Huszonöt éve, 1992. május 23-án gyilkolta meg a szicíliai maffia a bűnszövetkezet ügyeit vizsgáló Giovanni Falcone bírót. A Palermo közelében elkövetett robbantásos merényletnek az Olaszországban a bátorság és az igazság bajnokának tartott bíró felesége is áldozatul esett. A keresztapák rosszul számítottak: a hatalmas felháborodást keltő merénylet a szervezett bűnözés elleni harc fokozásához, a maffia hatalmának megtöréséhez vezetett.
Giovanni Falcone 1939-ben született Palermóban. A jogi egyetem elvégzése után 1964-ben a nyugat-szicíliai Trapaniba nevezték ki helyettes államügyésznek. A maffia akkoriban mindenhol jelen volt a szigeten, de a helyiek között tabunak számított, ha a lapokban említették, azt az “északiak támadásaként” fogták fel. Falcone 1979-ben került a palermói ügyész hivatalába vizsgálóbíróként, s egyre komolyabb ügyekkel bízták meg. Ezzel jelentős kockázatot vállalt, a maffia abban az évben a hivatal két vezető munkatársát is meggyilkolta. A Szicíliában született és nevelkedett Falcone tudta, hogy a bűnszövetkezet tagjait nem lehet a klasszikus nyomozási módszerekkel rács mögé küldeni. Feladatát nehezítette, hogy a Cosa Nostra nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkezett, a New York-i Gambino családdal együttműködve heroinnal kereskedett, ezért a szálak felgöngyölítését kiterjesztette Amerikára is.
Giovanni Falcone; Fotó: wikipedia.com
A bíró két módszerrel dolgozott, a bankok könyvein keresztül tanulmányozta a capók (a főnökök) üzleti tevékenységét, illetve a pentitókat, a bűnbánó maffiózókat próbálta megnyerni a törvénnyel való együttműködésnek. Ekkor került kapcsolatba a maffiafőnök Tommaso Buscettával, aki elsőként “pakolt ki” neki, elárulva a Cupola (a maffia vezérkara) tagjainak nevét és részletesen leírva a maffia által irányított drogkereskedelmet. A Falcone által összegyűjtött anyag alapján, főként Buscetta vallomásaira alapozva indították el 1986-ban a “maxipereket”. A két évig tartó, egy e célra épített bunkerben zajló tárgyalás végén a megvádolt 474 maffiózóból 360-at ítéltek el (119-et távollétében) összesen 2665 évre, közülük 19-et életfogytiglanra. A leleplezések után mégsem Falconét nevezték ki palermói ügyésznek, csak kisebb köztörvényes ügyeket bíztak rá és már-már a lemondást fontolgatta. 1988-ban a New York-i maffia felszámolásán dolgozott, hazatérve ismét a szicíliai maffia nyomába vetette magát. Bizonyítékokat talált a hatóságok és a Cosa Nostra összefonódására, emiatt számos fenyegetést kapott és több merényletet is megkíséreltek ellene.
Falcone 1991-ben elfogadott egy vezető beosztást a római igazságügyi minisztériumban. Sikerült elérnie, hogy a felülvizsgálat során fenntartsák a “maxiperekben” született ítéleteket és azt is, hogy országos hatókörű főügyészséget hozzanak létre a szervezett bűnözés elleni harcra. A maffia rádöbbent, hogy a bíró számukra még veszélyesebb Rómában és a Cupola kiadta a parancsot meggyilkolására. A merényletet Salvatore “Toto” Riina, a Cosa Nostra vezetője (Capo di tutti Capi) és leghűségesebb emberei tervelték ki, végrehajtásával a corleonei családot és annak könyörtelen bérgyilkosát, Giovanni Bruscát bízták meg. Riina ragaszkodott ahhoz, hogy a bíróval Szicíliában végezzenek, ezzel is demonstrálva a maffia hatalmát.
Az éjjel-nappal testőrök által őrzött bírót szállító konvoj mellett 1992. május 23-án este a palermói repülőtérről a városba vezető autópályán, az alagút bejáratánál robbantottak fel fél tonna robbanóanyagot. A merénylet következtében életét vesztette a páncélozott autóját maga vezető Falcone, mellette ülő felesége és kíséretének három tagja. A nyomozás megállapította, hogy pontosan megtervezett akcióról volt szó, a merénylők biztosra mentek. A repülőtértől az alagútig nyolc-tíz megfigyelő követte a konvoj útját, hogy aztán a vízelvezető árokba rejtett pokolgépet működésbe hozzák. A robbanás olyan erős volt, hogy a helyi obszervatóriumban kisebb földrengésként észlelték, egy pentito szerint pedig Toto Riina aznap este pezsgőt bontott.
Fotó: wikipedia.com
A merénylet hosszú idő után a maffia legsúlyosabb akciója volt az államhatalom ellen, ami felrázta a közvéleményt, mindezt tetézte Falcone barátja, a szintén a maffia ügyeit vizsgáló Paolo Borsellino két hónappal későbbi meggyilkolása. Szicíliában 150 ezres tüntetést tartottak, a maffia hazájában még soha nem volt ilyen hatalmas megmozdulás a szervezett bűnözés ellen. 1992 augusztusában az olasz parlament maffiaellenes törvényt fogadott el, létrehozva a Maffiaellenes Nyomozó Hivatalt.
A Falcone elleni merénylet nyomozásában részt vett az amerikai CIA is. A nyomozók egy lehallgatott telefonbeszélgetés alapján jutottak el Santino di Matteóhoz, aki a merénylet technikai megvalósításában vett részt, a bűnbánó maffiózó pedig nevekkel együtt felfedte a merénylet minden részletét. Salvatore “Toto” Riinát egy év alatt kerítették rendőrkézre, Giovanni Bruscát, aki működésbe hozta a pokolgépet, 1996-ban csukták rács mögé. A Falcone-perben összesen 41 személy került a vádlottak padjára, közülük öten voltak hajlandóak – büntetlenségük fejében – együttműködni a hatóságokkal. Huszonnégy maffia-vezért ítéltek életfogytiglanra, amelyet később másodfokon is megerősítettek.
Falconét Olaszországban az igazság bajnokának és a bátorság jelképének tartják, aki minden korábbinál nagyobb sikert ért el a maffia bűncselekményeinek felderítésében. A palermói repülőtér Falcone és Borsellino nevét viseli, a merénylet helyén emlékmű áll.
Forrás: MTI; Kezdőkép: wikipedia.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS