adásában Kőrösi Csabával, az ENSZ Közgyűlés elnökével.
Kőrösi Csaba a beszélgetésben – amely elérhető a legnépszerűbb videómegosztón is – kiemelte: hosszú tárgyalások eredményeképpen született meg a 17 fenntarthatósági cél. Az elnök ugyanakkor nem a korábban kitűzött változtatási folyamatok továbbvitelét, hanem új irányok kijelölését, minőségi ugrásokat szorgalmaz. Ezek közül a legfontosabb a klíma és vízpolitika egyesítése nemzeti és globális szinten. Kőrösi Csaba értékelése szerint nem jó a helyzet, mert a válságjelenségek felgyorsulnak, az ásványkincsek kimerülése, a klíma szerkezetének megváltozása is gyorsul, és mélyül a vízválság is. A kihívások egyre jobban halmozódnak, ezért ugyanazt már nem lehet tenni, jelentős változást kell elérni.
Útelágazó van, ahol dönteni kell
– mondta. Áder János rámutatott, hogy már most két és fél milliárd ember él vízhiányos területen, 2050-ben az akkori népesség fele fog majd vízhiányos területen élni.
A népesség növekedésével a vízfogyasztás kétszeresével, az energiafogyasztás pedig háromszorosával nő. Legalább 30 százalékkal több élelmiszerre lesz szükség a megnövekedett népesség igényének kielégítéséhez, viszont ehhez nincs már elegendő mennyiségű, könnyen hozzáférhető felszíni édesvíz
– mutatott rá Áder János. Kőrösi Csaba azzal folytatta, hogy 2040-ben az akkor előállítandó gabona 40 százalékát olyan területen kellene megtermelni, amelyik akkor már súlyos vízhiánnyal néz szembe, ezért rendkívül nagy minőségi ugrást kellene tenni. Áder János hangsúlyozta, hogy a víz mennyisége a Földön állandó, viszont a körforgása – párolgás, csapadékképződés, lecsapódás – megváltozott, felgyorsult, és kiszámíthatatlanabbá vált.
Ennek jelei az egyik oldalon hatalmas esőzések, a másik oldalon súlyos károk, aszály, és vízhiány
– mondta.
A vízügyi fordulat eléréséhez Kőrösi Csaba szerint globális és nemzeti szinten integrált vízpolitika szükséges, döntéshozatalkor a klíma- és vízszempontokat együttesen kell figyelembe venni. Az adatbázisokat is integrálni kell az elnök szerint; 2030-ra tervezik megalkotni a globális vízügyi információs rendszert. A meteorológiában, a vízgazdálkodásban külön működnek nagy adatbázisok, ezeket kell összehangolni. Ebből globális központot terveznek létrehozni, az adatok szolgáltatása, megfelelő minőségben, nemzeti szintről történne – ismertette.
A beszélgetésben szó esett arról is, hogy 2027-ig létrehoz az ENSZ egy globális korai előrejelző rendszert, amely a természeti katasztrófák kivédésében segíthet. Egy-egy nagy erejű katasztrófa, ciklon, hurrikán egyre nagyobb pusztítással jár; ezek veszélyét minél hamarabb ismernie kell a lakosságnak, hogy felkészülhessen rá. Áder János megemlítette, hogy a katasztrófák Pakisztánban 35–40 milliárd dollárnyi kárt okoztak, ami tetemes összeg az ország nemzeti összterméke és az újjáépítés szempontjából. Forradalmi változás kell az élelmiszertermelés, az energiatermelés és a vízfelhasználás területén – hangsúlyozta Kőrösi Csaba –, mivel a világon jelenleg az élelmiszertermelés az élelmiszerfeldolgozással együtt fogyasztja el a rendelkezésre álló édesvízkészlet nagyjából 85 százalékát. Mivel 2050-re legalább 30 százalékkal több élelmiszerre lesz szükség a népesség ellátásához, ezen változtatni kell.
A mezőgazdasági és az energiatermelési technológiák, illetve a víz újrafelhasználásának együttes újragondolása szükséges, ami stratégiai váltást jelent
– húzta alá. A mainál sokkal nagyobb létszámú és sokkal elmélyültebb tudású szakembergárda gyors kinevelését szorgalmazta az elnök a célok eléréséhez. Kitért arra, hogy az ENSZ-ben 32 ügynökség foglalkozik a vízzel, vízügyekkel, gyakran egymás versenytársai egy adott területen, miközben nincs egységes stratégia. Azt javasolták a főtitkárnak, hogy a szerteágazó rendszerre egységes rendet, egységes irányítást dolgozzanak ki, és nevezzenek ki vízügyi ENSZ-képviselőt.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Soós Lajos
Facebook
Twitter
YouTube
RSS