Hosszú távú politikai hatása lesz annak, hogy Olaszországban a többség elutasította az alkotmány módosítását, ami miatt lemondásra kényszerül Matteo Renzi olasz miniszterelnök – reagált az olasz népszavazási fiaskóra a nemzetközi sajtó.
Az olasz népszavazás eredménye tovább mélyíti a szakadékot a közös uniós valuta fenntartásához szükséges gazdaságpolitika és az egyre erősödő populista hullám között Európában – írta hétfői cikkében a The Wall Street Journal (WSJ) című amerikai újság európai kiadása. Az alkotmánymódosítás kudarca és Renzi bukása problémát jelent az euróövezet számára – véli a napilap.
Italian Prime Minister Matteo Renzi leaves after an European Council leaders’ summit, at the European Council in Brussels, on October 15, 2015. AFP PHOTO/Thierry Charlier (Photo credit should read THIERRY CHARLIER/AFP/Getty Images)
Az olaszországi referendum eredménye Európa számára meghatározó év “kijózanító kezdete”
Az olaszországi referendum eredménye Európa számára meghatározó év “kijózanító kezdete” lehet, mert az EU meghatározó országai közül legalább háromban tartanak jövőre választásokat. A Politico brüsszeli hírportál szerint a történtek bizonytalanságot okoznak Olaszországban, illetve “kényelmetlen kérdéseket” vetnek fel az EU vezetői számára a populista erők megerősödéséről és az euró jövőjéről.
Most éppen az olaszok fenyegetik egész Európa jövőjét
A Financial Times brit üzleti lap szerint Olaszország fenyegetést jelent Európa jövőjére nézve, mert Matteo Renzi olasz miniszterelnök veresége és lemondása pénzügyi válság kockázatát veti előre, és veszélyezteti az eurót. Noha az olasz népszavazás eredménye nem olyan drámai, mint a júniusi brit referendumé volt, az európai projektet soha nem látott feszültségek jellemzik. Hosszú távon, a kibontakozó olasz válság súlyos fenyegetést jelenthet az Európai Unió jövőjére nézve, amelynek okai egyaránt politikaiak, gazdaságiak és földrajziak. A The Times című konzervatív brit napilap hétfői kommentárja szerint az olasz népszavazás kimenetele és az osztrák elnökválasztás szoros eredménye egy olyan kontinens tünetegyüttese, amely lehet, hogy a politikai szétesés felé tart. Az EU-szkeptikus irányvonalú brit lap szemleírója, Matt Ridley megfogalmazása szerint
“lehetséges, hogy egy birodalom omlik éppen össze a szemünk előtt”, ugyanúgy, ahogy előtte a Habsburg- és az Oszmán Birodalommal történt. Ridley szerint tekintettel a nacionalista pártok felemelkedésére, nem lehet a továbbiakban elvetni annak a lehetőségét, hogy a “brüsszeli unió” éppen azt a fajta nacionalizmust szította fel, amelyet vissza akart szorítani.
A szerző az Európai Bizottság “megszállott harmonizációs törekvéseit” hibáztatja. Okfejtése szerint a korábbi évszázadokban “az európai géniusz” szabad áramlását nem a harmonizált, hanem az eltérő szabályozások segítették, mert ez ösztönözte a gondolatkísérleteket, az EU “harmonizációs megszállottsága” azonban éppen az olyan kísérletezési minták ellen hat, amelyek ösztönzik az innovációt. A The Times szemleírója hozzáteszi:
az EU építményén belüli kelet-nyugati, illetve észak-déli különbségek egyre inkább olyan feszültségnek tűnnek, amelynek a következő években töréspontig kell jutnia.
Németországban a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemelte: a választók Olaszországban is nagyon elégedetlenek a kormányzó erőkkel, méghozzá jogosan, és ebben Renzi is hibás, mert sokat ígért és keveset teljesített, amikor pedig komolyra fordult a helyzet, mindig bűnbakokat keresett, Brüsszelre, és legszívesebben Berlinre mutogatott, az államháztartás rendbetételéhez ragaszkodó németeket hibáztatta a bajokért, holott meg sem fordult a fejében, hogy következetes kiigazító politikát folytasson.
Alkotmányreformjának bukása “szinte tragikus”, mert a kormányzást megbénító, gyenge hatékonyságú föderalizmus átalakítása hasznos lett volna Olaszországnak és Európának, de az ügy a belpolitikai hatalmi harcok túszává vált, a választóknak pedig a feszültséget levezető szelep funkcióját töltötte be, és Renzi “túl merész vagy túl ostoba” volt, amikor vállalta, hogy távozik, ha leszavazzák reformját.
Második mélyütés az EU-nak
Az ARD országos köztelevízió kommentárja szerint az olasz népszavazás a Brexit után a második “mélyütés” az idén az EU-nak, ráadásul “teljesen felesleges” volt, nem is kellett volna megrendezni. Az EU most már csak abban reménykedhet, hogy a pénzügyi piacok nem ijednek meg az olaszországi “turbulenciától” – tették hozzá, hangsúlyozva, hogy a több mint kétezer milliárd eurós államadóssággal és válsággal küzdő bankrendszerrel sújtott Olaszország “lőporos hordó”, hozzá képest Görögország megmentése “gyerekjáték”.
A La Libre Belgique című, francia nyelvű belga napilap szerint a döntés bizonytalanságot jelent az olasz gazdaság számára, amely Európában továbbra is lemaradásban van a pénzügyi válság és a rossz hitelek miatt megrendült bankszektorával – írta a napilap. Az izraeli Háárec című újság szerint sokan valójában nem a kormányzati reformokról szavaztak Olaszországban, hanem arról, hogy továbbra is bizalmat kapjon-e Matteo Renzi. Döntésükkel a gazdasági problémákat, főként a munkanélküliséggel való sikertelen megbirkózást értékelték. Ezért nem csak a szélsőséges populisták szavaztak nemmel, hanem sokan a centrumból, sőt Renzi pártjából is, akik egyúttal tartottak szenátus meggyengítésétől is. Az olasz népszavazás eredményének politikai szempontból aránytalanul hosszabb távú hatása lesz, mint az osztrák elnökválasztásnak – írja kommentárjában a pozsonyi liberális Sme. Ha a római eredmény nem Van der Bellen, hanem Hofer győzelméhez társult volna, akkor az “illiberális ellenforradalom” már megkezdte volna győzelmi menetét Európában, de természetesen így is nagyon nagy a baj, mert a nagy kaotikus kormányzati múlttal rendelkező Olaszország egyenesen arra rendeltetett, hogy szétzilálja Európát – véli a szlovák lap vezető kommentátora.
Forrás: MTI, fotó: AP, AFP
Facebook
Twitter
YouTube
RSS