Az egykori tanártüntető, Pukli István lelkesen ismerkedik Dániában a porszívóval és a felmosóvödörrel

A helyzet nem fog javulni, így aki tudja, szedje a sátorfáját, és költözzön külföldre. Felelős szülő, ha megteheti, nem is dönthet másként – nyilatkozta korábban a Takarítanék Mozgalom, akarom írni, a Tanítanék Mozgalom egykori tüntető sztárja, Pukli István, aki nem hezitált, valóban szedte a sátorfáját és családjával együtt Dániába költözött. A fényűző külföldi élet viszont egy olyan karrierrel kínálta, ahol senkit nem fog érdekelni, hogy mit gondol a világ történéseiről vagy a demokráciáról. Az viszont fontos, hogy jól bánjon a porszívóval és súrolókefével. 

Félreértés ne essék a munka nemesít, bármit is csináljon az ember. A fizikai munka pedig kemény, nem mindenki bírja, örüljünk, hogy van, aki vállalja. Abban, hogy Pukli István takarítónak állt Dániában önmagában a világon semmi gond nincsen, sőt büszkék vagyunk rá, hogy megállja külföldön a helyét. Az ügy pikantériája az, hogy a zuglói Teleki Blanka Gimnázium egykori igazgatója, aki eddig szellemi munkát végzett, hatalmas szónok és szabadságharcos volt, szimpatizánsai itták szavait jelenleg legfeljebb egy jól átitatott szivaccsal oszthatja meg felemelő gondolatait. Mert Dániában ő ennyit ér. Magyarországon többet, csak ahhoz az alapokat be kellett volna tartani. S bár mindenki tudja, hogy lendületből nem lehet megélni, ahogy a pedagógusok sokszor mondják a rossz tanuló, ám értelmes diákoknak:

Tőled többet vártam. 

Így vagyunk mi is Pukli Istvánnal.

Buszsofőr, körmös és sírásó tanárok

Komikus, hogy azok a pedagógusok, akik eddig azt gondolták, hogy övék a bölcsek köve, akik szülőket, diákokat, politikusokat állítottak maguk mellé, most a szellemi munkát fizikaira cserélik és azzal nyugtatják magukat, hogy így legalább tudnak este venni egy doboz sört. Ugyanis nem Pukli az egyetlen, aki pályát módosított.

A korábban fizikát és matekot tanító Nagy Dávid például sírásónak állt és azt nyilatkozta, hogy

A próbanapomon három urnás temetés volt, ami után egy csomó borravalót kaptunk. Aznap azzal a tudattal mentem haza, hogy többé nem okoz majd fejtörést, hogy vehetek-e a feleségemnek valami apróságot, vagy akár egy doboz sört magamnak. A tanári fizetésből ilyesmire nemigen tellett, csínján kellett bánni vele. Három, majd négy gyerek mellett nem volt egyszerű kigazdálkodni, hogy megéljünk. 

Az angol-magyar szakos tanári diplomát szerzett Lipták Krisztina pedig körmösnek állt. Igaz, ő nem tanított, ám mire a kezébe kapta az oklevelet az ELTE-n, elege lett az iskolai légkörből, és egészen mással akart foglalkozni. Tehát csak elvette a helyet valakitől, aki komolyan gondolta a tanári szakmát.  Mint mondta:

A körömápolás, -szépítés már régóta kedves hobbim, adta magát, hogy esetleg pénzt is keressek vele. Belevágtam. Egy soroksári szalonban bérelek asztalt, hónapról hónapra egyre több a vendégem. (…) Nem bánom a döntésemet, angolos magántanítványaim meg így is vannak.

Szűcs Tamás, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium tanára, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) korábbi elnöke buszsofőrnek állt, mert így többet kereshet.

Egyedül Jocó bácsi vállat olyan munkát, ahol kreatív szellemi feladatot kell ellátni, ő ugyanis a Madách Színházban lett kommunikációs szakember Szirtes Tamás felkérésére.

Úgy tűnik tehát vannak manapság olyan tanárok, akiket nem a hivatástudat, hanem a pénz motivál. A kérdés csak az, ha ilyen rossz a tanárok helyzete, hogyhogy még mindig sokan vannak a pályán, akik nem mennek sehova? Nekik nem kell az esti sör?

Forrás: nlc, fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu