2012 előtt nem léteztek hivatalos várólisták a magyar egészségügyben. Bevezetésre éppen azért kerültek, hogy az egészségügyi kormányzat a lehető legpontosabb adatokkal rendelkezzen a szűk keresztmetszetekről, és a betegek is a legpontosabb tájékoztatást kaphassák az életüket, életminőségüket alapvetően befolyásoló várakozási időről. Magyarországon 2012 júliusában vezették be a jelenleg a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által működtetett Országos Intézményi Várólista Nyilvántartást, amely szerint a kórházaknak egy országos online rendszerben kell jelenteniük a várólistákat. Korábban nem volt egységes és kontrollálható kimutatás az intézményi várólistákról. A cél a transzparencia, a sorrendiség betartása, a kapacitások és a szükségletek térbeli és időbeni összehangolása, az ellátás monitorozása volt.
A jelenleg működő várólisták a következő műtéttípusokra vonatkoznak: szürkehályog-műtétek, gerincstabilizáló műtétek, epekő miatti beavatkozások, sérvműtétek, térdprotézis-műtétek, csípőprotézis-műtétek, ortopédiai nagyműtétek, nyitott szívműtétek. De a fő kérdés persze az, hogy egyáltalán miért is kell várni? Egyébként sok uniós ország nem rendelkezik várólista-rendszerrel. És nem azért, mert nem kell bizonyos műtétek esetén várni esetleg hónapokat, nem egy esetben sokkal többet, mint nálunk. Az egészségügy túlterheltsége ugyanis világjelenség.
Amikor a várólistákkal kapcsolatos adatokról beszélünk, a következőket kell figyelembe vennünk: a „várható várakozási időt” és a „tényleges várakozási időt”. A várható várakozási idő a kórházak “biztonsági tartalékát” is tartalmazza, vagyis az az időtartam, ami alatt bizonyosan elvégzik a beavatkozást. A tényleges várakozási idő pedig az az időmennyiség, ami a műtétre vonatkozó döntés és a műtét elvégzése között eltelik. Ennek az átlaga mérvadó egy adott régióban a beteg számára, mert ez jelzi, hogy milyen valós várakozási idővel számolhat, mihez kell igazítania az életvezetését.
A tényleges várakozási idők pedig jelentősen rövidültek az elmúlt években, emelkedő betegszám mellett. A 60 napot meghaladó, tényleges várakozási idővel rendelkező ellátások esetében átlagosan 46%-kal rövidült ez az időtartam. Ami azért különösen nagy szó, mert 2014 és 2018 között 14,4%-kal nőtt az éves műtéti szám! Nagyságrendileg ez 190 ezer, várólista alapján elvégzett műtétet jelent évente, ami mutatja a probléma és a feladat nagyságát. 2012 júliusától 2018 végéig a kormány mintegy 26 milliárd forint többletforrást biztosított a legrégebben várakozó betegek ellátására, a leghosszabb várakozási idővel rendelkező szolgáltatók számára, vagyis csak a várólisták rövidítésére.
A várólista-bizottság ülése a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán 2018. január 30-án. Ezen a meghallgatáson dől el, hogy a beteg felkerülhet-e a szív-várólistára. Tavaly a szívátültetések száma 61 volt. Fotó: MTI/Mónus Márton
Általánosságban elmondható, hogy 60 százalékkal csökkent az egyáltalán várólistára kerülő betegek száma az elmúlt 5 évben. A szürkehályog-műtétek esetében 15 OECD-ország közül hazánkban a második legrövidebb a várakozási idő. A szakmai cél 2013-ban az volt, hogy a betegeknek nagyobb műtétek esetében ne kelljen 180 napnál, a kisebb műtétek esetében pedig 90 napnál többet várakozniuk. Országos szinten ezt a célt már sikerült túlteljesíteni. Számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy a rendszer indulásakor a különböző várólistákon mintegy 70 170-an szerepeltek, ezzel szemben 2018 végére ez a szám 28 245-re csökkent. A program 2019-ben is folytatódik, 6 milliárd forintos keret biztosításával. A 2018. évi országos adatok szerint a 13 várólista-csoportnak több, mint a felénél (7 várólista esetén) egy hónapnál rövidebb a tényleges országos átlagos várakozás idő, és mindössze egy várólistán hosszabb a várakozási idő 90 napnál. A legkisebb átlagos érték 8 nap, a legnagyobb 126 nap. Legnagyobb mértékben – 2014-hez viszonyítva – a szürkehályog-műtétek (45 nap, második legjobb adat a vizsgált 15 OECD-országban) mellett a térdprotézis-műtétek esetén tapasztalható csökkenés (csaknem 50%-kal), az ellátási esetszám pedig leginkább, mintegy 23%-kal a gerincstabilizáló, deformitást korrigáló műtétek esetén növekedett. Az egyes kórházak bizonyos típusú listáin a várakozási érték ettől persze eltérő mértékű is lehet. Vannak olyan, nálunk elvileg fejlettebb országok, ahol ötször, tízszer többet kell várni bizonyos beavatkozásokra. És a listán előttünk álló lényegesen gazdagabb országokban is gyakori a több hónapos várakozási idő.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS