Advent első vasárnapja – a várakozás kezdete

Az advent a várakozás időszaka, a keresztény kultúrában a karácsonyhoz vezető négy hetet jelenti, amelyben – akárcsak nagyböjtben – szembenézünk önmagunkkal. A hívő keresztények megvizsgálják jó és rossz oldalukat – ebben a lélekvizsgálatban szeretne részt venni az Úr. Keresztényként mélyebb vizekre kell evezni a csillogó lámpáknál és üvegdíszeknél. Szerintem a karácsony valódi ünnepi hangulatát akkor lopták el az emberektől, amikor elhitették velük, hogy a meghitt pillanatokat akár meg is vásárolhatják. Igen, talán ott hibáztunk, hogy az üzletek árucikkek tömegétől roskadozó polcaira figyeltünk és nem egymásra.

Adventet VII. Gergely pápa vezette be az ötödik században. Az advent szó jelentése „eljövetel”, ami a latin „adventus Domini” kifejezésből származik. Régebben szokás volt böjtöt tartani az adventi időszakban, ez idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket. Jelenleg a katolikus egyházban nincsen böjti előírás az adventi időszakra vonatkozóan, ugyanakkor ajánlott a visszafogottság, csend, a több ima és lelki olvasmány, valamint a bűnbocsánat szentségéhez járulás. Jelképe az adventi koszorú, amely négy gyertyából áll. A hagyomány szerint advent minden vasárnapján meggyújtunk egy gyertyát, egészen karácsonyig.

De honnan is ered az adventi koszorú? Az ötlet Johann H. Wichern német evangélikus lelkész fejéből pattant ki a XIX. században, aki az árva gyerekeknek szerette volna elhozni a karácsonyi várakozás örömét azzal, hogy egy kocsikerékre helyezett huszonnégy gyertyát, s december minden napján meggyújtott egyet egészen karácsonyig. A hétköznapokat pirossal jelölte, a vasárnapokat pedig fehér gyertyával, a tisztaság színével. A hagyományos adventi koszorú fenyőágakból készül és kör alakú, rajta négy gyertyával. Az adventi koszorú is vallásos jelenlétet, egy időszakot jelképez.

Minden gyertya külön jelentéssel bír: az első a hit gyertyája, a második a reményé, a harmadik az örömé, a negyedik pedig a szereteté. A katolikus egyház hagyományai szerint az első, második és negyedik gyertya lila színű, ami a bűnbánatot jelképezi, míg a harmadik vasárnap, az öröm vasárnapján a gyertya rózsaszínű. Minden vasárnappal több gyertya világít; ez szimbolizálja a fényt, amelyet a születő Jézus hoz az életünkbe. Az utolsó vasárnapon – és vannak családok, akiknél karácsony napján is – az összes gyertya ég a koszorún.

A fenyőágak egybefonódása olyan, akárcsak az emberi életek, amelyek folyton-folyvást egybefonódnak, egymás közelségében vannak. A kör alakú mintázat Isten körkörös szeretetét jelképezi, amely formájából adódóan soha nem ér véget. A négy gyertya a hozzánk közeledő Isten fényességét, melegségét szimbolizálja. A család összejövetelének a koszorú körül megerősítő hatása van, emberi kapcsolatainkban a harmónia megtalálására ad lehetőséget.

Az ünnep elsősorban bennünk zajlik. Mérlegeljük és szűrjük ki azokat a dolgokat, tevékenységeket, amelyek csak rossz hatással vannak ránk, belső békétlenséget, feszültséget eredményeznek. Az advent végül is nemcsak a várakozás, de egyben a készülődés ideje is. Nagyon fontos kérdés azonban, hogy mi mire készülünk fel ez idő alatt? Beállunk a többiek közé, sodródunk az árral? Hagyjuk, hogy a tömeg határozza meg gondolatainkat és vágyainkat?

Szerintem a karácsony valódi ünnepi hangulatát akkor lopták el az emberektől, amikor elhitették velük, hogy a meghitt pillanatokat akár meg is vásárolhatják. Igen, talán ott hibáztunk, hogy az üzletek árucikkek tömegétől roskadozó polcaira figyeltünk és nem egymásra. Pedig a legfontosabb talán az lenne, hogy megőrizzük magunkban a hitet, a békességet és a meghitt pillanatokat… a ragyogást, a szeretetet, az örömöt. Hogy éreztessük szeretteinkkel, mennyire sokat jelentenek számunkra. Egész évben… és nem csak néhány napig.

Áldott adventi készülődést kíván a PestiSrácok.hu szerkesztősége minden kedves olvasónknak!

Fotó: MTI/Balogh Zoltán