Az SZTE kutatói új megoldást dolgoztak ki a vörösiszap kezelésére

A timföldgyártás egy veszélyes mellékterméke, a vörösiszap kezelésére dolgoznak ki új megoldást a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Sipos Pál professzor vezette kutatócsoportjának munkatársai – közölte a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága.

A közlemény szerint a projektet vezető Emirates Global Aluminium éjjel-nappal működő gyára évente 2 millió tonna timföldet termel. Ez körülbelül ugyanennyi vörösiszap képződésével jár, és a dubai csak egy a világon működő számos timföldgyár közül. A Földön évente mintegy 160–170 millió tonna timföldet termelnek, az évek során felhalmozódott vörösiszap mennyisége mára több milliárd tonnára becsülhető.

A vörösiszap felfogható betontárolókban, ám ez bár olcsó, de veszélyes tárolási mód: egy ilyen tározó meghibásodása okozta az ajkai vörösiszapömlést. A korszerűbb, de drágább megoldás során a vörösiszapot szűrés után kiszárítják, ezután homokkal fedik, hogy megvédjék a széltől. E lehetőség veszélye a felporzás, amikor a száraz, lúgos kémhatású port elviszi a szél. Ahhoz, hogy a vörösiszapban található értékes komponensek elérhetővé váljanak, a massza lúgos kémhatását semlegesíteni kell megfelelő mennyiségű sav hozzáadásával.

A vörösiszap összetevőinek döntő hányada ballaszt, nem reagál a savakkal, van azonban az alkotóelemeinek egy olyan csoportja, amely vízzel érintkezve lúgos kémhatást eredményez. A szegedi kutatók célja az volt, hogy meghatározzák, mennyi savat és milyen ütemben kell az adott összetételű vörösiszaphoz adagolni a semleges kémhatás eléréséhez. A semlegesítés kritikus része az időzítés: ha túl gyorsan adagolják a savat, akkor az iszap lassan visszacsúszik a lúgos kémhatásba. Ezt a “visszapattanási reakciót” régóta ismerik a kutatók, de megnyugtató magyarázatot nem tudtak rá adni, így kivédeni sem voltak képesek azt. A szegedi szakemberek úgy vélik, a savval reagáló komponensek közül sikerült megtalálniuk azt az egyet, amelyik ezért a furcsa jelenségért felelős.

A SZTE kutatócsoportjának részvételével két éve zajló projekt – amelynek folytatásához a napokban kaptak további három évre támogatást – célja lehetővé tenni a vörösiszap felhasználását másodlagos nyersanyagként. Az alumíniumipari együttműködés során a kutatócsoport több tudományos eredményt is szolgáltatott partnere számára, ezen felül számos tudományos publikáció, valamint két doktori értekezés készül a témában.

Forrás: MTI; Fotó: MTI/Kovács Tamás