Interjút készített Alföldi Róberttel a Magyar Narancs a virágvasárnap bemutatásra kerülő passió XXI-el kapcsolatban. A rendező kifejtette, hogy szerinte miért fontos ma elővenni a Bibliát, hogy mi a személyes viszonya a hithez, és hogy miért vágyik az ember közösségi élményekre.
Alföldi Róbertnek bár tetszett az Oscar-díjas Mindenki, és tetszett neki, hogy a kisfilm profánul van megcsinálva, mégsem “kapta el” igazán – mondja el a Passio XXI. rendezője a Magyar Narancsnak adott interjújában. Bár Alföldi szerint rendben van, hogy a mű nem a jelenben játszódik, mégis a mai rendszer elleni lázadást hordozza magában, viszont ez a hozzáállás lehetetlenné teszi, hogy a virágvasárnap bemutatásra kerülő új darabból kimaradjon a politika. Ez a rendező szerint jól van így, mert úgy véli, hogy a színháznak a máról kell szólnia és ebben az országban véleménye szerint sokat hivatkoznak a kereszténységre.
Megjegyezte, hogy sokszor ezt pajzsként, vagy buzogányként használják és azt szeretné, ha már ennyire “deklaráltan keresztény” ország a miénk, akkor néha elővennénk a Bibliát és elkezdenénk róla beszélgetni. Szeretné, ha a darabból megmaradna valami az emberek fülében, de tart tőle, hogy megint negatív kritikákat kap majd:
Nem folytatom, mert a végén még megint megkapom, hogy mit prédikál a zsidó buzi a Szentírásról
– mondja.
Alföld úgy véli, nem tiszteletlenség a Biblia kigúnyolása, hanem éppen ellenkezőleg: annak komolyan vétele. Úgy gondolja, hogy Ferenc Pápa is komolyan veszi és ezzel teszi élővé a vallást.
Alföldi kifejtette, hogy a darab közösségi élmény is lesz, hiszen Dél-Amerikában és Spanyolországban is megvannak azok a “bulik”, amelyek hozzák a hitet, ami azért jó, mert a tömegben mindenki ugyanazt szeretné érezni. Hozzátette, hogy nem arra gondol, hogy az emberek önkívületi állapotban “hallelujáznak”. Úgy gondolja, a közösségi élmény elmossa a hívők és a nem hívők közötti határokat.
Hangsúlyozta azt is, hogy ő maga bár nem hívő, a menekülteknek nyújtott önzetlen segítséget látva érezte azt, hogy tagja egy közösségnek más vallásos és nem vallásos emberekkel együtt. Elmondta azt is, hogy irigyli azokat, akiknek van valamilyen vallásuk, de sajnos neki még nem sikerült megtalálni a hitét.
Az interjúban szó volt Júdásról, aki egy nagyon hangsúlyos szereplője lesz a darabnak. Ezt Alföldi ahhoz hasonlította, mint amikor meghallotta, hogy visszadobták Jordán Tamás pályázatát, és önuralmát elvesztve őrjöngésben tört ki. Szerinte egyébként nem bonyolult a történet: úgy véli, hogy ma az a fontos, hogy az ne legyen olyan pozícióban, akinek a “felfelé nyalás” nem szerepel a prioritásai között. Hozzátette, hogy nem nyílt leveleket kellene írni azoknak, akik elégedetlenek, hanem inkább nem játszani semmit egy napig az ország egyetlen színházában sem. Alföldi saját bevallása szerint egyébként nem annyira különleges, amennyire annak tartják, csupán ő lett valahogyan a “mumus”.
Forrás: Magyar Narancs; Fotó: recorder.blog.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS