Fekete-Győr András hite szerint neki jár a hatalom: lévén közismert jogászdinasztia sarja, kipróbált kommunista funkcionárius unokája, impexes szülők gyermeke – fogalmaz Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója Fekete-Győr Andrásról, a Momentum elnökéről írt részletes, dédszülőkig visszamenő írásában a Látószög blog oldalon.
A magyar közélet háttérstruktúráiban máig meghatározó szerepet játszanak – főként a kulturális élet irányításában, és egyre inkább a globális és uniós körök informálásában – azok a nagycsaládok, amelyek klánként szerezték meg, konvertálták át, kamatoztatták és örökítették tovább a rendszerváltoztatás előtt felhalmozott tőkéjüket – kezdi Negyedíziglen című írását Békés Márton történész. Fekete Győr Bélának Adlovics Máriától egyetlen gyermeke született, Fekete Győr Endre (1926–1999), aki 1946-ban belépett a Magyar Kommunista Pártba, két évvel később a Magyar Dolgozók Pártjába is jelentkezett. Pályaindulásáról ő maga így nyilatkozott:
Az én generációm akkor kezdett eszmélni, amikor arról harsogott az ország, hogy holnapra megforgatjuk a világot. Húszéves koromban párttag lettem, s a politika szolgálata nélkül nem tudnám elképzelni az életemet.
A Momentum elnökének nagyapját öt év tsz-elnökség után, 1967-ben a hevesi pártbizottság a megyei vezetés élére javasolta, de a kinevezéssel vártak még két évet. Fekete Győr Endre a hatvanas évek második felében afféle feltörekvő vidéki agrárkádernek számított, majd később rendre a „vidéki értelmiség” élenjáró képviselőjeként pozícionálták; az 1966-os Heves megyei pártértekezlet megnyitóján olyan beszédet mondott, hogy hatására nemcsak a megyei pártbizottságba került be, hanem a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Elnökségének is tagja lett, sőt delegálták az országos pártkongresszusra – mutat rá Békés.
A büszke káderek
A kommunista megyevezető a hetvenes években a „baráti szocialista országok” küldöttségei mellett fogadta az odalátogató, többnyire keményvonalas pártvezetőket, például Apró Antal (Dobrev Klára nagyapja), Biszku Béla, Komócsin Zoltán és Gáspár Sándor PB-tagokat, de elnökölt „szocialista hazafiságról” szóló tanácskozáson, szervezett pártnapot, rendszeresen részt vett a megyei pártértekezleten vagy éppen cikket írt az Állam és Igazgatásba. (Ez a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elméleti folyóirata volt.)
Fekete Győr Endrének egy gyermeke született, aki apjához képest arisztokratikusabban, kötőjellel írja nevét. Végzettsége megszerzése után azonnal elhelyezkedett és évekig dolgozott a Monimpex nevű külkereskedelmi vállalat üzletkötőjeként, a kávé- és fűszerosztályon. A nyolcvanas évek legelején dinamikus növekedésen áteső állami vállalat exportjának felét a borüzletág adta, szakminisztériuma a mezőgazdasági tárca volt (ahol 1981-től apja is dolgozott). A vállalat, amint minden más külkercég, szoros pártállami felügyelet alatt állt: a Monimpexet például másfél évtizedig a Rákosi-kor egyik begyűjtési biztosa, későbbi tervhivatali funkcionárius vezette.
Mint Békés Márton írja, Fekete-Győr András neve legközelebb akkor bukkant fel a sajtóban, amikor 1983 májusában közös cikket jegyzett Ipper Istvánnal, a Magyar Nemzeti Bank nemzetközi koordinációs osztályának vezetőjével; a Figyelőben megjelent cikk hű korlenyomata a késő-kádári pénzügyi elit és a reformtechnokrácia korai, közös neoliberális orientációjának.
Hozzá képest egy évvel korábban, szintén Budapesten látta meg a napvilágot Kuncz Magdolna, a budapesti Kuncz-ág utolsó sarja, Kuncz Ödön egyetlen unokája, Kuncz József leánygyermeke – írja Békés Márton. Nyelvtagozatos osztályban, 1973-ban érettségizett a Kaffka Margit Gimnáziumban, amelyről büszkén írta éppen ekkoriban a budapesti KISZ lapja, hogy „a gimnáziumban harmincnégy alapszervezet működik, a nyolcszáz tanulónak több mint a hetven százaléka KISZ-tag”.
