Lecsap a Hülyepolitikus Panda, avagy az együgyűség dicsérete (PestiMese)

Szervusz Csaba! (Remélem nem gond, hogy így szólítalak, sajnos anyámék az autómentes, őrült hippizmusukban csak a tegeződésre és az egytől-ötig számolásra tanítottak.) Dávid vagyok, 29 éves és roppant együgyű. Elemér bácsi, aki rendszerint már kora reggel a pult mellett fekszik a Kisvirágban, hozzám képest atomfizikus. S mivel együgyűségem határtalan, így hát jogosítványom sincs. Ahhoz – úgy látszik – oly roppant mérvű kognitív képességek szükségesek, amelyek felruháznak az ordítozás, a dudálás és mások anyjába elküldésének tudásával, hogy aztán mindenkit a megfelelő eljárásban részesíthessek, legyen szó gyalogosról, kerékpárosról, vagy éppen egy intellektusában a pórnép fölé magasodó járművezetőről.

MARÓTHY DÁVID – Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport

Sajnos, kedves barátom (igazán örülök, hogy aluledukáltságom okán így szólíthatom dicső székesfővárosunk dicső, önnön reményei szerint következő kormányosát), elkövettem még egy hibát, mely tán még súlyosabb is, mint az előző: nem is különösebben vágyom arra, hogy jogosítványom legyen. Egyszerűen valahogy nem érzem szükségét az egésznek. Hiszen mit is kezdhetnék vele a belvárosban? Felfuvalkodottságomban kerékpározásra és gyaloglásra, ad absurdum tömegközlekedésre vetemedtem, amit együgyűségemben még élvezek is, ellentétben azzal a hangulattal, amely a dugóban álló, intellektus szempontjából magasabb rendűek láttán tölt el. De tudom, hogy ez az én hibám, máshogyan kellene élnem. De hát boldogok az együgyűek.

Ráadásul még egy darabig így fogok élni: gyalogolva és kerékpározva, tömegközlekedve egy olyan belvárosban, amit lábon ki lehet hordani kábé fél óra alatt. Egy olyan helyen, ahova még több autó beengedése a kollektív öngyilkossággal lenne egyenlő. Lehet, hogy ez egy kocsi ablakából nem tűnik ennyire nyilvánvalónak, de a városon belüli kocsikázás már a középkorban is úri sport volt. Nyilván neked az a megszokott, amikor a kormos arcú kis cselédfattyak boldogan szaladnak utánad, hátha krajcárt hajítasz nekik a letekert ablak mögül.

És szerencsére itt megszakad a film, mivel képtelen leszel megállítani a város, a belváros fejlődését bármennyire is igyekszel. (Pláne, mert ezzel a kutyakomédiával sikeresen kiírtad magadat a komolyan vehető jelöltek közül.) A bringaboom, a Kazinczy utca és a rohamosan fejlődő éjszakai élet pont ellened dolgozik, idővel szépen el is temet. Ma már a biciklisek a városkép meghatározó részei, ha pedig bulizni mennek a pestijenők, inkább az együgyűség hullámvasútját választják, a tömegközlekedést, minthogy részegen ütögessék el a zebrán szemtelenkedő, az autóforgalmat zavaró cselédnépeket. Budapest modernizálódik, fiatalodik, és egyre inkább együgyű: nincs szükségünk arra, hogy négy keréken menjünk vécére. Bőven megteszik az izomerővel hajtott eszközök.

Nincs szükségünk a kipufogógázra, és nincs szükségünk a nagykörúti dugókra sem. Nincs szükségünk arra, hogy azt a szennyet szívjuk, amely a magadfajta intellektuálisok, magasabb rendűek autókázása után beborítja, nyomorítja a várost.

Levegőre van szükségünk, ami nélküled lényegesen kellemesebb.