Az esedékes Lilik mindig jó alapanyagok az esedékes kétharmadhoz

Az ember így elgondolkozik rajta időnként, hogy persze, érdemes szem előtt tartani, éppen mi is történik a világpolitikában vagy Magyarország aktuális közéletében és arról írnia vezércikkeit, de lássuk be, ezek a történések nem éppen kényeztetik el az egyszeri próbálkozót ezekben a hetekben.

Mert a háború ugyan továbbra is zajlik, de a helyzet tragikuma és realizmusa egyben, hogy erről már kevés új dolgot lehet elmondani – a megmerevedett hadállások lassan az első világháborút juttathatják eszünkbe –, Brüsszel továbbra is valami fékezhetetlen társadalomkonstruktőrként próbál mindent és az ellenkezőjét is erőszakkal átalakítani, idehaza meg a baloldal kezd egyre elkeseredettebb próbálkozásokba.

És amikor mégis rávenném magam, hogy jól van, akkor ez utóbbit megéri kissé bővebben is körüljárni, az egész legutóbbi felvonásáról kiderül, hogy mindösszesen 41-en vettek részt rajta. Vicc lehetne máshol, itt valóság: tippre több országgyűlési képviselő vett rajta részt, mint aktivista.

Mert persze biztosan van egy sajátos bája annak, hogy építési területeket rongálnak meg és a romkocsmás “bebaszcsi” előtt elmondhatják, hogy az alapozás rendőri társaságban történt, de azért nem valami izgalmas dolog ez. A helyzet most azt mutatja, hogy az egész sokkal hamarabb fog kifújni a tévészékházas próbálkozásoknál – azok is már hol vannak –, pedig azok akkor egészen komoly bohózatnak tűntek, aztán mára nemigen emlékszik már ezekre azokon kívül senki, akiknek a közélet foglalkozás is. Mielőtt teljesen feledésbe merülne, azért ennek is kialakul valami hevenyészett, nyomokban felismerhetően mégis szabályszerűséget takaró menetrendje: tüntetés valami távolabbi helyen, aztán Nagy Blanka, vagyis bocsánat, Pankotai Lili hadrendbe állít néhány száz embert, akik heveny skandálás közepette meg sem állnak a Várig, ott önmaguk hergelése és a rendőrök dobálása után bontásba kezdenek, végül napfürdőzés/esti italozgatás után távoznak a helyszínről.

Kihagytam valakit, Ildikó?

És itt persze fel lehet emlegetni, hogy mennyi eldobható, papírmasé figurával dolgozik a baloldal, ami eleve totálisan hiteltelenné teszi őket, illetve azt a gondolatot is, hogy ezek alulról szerveződő, spontán tüntetések. Például mindig van egy lány, akit elkezdenek felépíteni, hősként kezelik, állandó vendége a balos sajtónak, tévének, politikai rendezvényeknek, tüntetéseken a fő helyen szónokol, hogy kicsivel később már a legmegrögzöttebb hívek se tudják, kiről is van szó.

Hát emlékszik bárki is arra, hogy mi volt a neve annak a hölgynek, aki a Nem tetszik a rendszer című, méltán fülbemászó dalt énekelte, most már több mint 10 évvel ezelőtt? Tudják, ez volt az aktuális forradalmi Guantanamera azután, hogy a baloldal 8 év hatalom után, pár hónappal a választási vereséget követően szembesült vele, hogy hoppá, ezt tényleg elvesztettük. Ez volt az az alkalom, amikor az addig Gyurcsányt imádók azt mondták, mindennek a teteje, hogy már hónapok óta nincs velünk! Hát emlékszik valaki arra a Nagy Blankára, akiről legutóbb is már több mint egy éve lehetett hallani, amikor a balosok kampányzáróján keservesen sírt, hogy ennyi, kész, vége, ő most már végérvényesen lelép Rómába? Gondolják, más lesz a sorsa Pankotai Lilinek? Meg az utána következő magyar Greta Thunbergnek? Ez a legszomorúbb az egészben.

Olyan, mintha ezeknek az embereknek ne volna családjuk, barátaik, egyebek, akik visszatartanák őket és legalább a többiek hibájából okulva azt mondanák: ne csináld ezt, mert eszköz vagy. Fölösleges a mindenkori Pankotaira mérgesnek lenni. Nem ő találja ki magát és nem ő valósítja meg mindezt a maga valójában. Szakemberek, hivatásos forradalmárok teszik mindezt, akik amint kihasználtak mindent, amit csak lehet, dobják az aktuális hőst.

Ilyen szakember az a Somogyi Zoltán is, aki az amerikai baloldal pénzéből szervezett háborúpárti plakátkampányt, és hogy, hogy nem, miután találkozott Pankotai Lilivel, rá pár napra Pankotai már ugyanazokkal a gesztusokkal és ruházattal hergelt, mint nem olyan régen Greta Thunberg. Vagy ilyen hivatásos forradalmárok azok a momentumosok, akiket Gyurcsány odaküld, hogy teszteljék, mennyi politikai hasznot lehet azzal húzni, ha valóban utcai erőszakra kerül sor. Ezeket nem a futottak még kategóriás Momentum adott arcai találják ki, hanem Gyurcsány, aki már jó ideje megmondta, hogy neki kell rontani a kormánynak, ostrom alá kell őket venni. És mit ad az ég, nem sokkal ezt követően Karácsony Gergely is bekeményített, a kordonbontások meg elkezdődtek.

Így vagyunk most, 2023-ban Magyarországon. A külföldről pénzelt, Popovic- és Alinsky-kézikönyvekkel ellátott beosztottak hol jobb, de inkább sokkal rosszabb színvonalon igyekeznek megfelelni a megrendelőknek, miközben teljesen biztos, hogy legkésőbb 2025-re erre már senki sem fog emlékezni – ahogy nem emlékszik senki sem, legalábbis jó szívvel a tévészékház ostromára sem. Szomorú, kétségbeesett dolgok ezek, de jó látni, hogy már csak ennyit tudnak.

Vezető kép: Pankotai Lili (Fotó: Kurucz Árpád)