Kommunista elit sarja
Fekete-Győr András mindent megkapott az élettől: a rendszerváltás nyertese – mutat rá Békés Márton. Az előbb említett, pesthidegkúti zöldövezetben található kétszintes házban nőtt fel, a szomszédos Solymár kéttannyelvű német nemzetiségi általános iskolájába járt és az I. kerületi Toldy Gimnáziumban érettségizett 2008-ban. Iskolásévei alatt zenélt, focizott és színészkedett is, nem meglepő, ha eleinte a Színház- és Filmművészeti Egyetemre akart felvételizni, ám végül anyai ága nyomdokaiba lépett az ELTE ÁJK-n (a színpadias szereplések, a túlintonálás, a heves gesztikuláció és a szerepjáték viszont megmaradt). Már 2015-ös lediplomázása előtt kiemelt helyeken végezhetett szakmai gyakorlatot: kezdetben a Nagy és Trócsányi ügyvédi irodánál, majd 2014-ben a párizsi Nemzetközi Kereskedelmi Kamara osztrák, német és Benelux területekért felelős részlegénél, végül Erasmus-ösztöndíjjal két szemesztert töltött a Heidelbergi Egyetem jogi karán, hazatérve pedig a General Electricnél helyezkedett el követelésrendezőként. Békés Márton rámutat: nyelvtudását bizonyítandó gyakran megemlíti, hogy ekkoriban nemzetközi perbeszéd-versenyeken szerepelt, amelynek révén Hongkongba is eljutott, ahol szerelembe esett egy „muszlim vallású, indiai nemzetiségű szingapúri állampolgárral”.
Párizsban jöttem rá, hogy mi a baj Magyarországgal
– mondta egyszer, mégpedig saját bevallása szerint a 2014. tavaszi választásokra összeálló baloldali koalíció összetétele miatt, amelynek 2020–21-es változatában egyébként tevékeny szerepet vállal.
A fáma szerint ekkor határozta el, hogy a levitézlett baloldal mellé új ellenzéki pártot alapít. Hozzá hasonlóan többnyire fővárosi elitgimnáziumokban végzett; az Erasmus-generációhoz tartozó társaival együtt 2015 végén egyesületet alapított, amely a Momentum Mozgalom, később a párt alapsejtje lett. Hamarosan azonban újra tapasztalatot szerezni indult: 2015–16 fordulóján Brüsszelben találjuk az Európai Parlament Jogi Ügyek Bizottságánál, innen Berlinbe megy, ahol 2016-ban a Humboldt Egyetemen hallgat politikatudományt és egy Bundestag-ösztöndíjnak hála Hans-Peter Friedrich képviselő, volt miniszter, a CDU/CSU EU-politikáért felelős frakcióvezető-helyettese mellett dolgozik.
„Bennünk apáink reménye”
Békés Márton emlékeztet: Fekete-Győr András 2016 nyarán tért haza, rögtön a Momentum elnökévé választották. Pártvezetésének első nagy dobása a 2017-es NOlimpia-kampány volt, amellyel ellehetetlenítették a budapesti olimpiaszervezést, egyértelműen Párizst hozva ezzel helyzetbe. A 2018. áprilisi országgyűlési választásokon – pártja országos listáját is vezetve – sikertelenül indult a budapesti Belváros egyéni választókerületében. 2019 májusában pártja két képviselőt küldhetett az Európai Parlamentbe, ezzel riválisai egy része Brüsszelbe távozott, a többieket pedig sikerült mással megbízni (kommunikációs igazgatás, polgármesterkedés). A baloldali térfélen 2018 nyarán elkezdett folyamat 2020–21 fordulóján ért révbe, amikor megszületett a hatpárti szivárványkoalíció.
Így Fekete-Győr 2016–18 közötti, hangzatos Gyurcsány-ellenes kijelentései mára a múlté lettek: jelenleg annak az összefogásnak a tagja, amelynek játékmestere éppenséggel az Apró–Dobrev-klán egykori szocialista miniszterelnöke.
A posztkommunista–liberális szövetséget más formában újrakötő, de az eredeti forráshoz is gyakorta visszajáró, transzatlanti támogatottságú elitnemzedéke családi kötődései, nyelvhasználata, kulturális referenciái, gazdasági ízlése és szerteágazó – hazai, de főleg nemzetközi, egyesek szerint szolgálati – kapcsolatrendszere korlátlan feljogosítottság-érzéssel tölti el.
Ezért aztán 2022-ben nemcsak revansra, hanem politikai restaurációra készül. A hajdani KISZ-induló szavaival élve a „büszke ifjúság” úgy hiszi: „bennünk apáink reménye”. Fekete-Győr András felmenői szerencsések: generációról generációra minden rendszerben megtalálták a helyüket, a két família közös leszármazottjának talán ezért szokatlan, hogy ő nincs kormányon. Fekete-Győr Andrást a Forbes beválasztotta 2018 elején a harminc év alatti „harminc legtehetségesebb európai fiatal” közé, mondván: nem a vagyonával szerezte pozícióját, ennek ellenére fontos pozíciót foglal el – zárja elemzését Békés Márton.
Békés Márton feltáró írása teljes terjedelmében a linkre kattintva olvasható.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS