Az ördög kétbalkeze

Azt mondják, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Magyar Péternek azonban nincsenek hidegburkolói ambíciói, ő politikus akar lenni. Ehhez pedig azon tapos keresztül, akin nem szégyell. Márpedig ő nem szemérmeskedik bárkin keresztül taposni. Akár tulajdon feleségén, gyermeke anyján is. Szerencsére az egyre sorjázó újabb baloldali messiások hamar leleplezik magukat, így nem jelentenek valós veszélyt az országra. 

Éppen a tény, hogy egy miniszter házastársa, aki ennyire vágyja a miniszteri – sőt, ne legyenek illúzióink, a miniszterelnöki – széket, nem kapott semmilyen politikai tisztséget, önmagában bizonyítja, hogy a magyar politikai vezetésnek van immunrendszere. Onnantól, hogy ez adott, a baloldali messiások világmegváltó projektjei rendre bukásra vannak ítélve. Éppen ezért kényszerülnek egyre szürreálisabb hazugság-zsonglőrködésbe.

Kezdetben ott volt Hadházy Ákos, aki a szél suttogásában is korrupciót hallott, évekig haknizta körbe a médiát, csak éppen olyan ügyet nem sikerült találnia, ahol bármiféle bűncselekmény történt volna. Merthogy ahol tényleg történt ilyen, annak a felderítéséhez nem kellettek a kétbalkezes porondemberek: elegendő, ha az ügyészség a helyén van. Azóta titkos igazságügyi miniszteri szivárogtatott hangfelvétel bizonyítja, hogy így van.

Miután a lódoktor elfáradt a köztévében való fetrengésben, s elvonult zoknit stoppolni, jött helyette az unokatestvér. Márki-Zay Péter színrelépése azért is politikatörténeti pillanat, mert vele az ellenzéki politika elért arra a szintre, amikor már nemcsak az mondható el, hogy nem magyar érdekek mentén politizálnak, de az is, hogy ezt már tagadni se próbálják. Illetve próbálják, csak végtelenül gyengén.

Ezután II. Messiás Péter színrelépése mintegy organikus fejlődési pályája az ellenzéki politikának: a csalódott fideszes, akiket már I. Messiás Péter is keresett, első ránézésre úgy tűnhet, most megtaláltatott. Eme mitikus választói csoport, amelyet 2010. április 26. óta keres a baloldali politika, úgy tűnhet, hogy az ellenzék egyetlen esélye lehetne arra, hogy végre kormányváltást érjenek el. Mint ahogy az örök élet problémakörét is megoldaná a bölcsek köve. Lehet, hogy azt is a csalódott fideszesek őrzik, valahol az Amazonas mélyén, Eldorado-külsőn.

Valójában a Magyar Péter-jelenség inkább egy sosem keresett, hiszen mindig szem előtt lévő társadalmi csoportot mozgatott meg: a csalódott ellenzékieket. Akik úgy vannak vele, hogy egy jobboldali figura valószínűleg az ellenzékiségben is jobb, mint a régi ellenzékiek. Azért ez elég sok kérdést felvet mind a baloldal állapotáról, mind a szavazóbázis kapcsán. Ha a baloldali politika nyilvánvalóan csődöt mondott, miért kell mindenáron egy baloldali messiást várni? Miért gondolják a csalódott ellenzékiek, hogy úgy lehet megreformálni a baloldalt, hogy az ne külföldi, és/vagy saját, személyes érdekeit helyezze előtérbe, ha egyszer ez a politikai ideológiájuk egyik alapköve. Lassan ideje lenne megérteni, hogy attól, hogy valaki „kicsekkol” a jobboldalból, attól hirtelen nemzeti baloldali lesz?

Márpedig Magyar Péter egyértelműen globalista elmozdulást tett: hirtelen az ellenzéki tüntetések arcai feltűnnek mögötte. Az egyel előző messiáshoz hasonlóan hirtelen “civil önkéntesek” százai jelennek meg az elvileg szívességekből összetarhált rendezvényeken, amelyek alaphangon több tízmilliós befektetéseket igényelnek. Alig várom, hogy mikor láthatjuk Magyar Pétert David Pressmannel vacsorázni.

Zárójel: a baloldali sajtó által megfuttatott „kicsekkolt a NER-ből” fordulat kiválóan írja le a helyzetet. A volt kollégáktól, ismerősöktől, vagy Varga Judittól megjelenő információs morzsák alapján ő valóban csak mint egy hotelt használta a jobboldali közösséget, ahonnan kénye-kedve szerint bármiféle morális fenntartás nélkül „ki-be csekkolhat”. Ez az ideológiai hajlékonyság egy újabb közös jellemzője az ellenzéki messiásoknak.

Mindennél fontosabb azonban a baloldali messiásokkal kapcsolatban, hogy ők mindig csak segíteni akarnak. Ők „nem akarják a rivaldafényt”, csak éppen a haza szolgálata miatt most így alakult. És véletlenül halálosan élvezik ezt. Segíteni akarnak, mert ők szakértők, de mellette jó emberek is. Csak azért kerültek előtérbe, mert olyan tények birtokában vannak, amelyek már feszítették lelkiismeretüket, amit nem tudtak tovább hordozni, és amelyek nyomán– állításuk szerint– végleg meg kell buknia a rendszernek.

De nézzük a nyilvánosságra hozott tényeket! Magyar Péter hétfőn délután Gulyás Balázs műsorában kezdte előre magyarázni a bizonyítékot, amelyet kedden reggel bevitt az ügyészségre, és amelyet nyilvánosságra is hozott. Ebben a műsorban azt állította, hogy a nyilvánosságra hozott tények nem vetik fel Varga Judit büntetőjogi felelősségét. Ebből azonban az is következik, hogy Varga nem pártolt bűncselekményt, hiszen ha a hangfelvételeken bűncselekményekről lenne szó, akkor azok elhallgatása Varga státuszából adódóan bűncselekmény lenne. Vagyis a formállogika szabályai szerint Magyar Péter saját maga is úgy gondolja (jogászként), hogy az atombomba, amelyet dédelgetett, csak egy vizes lufi, ami valójában nemcsak nem bizonyít semmit, de fel sem veti bűncselekmény lehetőségét. Legalábbis írhatnánk ezt is, de akkor perelne.

Bár először csalódottak is lehettek a csalódott fideszesek (akkor ők most négyzetesen csalódott fideszesek, vagy csalódott messiás hívők?), de Magyar Péter megígérte, hogy keresi a további bizonyító erejű hangfelvételeket, amelyeket el sem készített. Mert ő nem olyan ember. Ő nem szokott hangfelvételeket készíteni. Csak ha a családját kell megvédeni. Többször, rendszeresen, folyamatosan, vagyis soha. Mert ha mégis készített volna, akkor perelne.

Szóval várjuk az újabb hanganyagokat. Nem ez a messiás, akire szüksége van a baloldalnak, hanem a messiás, akit megérdemelnek. Mindenesetre ha a sorminta folytatódik a kétbalkezes megváltók sorában, kétséges, hogy a következő versenyző egyáltalán megtalálja-e a Kossuth teret. Hiszen volt már olyan messiás, akinek Csepelt sem sikerült.

Fotó: Hatlaczki Balázs/PS